Keleti Újság

oldal nyomtatása Share

Keleti Újság a két világháború közötti időszak egyik leghosszabb életű magyar napilapja. A Ferenczy Gyula elnökletével létrehozott *Lapkiadó Részvénytársaság indította meg Kolozsvárt 1918 karácsonyán, s miután címét 1944. június 15-én Keleti *Magyar Újságra változtatta, 1944 őszén szűnt meg, feltehetően az 1944. okt. 6-i számmal. Első felelős szerkesztői: Szentmiklósi József, majd Zágoni István. Szellemi irányítója 1920 elejétől 1924 októberéig Paál Árpád. Közben 1922 második félévében a lap főszerkesztői teendőit a polgári radikális emigráns Ignotus végzi. A belső munkatársak között ott találjuk Ámon Ottót, Hajdu Istvánt, Szentimrei Jenőt, *Kádár Imrét, Ligeti Ernőt, Kőmíves Lajost, Mikes Imrét, Murányi Győzőt, Székely Bélát, *Dienes Lászlót, Ormos Edét, Darvas Simont, *Kacsó Sándort, Nyírő Józsefet.

Megjelenésének első éveiben a lap általános irányvonala polgári radikális jellegű, de a polgári felfogások képviselői mellett hasábjain szociáldemokrata és kommunista szerzők is megszólalnak. A konzervatív és nacionalista körök politikája ellen, a realista és aktivista szemlélet érvényesítéséért szállt síkra, a kisebbségi életlehetőségek kimunkálásán, a románmagyar közeledés elősegítésén fáradozott. Felfigyeltetők azok az írások *Kádár Imre, Barta Lajos, Balázs Béla, Pap József, *Dienes László tollából, amelyek igenlő állást foglalnak el a proletariátus mozgalmával kapcsolatban. A közéleti vonatkozású cikkek jelentős része a románmagyar kapcsolatok, a román nép és a *romániai magyar nemzetiség együttélésének kérdéskörét érinti. Jellemző, amit Victor Eftimiu Prometheus c. darabjának magyar színházi bemutatója alkalmából *Kádár Imre mond ki El nem mondott pohárköszöntő c. írásában: "Mi azt hirdetjük, hogy népünknek szakítania kell az irredenta lázálmokkal, s becsületesen el kell helyezkednie új államának közéletében. De ugyanakkor törhetetlen hirdetjük, hogy népünknek leheletéig ragaszkodnia kell [...] összes jogaihoz, s nyelvét és kultúráját minden elnyomó törekvéssel szemben meg kell védelmeznie." Ebben a szakaszban a ~ jelentős részt vállalt az irodalmi élet kereteinek biztosításában, az állandó jellegű irodalmi sajtó meggyökereztetésében, a romániai magyar irodalom felvirágoztatásában. *Benedek Elek ujjongva írja: "...egyszerre csak erős, egészséges erdélyi magyar irodalom köszöntött be az olvasni szerető magyarok hajlékába. Általában eddig név szerint nem ismert, nagy, erős talentumok léptek elő az ismeretlenség homályából, s én meghatott csodálkozással kérdem: hol voltak, hol rejtőztek eddig? [...] nyilván a nagy világösszeomlás, a nagy megrendülés rázta fel a szunnyadó őserőt." Valóban, a levert forradalmak emigránsai mellett itt vonulnak fel az akkor induló népi írók is; az alig húszéves Balázs Ferencnek itt jelennek meg szociális értelmű meséi, miközben *Dienes László a magyarországi ellenforradalmi kurzus irodalompolitikáját ostorozza (1922/107) vagy Fábry Zoltán a szlovenszkói magyar irodalomról értekezve az "emberirodalom" jelszavát adja meg (1924/14). A ~ kétségkívül legreprezentatívabb prózaírója *Sipos Domokos, vele együtt jelentkezik Ormos Ede, Kiss Ida, itt jelenik meg *Kacsó Sándor később egy kötetének is címet adó Utoljára még megkapaszkodunk c. novellája. A lap átfogó, demokratikus irodalompolitikája tükröződik abban a válogatásban is, ahogyan alkalmilag Déry Tibortól (Utolsó pillanatban, 1921) és Móricz Zsigmondtól (Bajban, 1924) közöl elbeszélést, életképet.

A ~ hasábjain néhány év leforgása alatt 86 költő, 144 prózaíró, 10 színműíró, 85 irodalomkritikus és -publicista, több mint 39 műfordító sorakozott fel. Leggyakrabban közölt szerzői: Balázs Ferenc, Bárd Oszkár, Barta Lajos, Bartalis János, Becski Irén, *Benedek Elek, Bíró Lajos, Darvas Simon, *Hajnal László, Jakab Géza, Kaczér Illés, *Kádár Imre, Kakassy Endre, Karácsony Benő, Kibédi Sándor, Kiss Ida, Ligeti Ernő, Nagy Dániel, Ormos Ede, Pap József, Somlai Károly, Szentimrei Jenő, *Szombati-Szabó István és Zsolt Béla. Első önálló novellapályázata (1922) ad tollat *Tamási Áron kezébe: Szász Tamás, a pogány c. legelső írása itt is jelenik meg 1922. júl. 23-án.

