Kocziány László (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kocziány László (Medgyes, 1920. nov. 10. 1977. jan. 31. Marosvásárhely) irodalomtörténész. Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsvárt végezte. Tanár Kolozsvárt, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron, 1955-től szerkesztő az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi részlegénél, 1957-től ugyanott a Román Akadémia fiókjának tudományos kutatója, ill. főkutatója, 1975-től magyar-latin szakos tanár a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán.

Irodalmi tevékenységét 1945-ben egy Faragó Józseffel és Létay Lajossal közösen szerkesztett magyar irodalmi olvasókönyvvel kezdte. Adatközlései, jegyzetei, ismertető cikkei az Igaz Szó, Korunk, Előre, Vörös Zászló, Művelődés, Megyei Tükör, *Utunk hasábjain jelentek meg. A NyIrK-ben közölt tanulmányai közül kiemelkedett a XVIII. század végi kolozsvári unitárius iskolai (1957/1) és az 1740-es évekbeli marosvásárhelyi (1967/1) színjátszásról szóló írása. Munkatársa az Istoria teatrului în România c. kézikönyv I. kötetének (1965); Marosvásárhelyt bemutatták Tűbefűzött lakodalom c. bábjátékát (1965).

Szerepet vállalt a magyar irodalom jeles alkotásainak romániai újrakiadásában, így utószavával jelent meg Móricz Boldog ember (1957) és Mikszáth Új Zrínyiász (1958) c. regénye. A *fehér könyvek sorozatban két kötetet gondozott: a Borsos Tamás életrajzát, naplóját, leveleit tartalmazó Vásárhelytől a Fényes Portáig c. kötet két kiadását (1968, 1972) és Kovásznai Sándor XVIII. századi tudós és költő válogatott írásait Az ész igaz útján címmel (1970). A régi erdélyi költészet is foglalkoztatta, 1957-ben sajtó alá rendezte két székelykeresztúri gyűjteményben fennmaradt ismeretlen, XVIII. századi énekeskönyv (Bathó Mihály, Czombó Mózes) anyagát (Őszi harmat után...), 1972-ben pedig Köllő Károly közreműködésével a régi magyar kéziratos gyűjteményekben őrzött román világi énekek legjavát (Égő lángban forog szívem).

Hagyatékában fennmaradt előszavával és jegyzeteivel jelent meg Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae c. munkája (1978), majd adatközlése a göttingai és jénai egyetemen tanult erdélyi értelmiségiek hazai szerepéről a felvilágosodás és a reformkor eszméinek terjesztésében (a Művelődéstörténeti Tanulmányok 1980-as kötetében).

(M. H. B. E.)

Tonk Sándor: Búcsú K. L.-tól. Igaz Szó. 1977/2. Köllő Károly: K. L. halálára. NyIrK. 1978/1.



Kocziány László (Medgyes, 1920. nov. 10. – 1977. jan. 31., Marosvásárhely) – irodalomtörténész. Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsvárt végezte. Tanár Kolozsvárt, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron, 1955-től szerkesztő az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi részlegénél, 1957-től ugyanott a Román Akadémia fiókjának tudományos kutatója, ill. főkutatója, 1975-től magyar–latin szakos tanár a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán.

Irodalmi tevékenységét 1945-ben egy Faragó Józseffel és Létay Lajossal közösen szerkesztett magyar irodalmi olvasókönyvvel kezdte. Adatközlései, jegyzetei, ismertető cikkei az Igaz Szó, Korunk, Előre, Vörös Zászló, Művelődés, Megyei Tükör, Utunk hasábjain jelentek meg. A NyIrK-ben közölt tanulmányai közül kiemelkedett a XVIII. század végi kolozsvári unitárius iskolai (1957/1) és az 1740-es évekbeli marosvásárhelyi (1967/1) színjátszásról szóló írása. Munkatársa az Istoria teatrului în România c. kézikönyv I. kötetének (1965); Marosvásárhelyt bemutatták Tűbefűzött lakodalom c. bábjátékát (1965).

Szerepet vállalt a magyar irodalom jeles alkotásainak romániai újrakiadásában, így utószavával jelent meg Móricz Boldog ember (1957) és Mikszáth Új Zrínyiász (1958) c. regénye. A fehér könyvek sorozatban két kötetet gondozott: a Borsos Tamás életrajzát, naplóját, leveleit tartalmazó Vásárhelytől a Fényes Portáig c. kötet két kiadását (1968, 1972) és Kovásznai Sándor XVIII. századi tudós és költő válogatott írásait Az ész igaz útján címmel (1970). A régi erdélyi költészet is foglalkoztatta, 1957-ben sajtó alá rendezte két székelykeresztúri gyűjteményben fennmaradt ismeretlen, XVIII. századi énekeskönyv (Bathó Mihály, Czombó Mózes) anyagát (Őszi harmat után…), 1972-ben pedig Köllő Károly közreműködésével a régi magyar kéziratos gyűjteményekben őrzött román világi énekek legjavát (Égő lángban forog szívem).

Hagyatékában fennmaradt előszavával és jegyzeteivel jelent meg Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae c. munkája (1978), majd adatközlése a göttingai és jénai egyetemen tanult erdélyi értelmiségiek hazai szerepéről a felvilágosodás és a reformkor eszméinek terjesztésében (a Művelődéstörténeti Tanulmányok 1980-as kötetében).

 

További művei

Olvasókönyv a középisk. 1–3. oszt. számára (Faragó Józseffel, Létay Lajossal. Buk. 1945); Irodalmi szöveggyűjtemény. Kísérleti tankönyv az ált. isk. 9. oszt. számára (Gámán Sándorral. Buk. 1969); Irodalmi szöveggyűjtemény. Kísérleti tankönyv az ált. isk. 10. oszt. számára (Gámán Sándorral. Buk. 1970); Irodalmi szöveggyűjtemény a líceumok 1. éve számára (Buk. 1973); Magyar irodalom. Tankönyv a líceumok 2. éve számára (Antal Árpáddal. Buk. 1973); Irodalmi szöveggyűjtemény a líceumok 2. éve számára (összeáll. Antal Árpáddal. Buk. 1974).

 

Gyűjteményes kötetben

Profiluri mureşene (Mvh. 1971–73).

 

Szerkesztés

Munkásmozgalom a Maros völgyében (bev. Buk. 1975).

 

(M. H. B. E.)

 

Irodalom

Tonk Sándor: Búcsú K. L.-tól. Igaz Szó. 1977/2. Köllő Károly: K. L. halálára. NyIrK. 1978/1.