Károly Sándor

oldal nyomtatása Share

Károly Sándor (Arad, 1894. márc. 27. 1964. jan. 29. Arad) író, újságíró. Szülővárosában tanulta ki a nyomdászmesterséget, s az I. világháború kitöréséig aradi, nagyváradi és budapesti nyomdákban dolgozott betűszedőként. Szakmai vándorútja során hosszabb-rövidebb időt töltött Ausztria és Olaszország több városában. Tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak és a nyomdászok szakszervezetének.

Első publicisztikai írásait a Népszava, az aradi Függetlenség és az Aradi Közlöny adta közre. Katonaként az I. világháború éveiben az orosz, olasz és szerb frontról küldött az aradi és budapesti újságoknak harctéri tudósításokat. Miután sebesüléséből felépült, 191819-ben Békéscsabán a Csabai *Napló c. baloldali beállítottságú lapot szerkesztette. Aradra visszatérve kezdetben az Aradi Közlönynél, majd az Arad és Vidéke c. lapnál újságíró. 1923-tól ismét az Aradi Közlöny belső munkatársa, 1925-től a lap megszűnéséig, 1940-ig, az *Aradi Hírlap riportere, ill. szerkesztője.

Könnyed tollal megírt, esetenként bátor hangú ténybeszámolói, szellemes krónikái és hírkommentárjai, irodalmi igényű tárcái és humoreszkjei népszerűvé tették. Riportjait, színes írásait, interjúit, valamint novelláit és elbeszéléseit a két világháború között a Keleti Újság, Brassói Lapok, *Temesvári Hírlap, Független Újság, *Erdélyi Helikon és *Korunk közölte. Az *EMÍR megalakulásakor csatlakozott a helikoni irodalompolitikával elégedetlen írók csoportjához, ennek kiadásában jelent meg Láng c. regénye, s részt vett az *EMÍR több rendezvényén is. A II. világháború éveiben Segesváron és Aradon munkaszolgálatos. A felszabadulás után rövid ideig az Aradon megjelent *Szabadság szerkesztője, majd a Jövő riportere (194849), de ekkor egy még 1937-ben Sztálin ellen írt cikke miatt állásából elbocsátják. Szezonmunkás az aradi cukorgyárban, majd 1950-től nyugdíjaztatásáig az aradi November 7. Vállalat raktárosa. Önkéntes kultúraktivistaként a gyári műkedvelőkkel több alkalmi irodalmi műsort és színielőadást rendezett. A 60-as évek közepétől újra közölhetett, ekkor írott cikkei az Előrében és Vörös Lobogóban, novellái, humoreszkjei az *Utunkban, színdarabjai, vidám jelenetei a Művelődésben jelentek meg.

Újságírói munkássága mellett a 20-as évek közepétől regényeket, novellákat és színdarabokat írt, Az 500. emelet c. tudományos-fantasztikus regényével (1929) a romániai magyar irodalomban meghonosította az anticipációs lektűrirodalom műfaját. Az új, modern Bábel-torony megépítése körül bonyolódó cselekményű regény értékét mondandójának pacifizmusa, cselekményszövésének romantikus fordulatossága adja; a műfaj jellegzetes sémáit követve azonban a szerző nem fordított elég gondot sem az árnyalt környezet- és lélekrajzra, sem a míves nyelvi formáltságra. Népszerűségét a könyv a népek közötti megbékélés és összefogás szükségességének egyértelmű propagálásán túl főleg a technikai bravúrok iránti érdeklődés megnövekedésének, a Manhattan-romantika nagyarányú térhódításának, nemkülönben egy világváros bujaságokban tobzódó élete harsány és kihívó bemutatásának köszönhette. Megjelenése után a regényt román, német, cseh és szerbhorvát nyelvre is lefordították; új kiadása 1968-ban jelent meg Bukarestben. Az író további tudományos-fantasztikus, ill. kalandregényei: Heten egy szobában (Tv. 1936); Látomás (Brassó 1936); Bűvös ital (Brassó 1938). Társszerzője a *Tamási Áron előszavával megjelent Földalatti hármak c. kollektív regénynek, amelyet több erdélyi író közösen írt (Kv. 1933).

Regényeinek másik vonulatát a két világháború közötti időszak történelmi és társadalmi valóságához közvetlenebbül kötődő karriertörténetek alkotják. Egyfajta felemásság jellemzi ezeket a műveket is, mivel bátor problémafelvetésükhöz, fordulatos cselekményükhöz, humánus mondanivalójukhoz csak ritkán társul megfelelő nyelvi választékosság, stiláris igényesség. Fel a magasba c. népszerű regényét folytatásokban közölte az *Ellenzék (1929), majd a *Temesvári Hírlap s a budapesti Magyar Hírlap. Jórészt önéletrajzi ihletettségű Én vagyok az út, a Hazugság... (BécsBp. 1930) és Váratlan vendég (Brassó 1935) c. regénye.