A lap szépirodalmi rovataiban a rövid prózai írások uralkodnak. Ezek színvonalát olyan novellák és elbeszélések jelzik, mint *Sipos Domokos Rettenetes angyal és *Pálffyné Gulácsy Irén A bogár c. alkotása. 1925-től kezdve a rövid prózai írások mellett feltűnnek a folytatásos regények is, köztük *Markovits Rodion Szibériai garnizonja. A versrovatot, valamint az irodalomkritikai és -publicisztikai rovatokat nagyfokú változatosság, ezen belül pedig a korszerűbb megnyilvánulások iránti érdeklődés jellemzi.

A korszak folyóiratai közül a lapot a *Napkelethez és a *Korunkhoz fűzik szorosabb szálak. A Napkeletet ugyanaz a lapkiadó jelenteti meg, mint a ~ot, s főszerkesztője, Paál Árpád, szerkesztői, *Kádár Imre és Ligeti Ernő, segéd-, ill. helyettes szerkesztője, Szentimrei Jenő, valamennyien a ~ kötelékébe tartoznak. Nem véletlen, hogy a két időszaki kiadvány első szépirodalmi pályázatát is (1920) közösen hirdeti meg. A *Korunknak az indulásánál bábáskodik a lap: a *Dienes László-féle programismertető nyomtatvány megjelenése után elsőként közöl beharangozó cikket az új folyóiratról, s vállalja egyúttal előfizetők toborzását is a *Korunk számára. A lap munkatársainak, Ligeti Ernőnek, Nyírő Józsefnek és Paál Árpádnak a nevéhez kapcsolódik a két világháború közötti időszak romániai magyar tollforgatóinak *Húszak Céhe néven tervezett első tömörülési kísérlete (1922 februárjában), valamint az a kezdeményezés is, amelyről *Kádár Imrével, Kós Károllyal és Zágoni Istvánnal közösen adnak hírt a lap 1924. márc. 29-i számában: az ESZC könyvkiadó megalapítása.

1924 őszétől a lap programja fokozatosan szűkül (ezzel összefüggésben kötelékéből olyan munkatársak válnak ki, mint Paál Árpád, Nyírő József, Zágoni István, *Kacsó Sándor és Gergely Jenő gyorsíró, matematikatanár), nem egészen három év múlva pedig gyökeres fordulat következik be történetében: a Lapkiadó Társaság főrészvényese, *Weiss Sándor ügyvéd eladja a lapot az OMP-nek, s 1927. aug. 14-től a ~ mint országos magyarpárti lap jelenik meg. Az irányváltoztatás után főszerkesztő *Szász Endre 1939-ig, utána felelős szerkesztő Nyírő József, igazgató Somodi András, majd Jenei László. A lapnak az irodalmi életben játszott szerepe a 20-as évek második felétől lényegesen csökken, figyelemre méltó irodalmi alkotásokat azonban mindvégig közöl. Irodalmi szerkesztő Dsida Jenő, majd Finta Zoltán.

1936 és 1939 között a lap Keleti Újság Képes Híradója c. képes mellékletet adott vasárnapi számaihoz. Képanyagából kiemelkednek Északy Ödön felvételei Reményik Sándorról (1937. jan. 10.), Karinthy Frigyesről (1937. febr. 28.) és Dsida Jenőről (1937. aug. 8.). A melléklet később Erdélyi Vasárnap, majd A Keleti Újság Vasárnapja c. alatt jelent meg, Bartalis János, Berde Mária, Jancsó Elemér, Karácsony Benő, Létay Lajos, Nyírő József, *Vita Zsigmond és mások szerzői közreműködésével. 1938-tól kezdve 1940-ig a *Jogi kalauz c. mellékletet is megjelenteti.

1944 őszén a volt "krajcáros" kiadványával, a *Magyar Újsággal összevont Keleti *Magyar Újság néhány, az antifasiszta ellenálláshoz csatlakozó tagja kísérletet *tett a lap átállítására; itt jelent meg 1944. szept. 19-én Nagy Elek demokratikus románmagyar összefogást hirdető vezércikke Magyarok és románok címmel.

(M. H.)

Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. Önéletrajzi visszaemlékezések. 1971. 3718. Balogh Edgár: Szolgálatban. Emlékirat. 1978. 34950. Mózes Huba: A K. Ú. és az irodalom I. NyIrK 1978/2; II. NyIrK 1979/1; uő: Sajtó, kritika, irodalom. 1983. 92131.

ÁVDolg: Bob Ferenc: A K. Ú. irodalmi anyagának bibliográfiája. 1974. Ferenczi Zoltán: A K. Ü. irodalmi anyaga 19181925 között. 1975.