Kolozsvári Grandpierre Emil (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kolozsvári Grandpierre Emil, családi nevén Grandpierre (Kolozsvár, 1907. jan. 15. 1992. máj. 11. Budapest) író, műfordító. *Nagy Péter fia, *Grandpierre Edit testvére. Szülővárosa Ref. Kollégiumában Buday György, *Wass Albert és *Kováts József osztálytársa, utóbbi halálakor szépen vall barátságukról (*Pásztortűz, 1938/1). Első írásai, versei az *Ifjú Erdély Somvirág-rovatában *jelennek meg 1923 szeptemberétől, részben Gyimessy Géza álnév alatt. 1925-ben a bevezetett szigorító állami rendelkezések következtében nem sikerül érettségiznie, s családjával együtt Magyarországra költözik. Egy-egy félévet hallgat a pesti egyetem jogi, ill. bölcsészeti karán, utána Franciaországban textilipari főiskolára jár, végül 1928-tól a pécsi egyetem olasz-francia-filozófia szakos hallgatója. Pirandellóról írt dolgozatával 1933-ban szerez doktorátust.

Pécsi egyetemi hallgatóként több hónapos kutatás céljából Kolozsvárra jött, s itt *Kuncz Aladár ösztönzésére, gyermekkori élményeit is felhasználva megírja első, nagy visszhangot keltő regényét A rosta címmel, melyet két kötetben az ESZC ad ki (Kv. 1931), szerzőként még ifj. Grandpierre Emil néven. E mű egy kisebbségi középosztálybeli család keretében főleg a korabeli fiatal nemzedék sorsára irányítja rá a figyelmet: egyik lehetőségként a deklasszálódást, másikként a vegyes házasságot és az asszimilációt villantja fel. Szerinte a magyar középosztály képtelen saját sorsának ésszerű irányítására. A regény műfajbeli értékeinek elismerése mellett az erdélyi kritikusok többnyire figyelmeztettek az ábrázolás egyoldalúságára. "De vajon csak ilyen akaratnélküli, eseménytelen, romló és romlott, az idő rostájából kihulló családokból áll a mai kolozsvári magyarság?" teszi fel Kristóf György a kérdést (Budapesti *Szemle 1932/655), *Vita Zsigmond pedig a *Pásztortűzben (1932/5) a korabeli *ifjúság nevében száll vitába a szerzővel. Utóbb Nagy István értékelte a regényt (Utunk 1957/2), melynek új kiadása 1985-ben *jelent meg Budapesten.

Az író a 30-as években, valamint a 40-es évek elején is *jelen van az erdélyi magyar sajtóban, főleg a *Pásztortűz közöl tőle verseket, novellákat, tanulmányokat. Írásaiban bemutatja A Nobel-díjas Pirandellót (1935/8), Stendhalt (1943/1), a fiatalabb Esszéíró nemzedéket (1941/1), fordítása *jelenik meg olaszból (1942/12), továbbá néhány könyvismertetése. A fiatal erdélyi írógárda felvonulásakor A két nővér c. megint csak a magyar középosztály világába betekintő társadalmi-lélektani novellával szerepelt az Új erdélyi antológiában (Kv. 1937).

Az erdélyi magyar sajtó állandóan figyelemmel kísérte a Magyarországon publikáló író regényeit. Így a Dr. Csibráky szerelmei recenzensei *Kováts József (*Pásztortűz 1936/5) és *Szenczei László (Erdélyi Helikon 1936/4), A nagy emberről *Szenczei László (Erdélyi Helikon 1937/2), Rónai György (Vasárnap 1937/17) és *Szemlér Ferenc (*Pásztortűz 1937/11-12) írt, az Alvajárók c. regényt *Vita Zsigmond (Erdélyi Helikon 1939/3), A sárgavirágos leány címűt Szabó István (Erdélyi Helikon 1941/4) és *Vita Zsigmond (*Pásztortűz 1941/6), a Tegnap címűt *Kovács Endre (Erdélyi Helikon 1943/2), *Vásárhelyi Z. Emil (*Pásztortűz 1943/3) és *Jékely Zoltán (Termés 1943, Tél) értékelte.

