Kolozsvár magyar irodalmi élete

oldal nyomtatása Share

Kolozsvár magyar irodalmi élete Kolozsvár az *erdélyi magyar irodalom és *művelődés központja. Szellemi hagyományai a reneszánsz korig nyúlnak vissza. Itt bontakozik ki Dávid Ferenc reformátori-vallásalapító munkássága, s itt működik 1550-től Heltai Gáspár író és fordító magyar nyelvű nyomdája (1659-ig). A humanista költészet közel két évszázadon át elsősorban latin nyelven virágzik, képviselői közül kiemelkedik Bogáti Fazekas Miklós, Deidrich György, *Szamosközy István, Szenczi Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc. (Tóth István fordított belőlük egy antológiányit: Múzsák fellegvára. 1977.)

Erre a korra esik a város három nagy iskolájának alapítása. Az 1545-ben megnyitott óvári protestáns iskolából fejlődik ki Dávid Ferenc és Sommer János vezetése alatt az unitárius kollégium, Apáczai Csere János önfeláldozó munkásságának köszönhetően nő particulából *jelentős tanintézetté a református kollégium, s ezek hatásának ellensúlyozására nyílik meg 1579-ben a Báthori István alapította s 1581-től egyetemi rangú, jezsuiták vezette katolikus iskola. Már 1585-től a *Házsongárdi Panteon fogadja be a város halottait, 1625-től a Kalandos társulat segíti a betegeket és szervezi a temetéseket. A fejedelmi korban többször országgyűlés színhelye Kolozsvár, de a felekezeti villongások, a trónért folytatott küzdelmek során sokat is szenved, Rákóczi-hűségéért is meg kell fizetnie. Az ekkori eseményeket Czegei Wass György, Cserei Mihály, Segesvári Bálint, Szakál Ferenc, Szalárdi János, Vízaknai György naplói, krónikái, Felvinczi György és Misztótfalusi Kis Miklós versei örökítik meg. Az utóbbi egyben leghíresebb nyomdászunk, a Református Kollégium 1672-ben alapított nyomdájának volt a vezetője. A jezsuita rend feloszlatását (1773) követően Mária Terézia felekezetek közti egyetemet próbál alapítani egykori tanintézetükben, ennek jogi és orvosi kara jó évszázadig szolgálja az értelmiség-képzést. A katolikus *líceum nagy tanítványai közül Jósika Miklós Abafi c. regényében és Emlékirataiban is szépen ír a városról.

1790-ben a főkormányszék ide költöztetésével Kolozsvár tényleges fővárossá válik, ettől fogva a *művelődés támogatásában és terjesztésében vezető szerepet játszó főnemesség is ide vonzódik, palotákat építtet. 1792-ben Kótsi Patkó János vezetésével állandó színtársulat létesül, mely az első magyar Shakespeare-bemutatókkal büszkélkedhetik. 1821-re épül fel klasszicista kőépülete, az első magyar színház. Ennek megnyitására hirdet pályázatot a Döbrentei Gábor szerkesztette *Erdélyi Muzéum c. folyóirat (1814-18) s születik meg Katona Bánk bánja (1815). Dérynétől és Egressy Gábortól kezdve a legnagyobb magyar színésztehetségek indulnak innen. A várost 1816-ban Kazinczy Ferenc, 1821-ben Széchenyi István látogatja meg, később Vörösmarty Mihály. 1819-ben zenekonzervatórium alakul. A reformkor itt is szellemi pezsgést eredményez. Az unitárius és a református kollégiumok diáksága zsebkönyveket *jelentet meg (Remény, Aglája), padjaikból emelkednek ki a vezető egyéniségek: az utazó demokrata Bölöni Farkas Sándor, a költő Kriza János, Szentiváni Mihály, Gyulai Pál, a történész-szerkesztő Kőváry László. Gazdag sajtóélet bontakozik ki: itt *jelenik meg az *Erdélyi Híradó (1828-48; szerkesztője Méhes Sámuel mellett Kemény Zsigmond), a Nemzeti Társalkodó (1830-44), a *Vasárnapi Újság (1834-48), a Múlt és *Jelen (1841-48), a Szilágyi Ferenc szerkesztette első gyermeklapunk, a Magyar Gyermekbarát (1843-44). Megalakulnak a *művelődés és a demokratikus eszmék terjesztésében fontos szerepet játszó kaszinók: 1833-ban Bölöni Farkas Sándor Béldi Ferenc és Kendeffy Ádám grófokkal a Kolozsvári Kaszinó (nemesi-főnemesi társaság), 1838-ban Méhes Sámuel a Polgári Társalkodó, majd Nemzeti Kaszinó alapjait veti meg. A város vendége 1846-ban Liszt Ferenc, 1847-ben Petőfi Sándor. Mindketten a híres Biasini-szálló lakói, ennek gyorskocsijai Pesttől Bukarestig szállítják az utasokat.

