kódexirodalom

oldal nyomtatása Share

kódexirodalom a kódex a könyvnyomtatás elterjedése előtt kézzel írott főleg szövegszemelvényeket, jogi szabályokat tartalmazó könyvek gyűjtőneve. A kolostori irodalom korában egyházi másolóműhelyekben, a reneszánsz idején gyakran világi műhelyekben megrendelésre íródott. Számos példány egyedi értékét művészi díszítései, iniciáléi és miniatúrái adják. A szöveg másolása pergamenlapokra, később papírra készült, a lapokat szép kötés védte. Rendeltetése szerint túlnyomórészt egyházi, így tartalma vallásos: Biblia-részletek, imádságok, elmélkedések, legendák, prédikációk, példák, himnuszok, énekek, a legtöbb esetben vegyesen. Főként nyelvtörténeti jelentőségük lényeges, ám nagy az irodalomtörténeti fontosságuk is: a latin stíluson nevelkedett magyar írásbeliségnek már bizonyos iskolázottságra valló formáit rögzítik, az egykorú nyelvállapot erejét, szépségeit tükrözik, a verses irodalomnak több korai emlékét őrzik.

Erdélyi kódexeinkben eleinte csak vendégszövegként találunk magyar nyelvű bejegyzéseket. Az 1208 és 1235 közötti jogi ügyleteket és a Szent László sírja közelében tartott tüzesvaspróbák eseteit tartalmazó Váradi Regestrum 30 vármegye és várispánság, 600 község és 2500 ügyfél nevét adja meg (az okirat eredetije elveszett, ránk a Martinuzzi Fráter György által 1550-ben kinyomtatott másolat a kolozsvári Heltai-nyomda remeke maradt). Egy XIV. századi latin kódex alsó margóján olvashatók a Gyulafehérvári Sorok: a három részből álló magyar szöveg a latin szentbeszédek módjára készült verses, összecsengő összefoglalóinak fordítása, ezért sokáig versnek tartották. Varjú Elemér fedezte fel 1898-ban, mai lelőhelye a gyulafehérvári *Batthyaneum. A Koncz-kódexben a XIV. század elejéről való *nyelvemlékek találhatók, ezeket *Farczády Elek találta meg és közölte a Szabó T. Attilával közösen szerkesztett A Marosvásárhelyi Sorok (1957), majd bővített új kiadásban A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák (1973) c. kötetben. A hatsoros magyar szöveg és a glosszák szerzője ismeretlen. A Vulgatát tartalmazó kódex a marosvásárhelyi Ref. Kollégium könyvtárának állagából való, s ma a Teleki-Bolyai Könyvtár őrzi.

A XV. század közepéről való *Apor-kódex 93 levélnyi magyar nyelvű vallásos szövegmásolatot tartalmaz, köztük a moldvai Tatrosra menekült Tamás és Bálint szerzetesek ún. Huszita Bibliájának részleteit. A kódexet a *Székely Nemzeti Múzeum őrizte Sepsiszentgyörgyön, de 1944-ben a múzeumi anyag menekítésekor egy bombatámadás következtében elpusztult. Szerencsére nem sokkal előbb megjelent Szabó Dénes hasonmás-kiadásában (Kv. 1942).

A XVI. századból is maradt ránk néhány egészében magyar nyelvű erdélyi kódex. Az 1526-1528 között keletkezett Székelyudvarhelyi Kódex Judit apokrif bibliai történetét őrzi, és elmélkedéseket, vasárnapi evangéliumokat tartalmaz. Hat kéz írása, első 232 lapja Nyújtódi András székely szerzetes munkája. A kódex a székelyudvarhelyi gimnáziumi könyvtár tulajdona. Legendák, példák, elmélkedések, regulák gyűjteménye a ferences eredetű Teleki-kódex 1525, 1526, 1530, 1531 évbejegyzésekkel, a Teleki-téka tulajdonában volt. A gyulafehérvári *Batthyaneum őrzi a Batthyány-kódex c. kéziratos protestáns graduált (évjelzései: 1541, 1563), himnuszok, litániák és antifónák dallammal ellátott gyűjteményét. E nyelvemlék egyik érdekessége, hogy a katolikus eredeti szöveget protestáns hitelvek szerint módosítja. A XVI. század második feléből való Lencsés György orvosi könyve, rövidített címén Ars Medica. A könyv több másolatban is elterjedt. Az eredeti példány a Teleki-téka kézirattárában található. Hű szövegét Varjas Béla tette közzé az ETI kiadásában (Kv. 1943). Kéziratos voltánál fogva ide tartozik Jakobinus János erdélyi kancellár 1602-ből való formuláskönyve, melyet Bónis György és *Valentiny Antal mutatott be (Kv. 1947) a lakatoscéhnek az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában őrzött irataiból.

Az erdélyi magyar ~ XVII. századbeli utolsó jelentős értéke a Kájoni-kódex néven ismert kézírásos dalgyűjtemény. Ezt 1944-ben a *front közeledtére 123 más régi könyvvel együtt a ferencesek befalazták. 1980-ban és 1985-ben kerültek elő sérült állapotban s jutottak a Csíkszeredai Múzeumba. A restaurálási munkálatok különböző városok múzeumi laboratóriumaiban folytak. 1988-ban egy jogtalan intézkedéssel Csíkszeredából Bukarestbe szállították a híres gyűjteményt, amely végül 1992-ben visszakerült Csíkszeredába.

(G. Cs.)

Varjú Elemér: A gyulafehérvári kódex. Akadémiai Értesítő, Bp. 1899. Seprődi János: A Kájoni-kódex irodalom- és zenetörténeti adalékai. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1909; újraközölve Válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. 1974. 187-252. Szabó T. Attila: Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században. Zilah 1934; uő. Lencsés György "Ars Medicá"-jának kéziratai; Magyar Nyelv LXX; újraközli: Nép és nyelv. 1980. 546-70. Fest Sándor: Wyclifista hatások az első magyar bibliafordításban. Studies In English Philology II. Bp. 1937. Debreczy Sándor: Monumente în manuscris de limbă şi literatură maghiară din Muzeul Naţional Secuiesc din Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy 1938. *Farczády Elek-Szabó T. Attila: A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák. 1973. Spielmann József: Az "Ars Medica" a XVI. század erdélyi művelődésében. Közli A közjó szolgálatában. 1976. 39-83. L. Színi Karola: Anatómiai és kórtani műszavak belső struktúrája a XVI. századi "Ars Medicá"-ban. NyIrK 1981/2. Elena Maria Şorban: Vigiliae (MDVII), Izvoarele muzicii româneşti XIV. 1986. Viorel Cosma: Háromszáz éves dallamok. *A Hét 1987/13. Muckenhaupt Erzsébet: Egy könyvtár viszontagságai *századunk második felében. *A Hét 1990/24.