A termékeny író autobiografikus esszéregényei a személyiség alakulásának rajzában megjelenített korábrázolást nyújtanak. Közülük a Tegnap (Bp. 1942) kolozsvári tanulóéveit, a Szabadság (Bp. 1945) *szeretet nélküli gyermekkorát, rideg családi életét idézi. Rokonok sorsát, saját erdélyi emlékeit dolgozza fel Az utolsó hullám (Bp. 1973) és A szerencse mostohafia (Bp. 1976) is. Regényeivel kapcsolatban írja Wéber Antal: "Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy erdélyi eredete tehát élményvilágának sajátos jellege, a kulturális és történelmi tradíciók ott érvényes változata különös »rálátást« biztosít a magyar viszonyokra. S ez több *mint puszta couleur locale, a régi Kolozsvár és a család *miliőjének felidézése. Lehet, hogy az ifjúkor emléke kissé meg is szépíti az élménynek ezt a közegét, de *mindenképpen termékeny ellentétet, feszültséget teremt a megjelenített tapasztalati anyag nagyobbik, Erdélyen kívüli hányadával" (Kolozsvári Grandpierre Emil. Bp. 1986. 222-23).

(G. Gy.)

Benedek Marcell: Dr. Csibráky szerelmei. Nyugat, Bp. 1936/2. Rass Károly: A *mi regényirodalmunk. *Erdélyi Múzeum 1936/10-12. Bóka László: K. G. E. Protestáns *Szemle, Bp. 1941/4. Keresztury Dezső: Tegnap. Magyar Csillag, Bp. 1943. I/2. Boldizsár Iván: "Az élet érdemes művésze." K. G. E. 60. születésnapján. Élet és Irodalom, Bp. 1967/2. *Mikó Imre: A két Grandpierre. Közli Akik előttem jártak. 1976. 215-19. Pomogáts Béla: Párbeszéd a boldogságról. Közli Regénytükör. Bp. 1977. 277-84. Gaal György: A két Grandpierre Kolozsvárja. Helikon 1990/22.



Kolozsvári Grandpierre Emil, családi nevén Grandpierre (Kolozsvár, 1907. jan. 15. – 1992. máj. 11., Bp.) – író, műfordító. Nagy Péter fia, Grandpierre Edit testvére. Szülővárosa Ref. Kollégiumában Buday György, Wass Albert és Kováts József osztálytársa, utóbbi halálakor szépen vall barátságukról (Pásztortűz, 1938/1). Első írásai, versei az Ifjú Erdély Somvirág-rovatában jelennek meg 1923 szeptemberétől, részben Gyimessy Géza álnév alatt. 1925-ben a bevezetett szigorító állami rendelkezések következtében nem sikerül érettségiznie, s családjával együtt Magyarországra költözik. Egy-egy fél évet hallgat a pesti egyetem jogi, ill. bölcsészeti karán, utána Franciaországban textilipari főiskolára jár, végül 1928-tól a pécsi egyetem olasz–francia–filozófia szakos hallgatója. Pirandellóról írt dolgozatával 1933-ban szerez doktorátust.

Pécsi egyetemi hallgatóként több hónapos kutatás céljából Kolozsvárra jött, s itt Kuncz Aladár ösztönzésére, gyermekkori élményeit is felhasználva megírja első, nagy visszhangot keltő regényét A rosta címmel, melyet két kötetben az ESZC ad ki (Kv. 1931), szerzőként még ifj. Grandpierre Emil néven. E mű egy kisebbségi középosztálybeli család keretében főleg a korabeli fiatal nemzedék sorsára irányítja rá a figyelmet: egyik lehetőségként a deklasszálódást, másikként a vegyes házasságot és az asszimilációt villantja fel. Szerinte a magyar középosztály képtelen saját sorsának ésszerű irányítására. A regény műfajbeli értékeinek elismerése mellett az erdélyi kritikusok többnyire figyelmeztettek az ábrázolás egyoldalúságára. „De vajon csak ilyen akaratnélküli, eseménytelen, romló és romlott, az idő rostájából kihulló családokból áll a mai kolozsvári magyarság?” – teszi fel Kristóf György a kérdést (Budapesti Szemle 1932/655), Vita Zsigmond pedig a Pásztortűzben (1932/5) a korabeli ifjúság nevében száll vitába a szerzővel. Utóbb Nagy István értékelte a regényt (Utunk 1957/2), melynek új kiadása 1985-ben jelent meg Budapesten.