A 48-as forradalmat követően, az önkényuralom idején alig egy-egy lap *jelenik meg a városban: a Kolozsvári Lap (1849-52), a Hetilap (1852-55), majd a Kolozsvári Közlöny (1856-73). A kor legjelentősebb eseménye *Mikó Imre gróf nevéhez fűződik: az *Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) megalapítása 1859-ben. Ez 1948-ig a város legfontosabb tudományos és múzeum-fenntartó intézménye. A még 1844-ben *Teleki Domokos alapította *Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) szintén Mikó elnöksége idején Kolozsmonostoron Gazdasági Tanintézetet (a mai Mezőgazdasági Főiskola elődjét) és *Erdélyi Gazda (1869-1945) címmel mezőgazdasági folyóiratot létesít. 1853-ban feleségével, Laborfalvi Rózával, aki vendégjátékra jön ide, Jókai látogatja meg a várost. Kolozsvárhoz kötődik Halmágyi Sándor jogász és író műveinek egy része (Parlagi rózsák. Pest 1860; Elv és előítélet. Pest 1864). 1859-ben Veress Ferenc fotóműtermet nyit a városban, s még az évben albumot készít nevezetes épületeiről.

Az 1867-es kiegyezés és unió után megélénkül a városiasodás és különösen a sajtóélet, míg az irodalmi élet vidékiessé válik. A vasúti hálózatba való bekapcsolódást (1870) követően a legnagyobb esemény a második magyar nyelvű *tudományegyetem itteni megnyitása (1872). Országos, gyakran európai hírű tudósok kezdik itt pályájukat, vagy teszik tudományáguk központjává a várost. Tudományos folyóiratokat indítanak: Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok (1877-88: Brassai Sámuel és Meltz Hugó), Magyar Növénytani Lapok (1877-89: Kanitz Ágost), Vegytani Lapok (1882-89: Fabinyi Rudolf), Petőfi Múzeum (1888-95), Kertgazdasági Lapok (1894-96: Brassai Sámuel), Mezőgazda (1894-96: Páter Béla) címmel. A reformátusok 1895-ben itt szervezik újjá a Nagyenyedről felhozott teológiát, majd az unitáriusok is (1897) egyetemi fokú teológiai akadémiát nyitnak; ezek hallgatói egyben a tudományegyetem tanítványai is. Az EME összefonódik az egyetemmel, melynek professzorai egyben a múzeumi gyűjtemények igazgatói is. Az 1907-re felépült, egyetemi és múzeumi gyűjteményt magába foglaló Egyetemi Könyvtár *Erdély legnagyobb ilyen intézménye.

1885-ben megalakul az *Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (*EMKE) a magyar *művelődés és népjólét elősegítésére, 1888-ban pedig Bartha Miklós és *Petelei István kezdeményezésére az *Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT), ez a konzervatív szellemű reprezentatív írói egyesülés, amely 1948-ban bekövetkezett megszüntetéséig folyóiratokat is megjelentet. Az *Erdélyi Kárpát-Egyesület (*EKE) 1891-ben honismereti-turisztikai céllal alakul, *Erdély c. folyóirata 1948-ig *jelenik meg.

