Kiss Ernő (Makó, 1868. júl. 27. – 1931. nov. 9. Alag, Magyarország)

oldal nyomtatása Share

Kiss Ernő (Makó, 1868. júl. 27. 1931. nov. 9. Alag, Magyarország) irodalomtörténész, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában, Temesvárt és Kecskeméten végezte, s a budapesti egyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1900-ban került Kolozsvárra, előbb a Római Katolikus Főgimnáziumban, majd az unitárius kollégiumban tanár. 1929-ben vonult nyugalomba.

1910 és 1913 között Kovács Dezsővel az EIT kiadásában megjelenő Erdélyi Lapokat szerkesztette. Több monografikus jellegű tanulmányt, könyvet írt: Vörösmarty Mihályról (Nagykanizsa 1900), Dávid Ferencről (Kv. 1910), Mikszáth Kálmánról (Kv. 1910) és Szemere Bertalanról (Kv. 1912). Lefordította Onorato Occioni A latin irodalom története c. munkáját (Bp. 1899), valamint Benedetto Croce két művét: A tiszta intuíció és a *művészet lírai jelleme c. értekezést (Kv. 1912) és az Esztétikát (Bp. 1914).

1919 után Kolozsvárt szerkesztette az EIT 1921. évi almanachját. Úttörő jelentőségű volt magyar olvasókönyve a középiskolák I., valamint II. osztálya számára (Kv. 1921). Az *Erdélyi Múzeum és *Pásztortűz munkatársa. Kiadta Petőfi összes költeményeit (Dicsőszentmárton 1922) és magyarázatokkal Arany Toldiját (Kv. 1924).

Álnevei: Marosi Oszkár, Sziniszter.

(M. H. F. M.)

V. A.: Dr. K. E. 1868-1931.. *Keresztény Magvető 1931/6. Sütő Nagy László: Egy kolozsvári tanár váltókezessége Petőfiért. *A Hét 1973/9. Engel Károly: Egy kiadás története. *Utunk 1973/30. Gaal György: K. E. levelei Kristóf Györgyhöz. NyIrK 1979/1.