Az író a ’30-as években, valamint a ’40-es évek elején is jelen van az erdélyi magyar sajtóban, főleg a Pásztortűz közöl tőle verseket, novellákat, tanulmányokat. Írásaiban bemutatja A Nobel-díjas Pirandellót (1935/8), Stendhalt (1943/1), a fiatalabb Esszéíró nemzedéket (1941/1), fordítása jelenik meg olaszból (1942/12), továbbá néhány könyvismertetése. A fiatal erdélyi írógárda felvonulásakor A két nővér c. megint csak a magyar középosztály világába betekintő társadalmi-lélektani novellával szerepelt az Új erdélyi antológiában (Kv. 1937).

Az erdélyi magyar sajtó állandóan figyelemmel kísérte a Magyarországon publikáló író regényeit. Így a Dr. Csibráky szerelmei recenzensei Kováts József (Pásztortűz 1936/5) és Szenczei László (Erdélyi Helikon 1936/4), A nagy emberről Szenczei László (Erdélyi Helikon 1937/2), Rónai György (Vasárnap 1937/17) és Szemlér Ferenc (Pásztortűz 1937/11-12) írt, az Alvajárók c. regényt Vita Zsigmond (Erdélyi Helikon 1939/3), A sárgavirágos leány címűt Szabó István (Erdélyi Helikon 1941/4) és Vita Zsigmond (Pásztortűz 1941/6), a Tegnap címűt Kovács Endre (Erdélyi Helikon 1943/2), Vásárhelyi Z. Emil (Pásztortűz 1943/3) és Jékely Zoltán (Termés 1943, Tél) értékelte.

A termékeny író autobiografikus esszéregényei a személyiség alakulásának rajzában megjelenített korábrázolást nyújtanak. Közülük a Tegnap (Bp. 1942) kolozsvári tanulóéveit, a Szabadság (Bp. 1945) szeretet nélküli gyermekkorát, rideg családi életét idézi. Rokonok sorsát, saját erdélyi emlékeit dolgozza fel Az utolsó hullám (Bp. 1973) és A szerencse mostohafia (Bp. 1976) is. Regényeivel kapcsolatban írja Wéber Antal: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy erdélyi eredete tehát élményvilágának sajátos jellege, a kulturális és történelmi tradíciók ott érvényes változata különös »rálátást« biztosít a magyar viszonyokra. S ez több mint puszta couleur locale, a régi Kolozsvár és a család miliőjének felidézése. Lehet, hogy az ifjúkor emléke kissé meg is szépíti az élménynek ezt a közegét, de mindenképpen termékeny ellentétet, feszültséget teremt a megjelenített tapasztalati anyag nagyobbik, Erdélyen kívüli hányadával.” (Kolozsvári Grandpierre Emil. Bp. 1986. 222-23).

 

(G. Gy.)

 