1918 decemberéig mintegy 235 időszaki sajtótermék *jelenik meg. Ezek nagy többsége 1867 után indult, s néhányuk 1919-et követően is megjelent. Jó részük szépirodalmat is közölt. Vezető lapok: Magyar Polgár (1867-1904), Kelet (1871-82), *Ellenzék (1880-1944), Kolozsvár (1887-98), *Erdélyi *Friss Újság (1900-1908), Kolozsvári Hírlap (1908-19). Ezek szerkesztői-munkatársai hosszabb-rövidebb ideig: Bródy Sándor, *Gyalui Farkas, *Petelei István, Thury Zoltán. Számos irodalmi, tudományos, szervezeti-mozgalmi, *ifjúsági, szatirikus lap közül az *Erdélyi Múzeum (1874-1947), *Erdélyi Munkás (1903-8, 1919-39), Színházi Újság (1908-10, 1919-23) az I. világháború után is folytatódik. A fokozott igényeket az elszaporodó kis nyomdák mellett 1889-ig a Református Kollégium Tilts János, majd *Stein János vezette nyomdája, a római katolikus Lyceum nyomda (1810-84) és folytatása, a Gombos Ferenc-féle nyomda (1891-1948) elégíti ki. Gombos napilapot is alapít Újság (1899-1927) címmel. Gámán János műhelye 1860 és 1914 között, Lepage Lajos könyvkereskedéssel összekötött nyomdája 1903-tól működik, 1929-től Victoria, 1938-tól 1948-ig Pallas néven. A Ferenc-rendi zárdában a Szent *Bonaventura nyomda főleg egyházi igényeket elégít ki (1906-48).

A századforduló táján a város főtere átalakul: Fadrusz Mátyás-szobrával (1902), egy másik tere a Kolozsvári testvérek készítette prágai Szent György-szobor másolatával (1904) válik díszesebbé. Az építkezési láz során a színház is új, díszes hajlékot kap (1906). Itt *Janovics Jenő a színigazgató, aki nemcsak drámatörténeti ciklusával, hanem 1914-20 között működő filmgyárával is *jelentős kulturális személyisége a városnak. E korszak költője Jékey Aladár, valamint Nagy Mór (Kolozsvári virágok. Kv. 1894. Esti fény Kolozsvári ormok. Kv. 1897).

Az 1918 decemberi főhatalomváltozást követően, romániai viszonyok közt, leggyorsabban a sajtó ébredt új életre: a továbbra is megjelenő *Ellenzék és Újság mellett megindul a *Keleti Újság (1918-44) c. napilap polgári radikális, majd 1927-től OMP-i jelleggel, és az *Új Kelet (1918-40), a zsidóság lapja. Az előbbi szerkesztőgárdája *jelenteti meg a *Napkelet (1920-22) c. modern irányzatokra nyitott szellemű irodalmi folyóiratot. Eleinte a nagy napilapok karolják fel a szépirodalmat, a művészeteket és a tudományosságot is, többnyire *vasárnapi mellékleteikben. A 20-as évek közepére kialakul Kolozsvár vezető szerepe a romániai magyar irodalmi életben. Itt alakul meg az *Erdélyi Szépmíves Céh (1924-44) könyvkiadó, majd itt indítja meg a *helikoni munkaközösség szépirodalmi folyóiratát, az *Erdélyi Helikont (1928-44). A baloldali írókat a Dienes László, majd *Gaál Gábor szerkesztette *Korunk (1926-40) c. világnézeti lap tömöríti. Az 1920-ban alakult Minerva Nyomdai Műintézet Rt. elnyeri a magyar egyházak támogatását, a legtöbb tankönyvet, tudományos művet (1563 cím) *jelentetheti meg, a falusi olvasóknak *Magyar Nép (1921-44) címmel hoz ki *Gyallay Domokos szerkesztette hetilapot, az irodalom-művelődés támogatására pedig az *S. Nagy László *Erdélyi *Szemléjéből (1915-20, 1928-44) kiváló Pásztortüzet (1921-44) indítja *Reményik Sándor szerkesztésében. Szintén a Minerva gondoskodik első irodalmi-tudományos folyóiratunkról: az *Erdélyi Irodalmi *Szemle (1924-29) a nagy múltú unitárius Keresztény Magvetőből (1861-1944, 1971-től új folyam) válik ki Borbély István, később György Lajos szerkesztésében. Az utóbbi nevéhez fűződik az *Erdélyi Tudományos Füzetek (1926-47) kiadványsorozat elindítása. A húszas évek közepéig még elhúzódik a korábbi egyesületek, társaságok jogi státusának rendezése, de ha nehezen is, újrakezdhetik munkásságukat (EME, EGE, *EMKE, EIT, *EKE). Az 1930-ban újrainduló *Erdélyi Múzeum magába olvasztja az *Erdélyi Irodalmi *Szemlét. A színház új épületét a román állam veszi birtokba. *Janovics Jenő, majd *Kádár Imre irányításával a magyar színtársulat a sétatéri (volt nyári) színkörben folytatja tevékenységét; a három nagy iskola tovább működik a számos korlátozó intézkedés ellenére is. A *Ferenc József Tudományegyetemet 1918 után Szegeden szervezik újjá, épületeiben román egyetem indul. Ezen 1922-től létesül magyar tanszék Kristóf György vezetésével, aki részt vesz a négynyelvű *Cultura (1924) c. folyóirat szerkesztésében. 1923-ban Kolozsvárra teszi át székhelyét a Romániai *Magyar Dalosszövetség; ennek lapja a *Magyar Dal (1923-36). A képzőművészek tömörítésére 1929-ben Kós Károly megszervezi a Barabás Miklós Céhet, tárlatokat rendeznek. Az ESZC kiadói politikájával elégedetlen fiatalabb realista írók *Erdélyi Enciklopédia (1938-41) néven ugyancsak itt hoznak létre kiadói vállalkozást.