Vállalkozott a kisebbségi sorba került erdélyi magyarság létproblémáinak, vívódó helykeresésének és magáratalálásának bemutatására is. Jelképes élethelyzetek, emberi sorsok tükrében kísérelte meg föltérképezni mindazokat a társadalmi, gazdasági, erkölcsi, kulturális és lelki válságokat, amelyeken az új létfeltételek közé került erdélyi magyarságnak törvényszerűen át kellett vergődnie. Elnagyolt jelenetei, túlzsúfolt részletei ellenére, amelyek miatt Kós Károly indulatos bírálatban részesítette, egy románmagyar vegyesházasság fölbomlásának, majd újbóli megszilárdulásának eseményeit bonyolítva értékes mondandót közvetít a Láng c. regénye (Nv. 1934), amikor felmutatja az Erdélyben élő népek és nemzetiségek számára a helytállás, megértés, összefogás, a szülőföld iránti hűség, valamint a dühödt indulatok és sebeket ejtő ellenségeskedések fölött diadalmaskodó *testvériség és megbékélés tanulságait; Tüzes trónon c. regénye (Bp. 1938) viszont az új élethelyzettel nem számoló egyének és osztályok irányvesztését, talajtalanná válását, emberi és erkölcsi züllését, siralmas kálváriáját tárja fel, s utolsó fejezeteiben arra is rávilágít, hogy "Erdély magyarságának nem új prófétákra volt és van szüksége, hanem felkészült tanítókra, tanárokra, papokra, orvosokra és különböző foglalkozású fizikai dolgozókra, akik ébren tartsák és megerősítsék az emberek hitét és öntudatát a sorsvállalásban, a megmaradásban".

A 30-as évek második felében figyelme a színpad felé fordult. Forgács Sándor rendezésében és főszereplésével mutatta be az aradi színtársulat 1935 januárjában legjobb színpadi alkotását, a Tálalva van... c. vígjátékot, amely még abban az évben Nagyváradon és Temesvárt is színre került. 1936-ban Aradon, Nagyváradon és Budapesten játszották A diktátor és a halál c. egyfelvonásosát, míg Gyergyói emlék c. színművét a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be 1938-ban. Saját rendezésében adta elő 1940-ben az aradi színház Álarcok gyűjtőcím alatt három egyfelvonásosát; köztük a Szép Helénát, melyet 1948-ban Kolozsvárt felújítottak.

Termékeny szépírói tevékenységet fejtett ki a felszabadulást követő esztendőkben is. Aradon Jódy Károly színtársulata 1946-ban mutatta be Táncsics Mihály kiszabadítása c. történelmi élőképét. Sikert aratott Égből pottyant vendég c. vígjátékával, amelynek 1959-ben Temesvárt volt az ősbemutatója. Szellemes, anekdotaízű történetben pergette le 1944 augusztusának történelemfordító eseményeit, ahogy azok egy bánsági tanya zárt mikrovilágában lejátszódtak s az egyszerű emberek lelkében tükröződtek. A darabot, amely 1960-ban nyomtatásban is megjelent, nyolc hivatásos színtársulat s több mint félezer műkedvelő együttes játszotta magyar és román nyelven; legutóbb (1980) a lugosi *Népszínház magyar tagozata tűzte műsorára. Több amatőr színjátszó csoport játszotta az 1962-ben megjelent Az ajándék c. egyfelvonásosát, amelyet Aurel Buteanu románra is lefordított. A Román *Televízió 1963-ban mutatta be román nyelven Tengerparti tragédia c. színművét.

Novelláiból, elbeszéléseiből Különös történetek címen 1958-ban Marosvásárhelyen jelent meg kisebb válogatás, 1962-ben pedig Bukarestben látott napvilágot önéletrajzi regényének első kötete, a Mosolygó esztendők. A temesvári Facla Könyvkiadó *Mózer István gondozásában és előszavával 1975-ben adott ki Keserűsó címen szatíráiból és paródiáiból egy szerényebb válogatást. Az RMI sorozatban *Szekernyés János előszavával és jegyzeteivel 1979-ben Mosolygó esztendők Kalandos évek címmel jelent meg önéletrajzi regényének befejezett, forrásértékű két kötete. Számos regénye, novellája és színműve maradt kéziratban.

(Sz. J.)

Szentimrei Jenő: K. S.: Én vagyok az út, a hazugság. *Erdélyi Helikon 1930/5. Kós Károly: K. S.: Láng. *Erdélyi Helikon 1934/4. Nagy Pál: K. S.: Különös történetek. *Igaz Szó 1958/6. Baróti Pál: Önéletírás ifjúság számára. *Utunk 1963/5. Bihari László: K. S. önéletrajzi regénye. *Korunk 1963/3. Polgár István: K. S.: Mosolygó esztendők. *Igaz Szó 1963/6. Anavi Ádám: Búcsú K. S.-tól. *Igaz Szó 1964/3. Franyó Zoltán: K. S. sírja mellől. *Utunk 1964/6. Sós Péter: K. S.: Az 500. emelet. *Utunk 1964/26. Robotos Imre: Hívő romantika. *Utunk 1969/39. Kormos Gyula: K. S. esztendei. *Utunk 1980/27. *Mózer István: Az 500. emelet románul. Vörös Lobogó 1983. jan. 16.