Önálló művei

Az olasz ismeretelméleti dráma (Bp. 1933); Lófő és kora (Bp. 1945); Mérlegen (Bp. 1950); Nem vagy egyedül (Bp. 1951); A csillagszemű (Bp. 1953, 1954, 1956, 1963); A törökfejes kopja (Bp. 1955, 1965, 1974); A csodafurulya (Bp. 1955, 1961); Elmés mulatságok (Bp. 1955, 1956 [!1957], 1969); A halhatatlanságra vágyó királyfi (Bp. 1956); Mackókönyv (Bp. 1956 [!1957]); A tisztesség keresztje (Bp. 1957); A bűvös kaptafa (Bp. 1957); Folton folt király (Bp. 1958); A boldogtalanság művészete (Bp. 1958, 1966, 1978); Legendák nyomában (Bp. 1959); Csinnadári a királyné szolgálatában (Bp. 1960); Egy szereplő visszatér (Bp. 1961); A gyalogtündér. Aranyatszeplőző Anikó (Bp. 1961); Párbeszéd a sorssal (Bp. 1962, 1970); A szarvas királykisasszony (Bp. 1963); A lóvátett sárkány (Bp. 1963, 1973, 2007); Csendes rév a háztetőn (Bp. 1964, 1972); Az aquincumi Vénusz (Bp. 1965); A burok (Bp. 1965); Eljegyzés mai módra (Bp. 1966); Arcok napfényben (Bp. 1967); Változatok hegedűre (Bp. 1967); A burok és még két kisregény (Bp. 1968, 1973); Utazás a valóság körül (Bp. 1969); Dráma félvállról (Bp. 1969); Kolozsvári Grandpierre Emil összegyűjtött művei (Bp. 1969); Nők apróban (Bp. 1970, 1975); Változatok hegedűre. Dráma félvállról (Bp. 1971); Keresztben az úton (Bp. 1971); Szellemi galeri (Bp. 1971); Harmatcseppek (Bp. 1974, 1977, 1983); Táguló múlt (Bp. 1975); Négy-öt magyar összehajol (Bp. 1976); Változó felhőzet (Bp. 1977); Hullámtörők (Bp. 1978); Béklyók és barátok (Bp. 1979); Herder árnyékában (Bp. 1979); Árnyak az alagútban (Bp. 1981, 1983); Egy házasság előtörténete (Bp. 1982); A szeplős Veronika (Bp. 1982); Összefüggések (Bp. 1985); Eretnek esszék (Bp. 1986); Emberi környezet (Bp. 1986, 1987); Bolondos mesék (Bp. 1987); A beton virágai (Bp. 1988); Harminc kalap, harminc majom (Bp. 1988); Egy potenciavadász följegyzései az összeomlás után (Bp. 1989, 1996); Szépen gondolj rám! (Bp. 1990); Villanások és összefüggések (Bp. 1990); A kárhozat angyala (Bp. 1990); A két kicsi bocs meg a róka (Bp. 1991); Örömalma (Bp. 1998); Polgári szerelem (Bp. 2000)

 

Gyűjteményes kötetekben

Örökös őrségben (vál., szerk., előszó Illés Lajos. Bp. 1976); A mi kis történelmünk (szerk. Radványi Ervin. Bp. 1980); Kettős kör (vál., szerk. Ugrin Aranka, Vargha Kálmán. Bp. 1980); Emlékezés és elemzés. In Sarkadi Imre emlékszám (Debrecen, 1981); Kisgyermekek nagy mesekönyve (vál., szerk. T. Aszódi Éva. Bp. 1981); Első meséskönyvem (vál., szerk. T. Aszódi Éva. Bp. 1981); Prózaíró és nyelv. In Domokos Mátyás (1928–2006) Pályatárs szemével (Bp. 1982); Mai magyar elbeszélők (vál., szerk., jegyz. Béládi Miklós és B. Hajtó Zsófia. Bp. 1983); A háromágú tölgyfa tündére (vál. és szerk. Kormos István. Bp. 1983); Anyukám képeskönyve (Bp. 1984); Hogyan építettek kunyhót a majmok? (vál. Sulyok Magda. Bp. 1985); Iparos sorsok, mesterségek, műhelyek (vál. és szerk. Győri Lajos. Bp. 1986); Beszélgetések Kardos Györggyel In In memoriam Kardos György (gond. Hegedős Mária és Sebestyén Lajos. Bp. 1986); A három pillangó (Bp. 1986); Szülőföldem Magyarország (vál. Erki Edit. Bp. 1986); Küzdelem az epikával. In Regényről (szerk. Szerdahelyi István és Ungvári Tamás. Bp. 1986); Lányok fényben és árnyékban (vál. és szerk. Funk Miklós. Bp. 1987); Kökény kisasszony (vál. Ratzky Rita. Bp. 1988); Szigliget (szerk. Koczogh Ákos. Bp. 1988); Rakéta irodalmi kávéház (szerk. Zsámboki Zoltán. Bp. 1988);  Iparosok, mesterségek, műhelyek (vál. és szerk. Győri Lajos. Bp. 1988); A hazugság halála (szerk. Csernai Zoltán. Bp. 1989); Szép magyar novella (vál. és szerk. Mátyás István. Bp. 1990); Karácsonyi ének (vál., összeáll. D. Szabó Mária. Bp. 2002); A holdvilág szűrei (vál., összeáll. Reinhart Erzsébet. Csíksz. 2002); Gyereknek lenni (vál., összeáll. D. Szabó Mária. Bp. 2004); Város a Szamosnál (gyűjt., összeáll., szerk. Sas Péter. Bp. 2004); A nyüzsgés a mélyben (vál. és bev. Bogdán László. Csíksz. 2005); Három húsvéti tojás (szerk. Pădurean Judit Gabriella. Déva, 2010); Mikor igyak, mikor ne? (vál., összeáll. és szerk. Kőrössy P. József. Bp. 2010)