A több mint félszáz kisebb kolozsvári nyomdán kívül említést érdemel a Bernát (1913-44), a Lapkiadó Rt. (1918-33) és a Gutenberg (1919-38) nyomda. Ez utóbbi a szakszervezeteké volt, számos baloldali kiadványt készített, 1938-tól korábbi vezetője, *Jordáky Lajos tulajdonába ment át. Az 1919-től 1948-ig megjelenő több mint 400 kolozsvári időszaki sajtótermékből *jelentősebb lapok: Hétfői Újság (1919-24, 1932-38), Az Est (1925-27), *Mai Világ (1927-40), *Erdélyi Futár (1927-40), Kolozsvári *Friss Újság (1929-35), *Jóestét (1932-40), Kolozsvári *Estilap (1933-44), *Magyar Újság (1933-44), *Független Újság (1934-40). Színházi-irodalmi-művészeti folyóiratok: A Hírnök (1904-44), Színház és Társaság (1919-27), *Vasárnap (1921-25), *Művészeti Szalon (1926-32), Színház és Film (1928-31), Dalos *Magazin (1929-40), Színház és Mozi (1931-32), Széphalom (1937-38), Színpad és Mozi (1937-39), *Barátság (1939-40). Társadalmi-világnézeti-szociológiai lapok: A Jövő Társadalma (1925-30), *A Másik Út (1931-32), *Hitel (1936-40). Orvostudományi-gyógyszerészetiek: *Erdélyi Orvosi Lap (1920-25), *Pharmacia Gyógyszerész Újság (1920-24), Revista Medicală *Szemle">*Orvosi *Szemle (1928-38), *Clinica et Laboratorium (1932-37, 1948-49). *Ifjúsági és nőlapok: *Erdélyi Magyar Lányok (1920-31); *Ifjúság (1921-28), *Ifjú Kelet (1922), Angyalkert (1922-30), *Erdély">*Ifjú *Erdély (1923-44, 1946), *Jóbarát (1925-40), *Erdélyi Fiatalok (1930-40), Új *Cimbora (1933-40), Hölgyfutár (1934-38), *Mai Nő (1935-36). Iparági, szövetségi, szakszervezeti, mozgalmi lapok: Bányamunkás (1919-40), *Fáklya (1920-21), Molnárok Lapja (1920-40), Vas- és Fémmunkás (1920-40), Famunkás (1922-29), Építőmunkás (1922-32), *Erdélyi Magyar Szó (1939-40), *Igazság (1939-40). Falusiaknak szóló: *Falvak Népe (1932-33; 1945-51), *Gazda Újság (1936-40) továbbá iskolai, sport- és vicclapok. Nagy részük szépirodalmat is közölt.

