Balogh Artúr

oldal nyomtatása Share

Balogh Artúr (Abony, 1866. márc. 18. – 1951. márc. 4., Kolozsvár) – jog- és államtudományi író, műfordító, lapszerkesztő. Középiskoláit Nagybányán és Kolozsvárt, egyetemi tanulmányait Pesten végezte, ahol 1888-ban államtudományi, 1889-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Állami ösztöndíjjal Német- és Franciaországban végzett politikai és közjogi tanulmányokat. 1904-ben a kolozsvári egyetemen az alkotmányi és kormányzati politika tanszékére kapott kinevezést nyilvános rendes tanárként; 1925-ben nyugdíjba vonult. Az MTA 1905-ben levelező tagjává választotta. Az I. világháború után felelős szerkesztője volt a Kolozsvári Hírlapnak (1919), egy ideig az Újság című kolozsvári napilapot szerkesztette. Az 1926-27-i ülésszakon Kolozs megye, 1928-tól 1937-ig rövid megszakítással Udvarhely megye szenátora a román parlamentben. 1928-ban a Romániai Magyar Népliga Egyesület elnökévé választják. Az EME jog- és társadalomtudományi szakosztályának elnöke volt.

Állambölcsészként ahhoz a liberális politikai irányzathoz tartozott, amelynek Concha Győző előbb kolozsvári, majd pesti professzor volt a legismertebb képviselője. Mint a politika professzora, termékeny publicista és tankönyvíró volt. Jelentősebb a két világháború között kifejtett kisebbségjogi munkássága. Francia és német nyelven is megjelent szakmunkáival e kérdésnek európai viszonylatban is egyik legkiválóbb szakembere lett. Fiatal korában lefordította d'Annunzio A gyermek (Bp. 1895) és Marcel Prévost Lemondás (Bp. 1896) c. regényét; műfordításai irodalmi értékük mellett egyéniségének mondén vonásaira vetnek fényt. Történelmi és szociológiai tanulmányai sokoldalúságát bizonyítják. Az Ellenzék, Hét, Magyar Géniusz, Pásztortűz, Erdélyi Múzeum, Magyar Kisebbség, Keleti Újság munkatársa volt.

Mintegy ötven munkája közül emlékezetesebbek: Románia új alkotmánya (fordította és magyarázatokkal ellátta Balogh Artúr és Szeghő Imre, Kv. 1923); Les Droits des Minorités et la Défense de ces Droits en Roumanie (Genève 1925); Széchenyi emlékezete (Kv. 1926); A kisebbségek nemzetközi védelme (Berlin 1928, ugyanez németül, München 1928 és franciául, Párizs 1932); A székely vallási és iskolai önkormányzat (ETF 39. Kv. 1932); Die Erledigung der Petition der Nachkommen der ehemaligen Grenzwachtregimenter durch den Völkerbundrat (Lugos 1932); L'action de la Société des Nations en matière de protection des minorités (Paris 1937); A Nemzetek Szövetsége és a romániai magyar kisebbség (Lugos 1940); Hűtlenségi per országgyűlési beszéd miatt (ETF 185. Kv. 1944); A jobbágyfelszabadítás egyik lelkes harcosa a reformkorban (Galánthai Balogh Jánosról, ETF 198. Kv. 1945); Nemzet és állam a reformkorban (Kv. 1946).

(M. I.)