 

Fordítások

Federigo Tozzi: Három kereszt. A birtok (Bp. 193?); Alba De Cespedes: Nyugtalan lelkek (Bp. 1941); Massimo Bontempelli: A nap útján (Bp. 1943); George Ulieru: Egy járási orvos naplójából (bev. is. Bp. 1951); Geo Bogza: A hősköltemény kezdete (Bp. 1952); Anatole France: Jelenkori történet (Bp. 1953, 1956); Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története (Bp. 1954, 1961, 1964); Martinovics Ignác: Filozófiai írások (1956); Stendhal: A szerelemről (Bp. 1958, 1962, 1967, 1969); Louis Aragon: A nagyhét (Bp. 1960); Giacomo Casanova: Emlékiratok (vál., bev. is. Bp. 1960); G. Abécassis: Hurrá, társasutazás! (Bp. 1961); Jean Effel: Ádám és Éva regénye (Bp. 1963); Alan-René Lesage: Gil Blas de Santillana históriája (Bp. 1966, 1967); Sean O'Casey: Drámák (ford. másokkal. Bp. 1977); Samuel Beckett: A játszma vége (Szolnok, 1979); Luigi Pirandello: Színművek (ford. másokkal. Bp. 1983 [!1984]); Françoise Sagan: Egy kis napfény a hideg vízben (Bp. 1977); E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala (Bp. 1998); Samuel Beckett: Godot-ra várva. A játszma vége (Bp. 2010)

 

Szerkesztés

Massimo Bontempelli: Az ezüst kakas (bev. Bp. 1940. k.); Mai román líra (bev. Bp. 1947); Mesék, történetek (szerk. Hárs Lászlóval. Bp. 1953, 1954, 1956); Karinthy Frigyes: Cirkusz (vál. és bev. Bp. 1956); Anatole France: Elmélkedések. Beszélgetések (összeáll. és bev. Bp. 1956); Leonyid Szolovjov: A csendháborító (utószó. Bp. 1956 [!1957], 1959, 1960); Nagyvilág. A Magyar Írók Szövetségének világirodalmi folyóirata (fel. szerk. Bp. 1956–). Giovanni Giacomo Casanova: Szökés az Ólombörtönből (utószó. Bp. 1968)

 

Irodalom

Benedek Marcell: Dr. Csibráky szerelmei. Nyugat, Bp. 1936/2. Rass Károly: A mi regényirodalmunk. Erdélyi Múzeum 1936/10–12. Bóka László: K. G. E. Protestáns Szemle, Bp. 1941/4. Keresztury Dezső: Tegnap. Magyar Csillag, Bp. 1943. I/2. Boldizsár Iván: „Az élet érdemes művésze.” K. G. E. 60. születésnapján. Élet és Irodalom, Bp. 1967/2. Mikó Imre: A két Grandpierre. Közli Akik előttem jártak. 1976. 215–219. Pomogáts Béla: Párbeszéd a boldogságról. Közli Regénytükör. Bp. 1977. 277–284. Gaal György: A két Grandpierre Kolozsvárja. Helikon 1990/22. Pomogáts Béla: Válasz Herdernek és Adynak. Látó 2002/11. Vallasek Júlia: A konzervativizmus fény- és árnyoldalai. Látó 2002/11.