Az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés után Kolozsvár veszít korábbi szellemi központ jellegéből, de a *Ferenc József Tudományegyetem visszaköltöztetésével újra tudományos központtá válik. A megalakuló *Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) főleg a humán diszciplínák művelőit fogta össze *Erdély múltjával, néprajzával kapcsolatos célfeladatokra. Évkönyveket (1940-44) adott ki, megjelentette a *Magyar Népnyelvet (1941-42) s tudományos könyvek sorát. Az egyetem nyelvészeti tanszéke Mészöly Gedeon szerkesztésében Nép és Nyelv (1941-44) címmel adott ki folyóiratot. Az egyetemi karok Acta felcímmel *jelentettek meg szakirodalmi értekezéseket. Az EME tevékenysége is megélénkül: a folyamatosan megjelenő *Erdélyi Múzeumon kívül az Érem- és Régiségtár Közlemények (1941-44), a *Természettudományi Szakosztály *Múzeumi Füzetek (1943-45) címmel ad ki sorozatot. A város elöljárósága *Szemle">*Kolozsvári *Szemle (1942-44) címmel *jelentet meg rangos helytörténeti és kulturális folyóiratot. A népi írók fiatal *erdélyi követői a negyedévenként megjelenő *Termés (1942-44) köré csoportosulnak.

Az 1944-48-as időszakban a háborút követő politikai-társadalmi rendszerváltással összefüggésben az irodalmi-művelődési élet erőszakos struktúraváltoztatáson megy át. Az addigi keretintézményeket, egyleteket és kiadványaikat rendre megszüntetik vagy az új rendszerben létrehozottakba olvasztják bele, az iskolákat államosítják, s *egységes állami iskolahálózatba sorolják. A helyben maradt tudományegyetem átalakul, 1945 júniusában felveszi a város szülötte, Bolyai János nevét, s az utóbb Victor Babeşről elkeresztelt, Nagyszebenből hazatérő s az egykori épületeket újra birtokba vevő román egyetemmel párhuzamosan működik 1959-ig, erőszakos egyesítésükig; ezután a magyar előadások fokozatosan megszűnnek, az 1980-as évek közepétől a Babeş-Bolyai elnevezés is kimarad a hivatalos megnevezésből. A diákok egy részének szállást is nyújtó *Móricz Zsigmond Kollégium 1945 és 1949 között könyvkiadással is foglalkozik. A matematikai és *természettudományi karok Acta Bolyaiana (1946-47) címmel *jelentetnek meg közleményeket, a két egyetem egyesítése előtt Studia Universitatum Babeş et Bolyai, majd azután a Studia Universitatis Babeş-Bolyai szakmai sorozatai közölnek magyar nyelvű dolgozatokat is. Esetlegesen megrendezett szavalóversenyek, szavalóestek után 1955-ben megalakul a Bolyai Tudományegyetem Egressy Gábor Színjátszócsoportja, s ettől kezdve gazdagon bontakozik ki a főiskolai színjátszás. 1968-ban megindul az egyetemi hallgatók *Echinox c. folyóirata, amely a román mellett magyar és német oldalakat is tartalmaz, s egy új esszéíró nemzedék elindítását segíti elő. Az egyetemi központ diákszövetsége 1975-ben Napoca Universitară címmel indít szintén háromnyelvű lapot. A magyar tannyelvű iskolák diáksága számára szintén lehetőség nyílik évente megjelenő folyóiratok kiadására: a Brassai Sámuel *Líceum (volt Unitárius Kollégium) *Fiatal Szívvel (1967-91), a 11. számú (volt Róm. Kat., utóbb 3. számú Matematika-Fizika) *Líceum *Hajnal (1972-85) címmel.

