Kis Zoltán (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kis Zoltán (Radnótfája, 1929. szept. 5. 1992. nov. 9. Kolozsvár) élettani szakíró, publicista. A szászrégeni tanítóképzőben érettségizett (1949), Kolozsvárt a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója (1950-52), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológia szakos tanári diplomát (1954). Pályáját ugyanitt az élettani tanszéken kezdte, 1969-től a Babeş-Bolyai Egyetem gyakorlatvezető és előadó adjunktusa nyugalomba helyezéséig, 1991-ig. Román, magyar, német és angol nyelvű szaktanulmányaiban a cukoranyagcsere, az agyalapi mirigy növekedési hormonja, a sugárbiológia és hallásélettan kérdéseivel foglalkozik; a stressz- és antistressz kérdéscsoport keretében a szervezet munka- és teherbíró képességét s ezek fokozásának lehetőségét vizsgálja.

Biológiai és anatómiai tankönyveket fordított magyarra, a líceumok számára (1976-86), román nyelvű állattenyésztéstani (1978) és sejtbiológiai (1986) jegyzetei mellett ismeretterjesztő írásai magyarul *A Hét, Igazság, Munkásélet, Tanügyi Újság, Művelődés, Hargita, Megyei Tükör hasábjain jelentek meg. Számos felfedezését és újítását szabadalmazták, köztük a mikroszkopikus terjedelmek pontosabb meghatározását szolgáló fényképezési módszerekre, valamint a tojáshéj ellenállóképességét fokozó eljárásra vonatkozó kutatásainak eredményét.

1989 után cikkei a kolozsvári *Szabadság hasábjain jelentek meg: levele Doina Cornea asszonyhoz, Merre Kolozsvári Egyetem? c. vitairata, a szabad *Március Tizenötödike köszöntése. 1992-ben cikksorozatban emlékezik meg a Bolyai Tudományegyetemnek a román egyetembe való beolvasztásáról.

Kötetei: Ember és egészség (Holicska Dezsővel és Vitályos Andrással, Kriterion Kézikönyvek, 1974; román kiadása E.A. Pora akadémikussal társszerkesztésben, 1978); Ember Természet XX. század (1976); A magatartás élettani alapjai (1981).

Puskás Attila: Folytatása következzék!... *A Hét 1974/32; uő. Szerzői és "szerzőn túli" szempontok. *A Hét 1977/10. Gábor Dénes: Érteni az élet nyelvét. *A Hét 1977/5.



Kis Zoltán (Radnótfája, 1929. szept. 5. – 1992. nov. 9., Kolozsvár) – élettani szakíró, publicista. A szászrégeni tanítóképzőben érettségizett (1949), Kolozsvárt a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója (1950–52), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológia szakos tanári diplomát (1954). Pályáját ugyanitt az élettani tanszéken kezdte, 1969-től a Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyakorlatvezető és előadó adjunktusa nyugalomba helyezéséig, 1991-ig. Román, magyar, német és angol nyelvű szaktanulmányaiban a cukoranyagcsere, az agyalapi mirigy növekedési hormonja, a sugárbiológia és hallásélettan kérdéseivel foglalkozik; a stressz- és antistressz kérdéscsoport keretében a szervezet munka- és teherbíró képességét s ezek fokozásának lehetőségét vizsgálja.

Biológiai és anatómiai tankönyveket fordított magyarra, a líceumok számára (1976–86), román nyelvű állattenyésztéstani (1978) és sejtbiológiai (1986) jegyzetei mellett ismeretterjesztő írásai magyarul A Hét, Igazság, Munkásélet, Tanügyi Újság, Művelődés, Hargita, Megyei Tükör hasábjain jelentek meg. Számos felfedezését és újítását szabadalmazták, köztük a mikroszkopikus terjedelmek pontosabb meghatározását szolgáló fényképezési módszerekre, valamint a tojáshéj ellenállóképességét fokozó eljárásra vonatkozó kutatásainak eredményét.

1989 után cikkei a kolozsvári Szabadság hasábjain jelentek meg: levele Doina Cornea asszonyhoz, Merre Kolozsvári Egyetem? c. vitairata, a szabad Március Tizenötödike köszöntése. 1992-ben cikksorozatban emlékezik meg a Bolyai Tudományegyetemnek a román egyetembe való beolvasztásáról.

 

Munkái

Ember és egészség (Holicska Dezsővel és Vitályos Andrással, Kriterion Kézikönyvek, 1974; román kiadása E.A. Pora akadémikussal társszerkesztésben, 1978); Ember Természet XX. század (1976.); A magatartás élettani alapjai (1981)

 

Fordítások

I. Teodorescu Exarcu: Biológia. Tankönyv a XI. osztály számára (ford. másokkal. Buk. 1998)

 

Irodalom

Puskás Attila: Folytatása következzék!... A Hét 1974/32; uő. Szerzői és „szerzőn túli” szempontok. A Hét 1977/10. Gábor Dénes: Érteni az élet nyelvét. A Hét 1977/5.