Kiss Mór (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kiss Mór (Kolozsvár, 1857. máj. 12. 1945. szept. 10. Budapest) jogi szakíró. ~ Géza apja, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte (1876), ösztöndíjjal Lipcsében, Münchenben, Göttingában és Párizsban tanult. A római jogból egyetemi magántanárrá képesítették (1878), a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem jog- és államtudományi karán kezdte előadásait (1879-80). Négy évig a nagyszebeni jogakadémia tanára, 1884-től újra a kolozsvári egyetemen adott elő római jogot. 1890-től nyilvános rendes tanár, kétszer kari dékán, az 1904-05. tanévben az egyetem rektora. Az államfordulatkor vonult nyugalomba (1919).

A római jog körébe vágó számos művén kívül közreműködött a Fodor Ármin és Márkus Dezső szerkesztésében megjelent Magyar magánjog (1905) I. és III. kötetében. Tudományos munkásságát nyugalomba vonulása után is folytatta, így Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései c. sorozatban 1943-ban jelent meg egy tanulmánya a római jogi gyakorlatokról.

(Cs. B.)



Kiss Mór (Kolozsvár, 1857. máj. 12. – 1945. szept. 10., Budapest) – jogi szakíró. ~ Géza apja. A kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte (1872–1876), előbb az államtudományok (1876), majd a jogtudományok doktorává avatták (1877). Ösztöndíjjal Lipcsében, Münchenben, Göttingában és Párizsban tanult. A római jogból egyetemi magántanárrá képesítették (1878), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jog- és államtudományi karán kezdte előadásait (1879-80). Négy évig a nagyszebeni jogakadémia tanára. A nagyszebeni akadémia feloszlatása után (1884. június 19.) szolgálattételre, mint a római jog tanárát Kolozsvárra helyezték át, így1884-től újra a kolozsvári egyetemen adott elő római jogot. A kolozsvári egyetem a pandekták jogi tanszékének nyilvános rendes tanára (1890–1915), majd a Római Jog Tanszék professzora (1915–1919), háromszor kari dékán, az 1904-05. tanévben az egyetem rektora. 1910-ben udvari tanácsosi címet kapott. 1921-ben Kolozsvárott ment nyugdíjba.

A római jog első, valóban nyugati szemléletű tudósaként – mint Bernhard Windscheid, illetve Rudolf von Jhering (Ihering) tanítványát és követőjét – több mint három évtizeden át a magyarországi jogi oktatás egyik meghatározó egyéniségnek tartották. 1919-ben, a Ferenc József Tudományegyetemnek a városban történt megszüntetése után is Kolozsvárt maradt, ott élt a két világháború közt. Tudományos munkásságát nyugalomba vonulása után is folytatta, így bekapcsolódott az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkájába. 1945 kora őszén Budapesten érte a halál.

A római jog körébe vágó számos művén kívül közreműködött a Fodor Ármin és Márkus Dezső szerkesztésében megjelent Magyar magánjog (1905) I. és III. kötetében. Tudományos munkásságát nyugalomba vonulása után is folytatta, így Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései c. sorozatban 1943-ban jelent meg egy tanulmánya a római jogi gyakorlatokról.

 

Önálló művek

A végrendeleti alakok kifejlődési története Justinián császár törvényhozásáig bezárólag (Kv. 1876); A Corpus Juris Civilisből kiszemelt és feldolgozott magánjogi gyakorlati esetek gyűjteménye (kézikönyv, Budapest, 1883); Visszaemlékezés Windscheidra és Iheringre (Kolozsvár, 1893); Kötelmi jog (Katona Mórral, Reiner Jánossal. Bp. 1898); A német birodalmi polgári törvénykönyv tervezete (Budapest, 1899.); A budapesti egyetem javaslatai a hanyag leckelátogatás ügyében (Kv. 1904); Elmélet, gyakorlat és hazai jogi oktatásunk reformja (rektori székfoglaló, Kolozsvár, 1905); Kiss Mór egyetemi előadásai a magyar kereskedelmi törvényhozás legújabb alkotásairól (Kv. 1911); Háborús gondolatok (Kv. 191?); A római jogi gyakorlatok jelentősége a jogi oktatásban (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi szakosztályának 1943. május 12-i ülésén elhangzott előadások értekezései, 5., Kolozsvár, 1943).