1946-ban a magyar zenei, képzőművészeti és színészképzés biztosítására Magyar Művészeti Intézet létesült Kolozsvárt, ez azonban csak 1950-ig működik, ekkor felszámolják, kiválik a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola (1954-ben Marosvásárhelyre költözik), s létrejön a helybeli George Dima Zenekonzervatórium és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, melyeknek egy ideig szintén van magyar tagozata, a 80-as években azonban ezeket a tagozatokat is felszámolják. Még 1948-ban rövid időre eredményes kísérlet történt a Politechnikai Főiskola magyar tagozatának beindítására s az 50-es években átmenetileg a Mezőgazdasági Főiskolán is tartanak magyar előadásokat, végül azonban kizárólag román nyelvű lesz a szakoktatás ezekben az intézményekben.

A sajtó újabb termékei: a *Világosság (1944-52), a "magyar dolgozók", utóbb az MNSZ napilapja, az *Erdély (1944-48) szociáldemokrata hetilap, az *Erdélyi Szikra, majd *Igazság kommunista párt-napilap (1945-89). Kéthetenként *jelent meg az illusztrált *Képes Újság (1945), megindul a Szakszervezet (1945-46) c. havilap, a *Falvak Népe új sorozata heti megjelenéssel (1951-ben Bukarestbe költöztetik), valamint a *Dolgozó Nő (1945-89) képes havilap. Az *erdélyi zsidóság központi sajtószerve az *Egység (1946-49), amely 1949-1953 között *Új Út címmel folytatódik. Az 1945-ben megalakult *Romániai Magyar Írók Szövetsége 1946-ban indítja irodalmi-művelődési lapját, az Utunkat, mely 1947-től már az *egységes Romániai Írók Szövetségének lapja 1989-ig. Az RNK Írószövetségének Kolozsvári Tagozata 1949-ben alapítja az Irodalmi *Almanach c. folyóiratot, ennek helyét veszi át 1953-tól a marosvásárhelyi Igaz Szó. Az Írószövetségen belül 1969-től megalakul a Kolozsvári Írók Társasága. Az Írószövetség támogatásával működik a Makszim Gorkij (1950-56), majd *Gaál Gábor (1956-81) nevét viselő irodalmi alkotó- és vitakör, melyből nemzedékek rajzottak ki (1990-től Bretter György-kör néven élesztik újra a fiatalok). 1957-től újraindul a nagy hagyományokat folytató *Korunk, megalakul a gyermekeknek szóló *Napsugár és a szakmai jellegű Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NyIrK). Az *ifjúságnak adja ki a Matematikai Tudományos Társaság 1953-tól a Matematikai és Fizikai Lapokat (1964-től Matematikai Lapok). A Herbák János Bőr- és Cipőgyár Üzemünk Élete (1951-74) címmel *jelentet meg alkalmazottai számára üzemi hetilapot. Megjelennek a református és unitárius felekezeti lapok (Református *Szemle, Keresztény Magvető).

A könyvkiadás megszervezését a *Józsa Béla Athenaeum vállalja magára (1944-48), mellette több más kisebb kiadó is működik az államosításig. 1948-tól a bukaresti székhelyű állami könyvkiadók magyar szerkesztőségei, ill. ezek kolozsvári fiókjai gondozzák a kiadványokat. Néhány füzetet a Népi Alkotások Tartományi (Megyei) Háza is megjelentet. Az 1970-es átszervezéstől újra kolozsvári székhelyű könyvkiadó indul *Dacia Könyvkiadó elnevezéssel, a román mellett magyar és német nyelvű kiadványok megjelentetésével. A Kriterion nemzetiségi kiadónak is működik 1970-től kolozsvári szerkesztősége.

Az állami pénzalapokból támogatott, újjászervezett, most már *Állami Magyar Színház és az 1948-ban létrehozott Állami Magyar Opera, valamint a *Bábszínház magyar tagozata (1950-től) mellett számos műkedvelő együttes, *ifjúsági, iskolai csoport mutat be több-kevesebb rendszerességgel darabokat. Az 1954-ben induló Kolozsvári *Rádió stúdiójának megszüntetéséig, 1985-ig több magyar rovattal s rendszeres napi műsorral van *jelen a város életében. Az egyetemi központ magyar diáksága Visszhang néven diákrádió-adásokat is működtet (1973-88). A bőrgyárban magyar nyelvű munkásegyetem létesül, mely a 60-as években a városi jellegű Népi Egyetem, utóbb Szabadegyetem részévé válik. Ennek több magyar nyelvű kollégiuma működik; 1970 és 1987 között a Kolozsvári Esték előadássorozat keretében emlékeznek meg a várossal kapcsolatos évfordulókról. A Román Akadémia kolozsvári fiókjának, utóbb az egyetemnek Nyelvészeti és Irodalmi Intézetében magyar nyelvjárástani, szótárszerkesztési és irodalomtörténeti kutatómunka folyik.

A felekezeti iskolák államosítása után az Akadémiai Könyvtár keretében egyesítik a három nagy felekezeti iskola szintén állami tulajdonba vett hagyományos könyvtárát, ide kerül be több vidéki magyar intézmény könyvtári állaga is. Az így létrehozott, 1974-ben új épületbe költöző Akadémiai Könyvtár az Egyetemi Könyvtár mellett a könyvtárhasználat politikai és belügyi korlátozásai ellenére is fontos kutatási segédeszköz- és közgyűjtemény. Rangos könyvtára van még az Egyetemi Fokú *Egységes Protestáns Teológiai Intézetnek. Az EME egykori nagybecsű történeti levéltárát 1948-tól az Akadémia kezeli, 1975-től pedig beolvasztják a szigorú belügyi ellenőrzés alatt álló Állami Levéltárba. A város hivatalos elnevezését 1975-ben Kolozsvár-Napocára változtatják, 1988-tól pedig a magyar nyomtatványokon is a Cluj-Napoca román helységnév kizárólagos használatát rendelik el.

A Kolozsvárról szóló rendkívül gazdag tudományos irodalom alapja Jakab Elek háromkötetes világosító rajzokkal és oklevéltárral ellátott várostörténete (1870-88). Korábban a Kolozsvári *Naptár (1845-62), Vass József (1865), Pánczél Ferenc (1865), ill. Galgóczi Károly (1872) köteteiben találunk érdekes adatokat. Első, 1734-ből származó Páter-Pataki-Gyergyai-Füzéri-féle városleírásunk fordítása 1944-ben *jelenik meg az *Erdélyi Ritkaságok c. sorozatban. Városbemutató *kalauz először 1894-ben készült, utána *Kelemen Lajos és K. Fodor János (1902), Riegler Gusztáv és Filep Gyula (1903), Orosz Ferenc (1933), Ferenczi Sándor (1941), Kapitány István (1941), Ştefan Pascu, *Pataki József és Vasile Popa (1957) állított össze hasonló munkát. A később kizárólag román nyelven készülő újabb városkalauzok már a múlt átírásának s a magyar történelmi vonatkozású események módszeres kiiktatásának jegyében íródtak, ezzel is kifejezve azt a nyomasztó helyzetet, amelybe a város a fokozódó "homogenizálás" folytán került. Kolozsvári cím- és lakásjegyzékek csak 1899-től 1914-ig, majd 1943-ban *jelentek meg; a több mint három és félszázezerre duzzadt város etnikai képét a 60-as évektől tömeges román betelepítések változtatják meg.

~ művészettörténeti értékeivel *Kelemen Lajoson kívül Balogh Jolán (Kolozsvár műemlékei, Bp. 1935), *Bíró József (Kolozsvári képeskönyv, Bp. 1940 és több tanulmány), *B. Nagy Margit (Reneszánsz és barokk *Erdélyben. 1970; Stílusok, művek, mesterek. 1977) foglalkozik behatóan. A várossal kapcsolatos cikksorozatokból kiemeljük *Gyalui Farkasét (A régi Kolozsvár. *Ellenzék 1927-29), Rajka Gézáét (A régi Kolozsvártól az új Kolozsvárig. *Igazság 1957-58), Herédi Gusztávét (Kolozsvár felfedezése. *Igazság 1967-68), valamint Miklósi Sikes Csabáét (Városnézés. *Igazság 1981), legújabban a *Szabadság hasábjairól Asztalos Lajos sorozatát a régi kolozsvári utcanevekről (1990-92).

*Századunk magyar prózaírói közül Krúdy Gyula (Éjjel a Biasiniban), Móricz Zsigmond (Erdély-trilógia), a kolozsvári születésű Szabó Dezső (Életeim és több más műve), Laczkó Géza (Királyhágó), Passuth László (Kutatóárok), *Darkó István (Szép ötvöslegény. Kassa 1929), Cs. Szabó László (Erdélyben. Bp. 1940, Hűlő árnyékban. Bern 1982), Kolozsvári Papp László (Malomárok. Bp. 1988) idézi fel a város múltját vagy azzal kapcsolatos élményeit.

A romániai magyar irodalom képviselőinek *jelentős hányada Kolozsvárt élt, s így műveiben is tükrözte a várost. A költők sorából kiemelkedik Áprily Lajos, Bartalis János, Dsida Jenő, Horváth István, Palocsay Zsigmond, *Reményik Sándor, a regény- és emlékírók, novellisták közül pedig Balázs Mária (Elhagytuk Kolozsvárt. Bp. 1943), *Bálint Tibor (Zokogó majom. 1969), *Balogh Edgár (Szolgálatban. 1978; Férfimunka. Bp. 1986), Bánffy Miklós, *Bányai László (Kitárul a világ. 1978; Válaszúton. 1980), *Becsky Andor (Kortársakról. Bp. 1974), *Benamy Sándor (A XX. században éltem. Bp. 1966), Csengery Ilona (Kolozsvári lányok. Bp. 1941), Csiki László, *Gyallay Domokos (Kolozsvári aranynapok), *Gyalui Farkas (A régi jó világból. Kv. 1897), *Hunyady Sándor (Családi album. Bp. 1934); Huszár Sándor, *Ignácz Rózsa (Anyanyelve magyar. Bp. 1937; Ikerpályáimon. Bp. 1975), *Jékely Zoltán (A házsongárdi föld. Kv. 1943), Kacsó Sándor, *Kemény János (Kakukkfiókák. 1972), Kiss János (Omló falak. Kv. 1991), *Kolozsvári Grandpierre Emil (A rosta. Kv. 1932; Tegnap. Bp. 1942), Kós Károly, Kovács Dezső, Kovács István, Köntös-Szabó Zoltán, *Kuncz Aladár (Felleg a város felett. Kv. 1931), *Lévai Lajos (Becsülettel és akarattal. Bp. 1941), *Ligeti Ernő (Föl a bakra. Kv. 1925; Súly alatt a pálma. Kv. 1942), *Makkai Sándor (Örök *Erdély. Bp. 1940; Szabad vagy. Bp. 1943), Méhes György (Bizalmas *jelentés egy fiatalemberről. 1982), *Mester Zsolt (Koppantó. 1979), *Mikó Imre (A csendes Petőfi utca. Kv. 1978); Nagy István (Külváros. Kv. 1939; Sáncalja. 1968 és önéletrajzi regénysorozatának további kötetei), *Nagy Péter (Ó, kedves Kolozsvár! Berlin 1926), *Pillich László (Városom évgyűrűi. 1985), P. Lengyel József, *S. Nagy László (Harc a végeken. Kv. 1930), *Szappanyos Gabriella (Emberek a *Szamos mentén. Bp. 1939), *Tabéry Géza (Emlékkönyv. Kv. 1930), *Tamási Áron (Czímeresek. Kv. 1931; Vadrózsa ága. Bp. 1967), Thury Zsuzsa (Barátok és ellenfelek. Bp. 1979), T. *Karácsony Emmy (Virághegy. 1974), *Szász István (Nyúl a telefonpóznán. Kv. 1971), *Walter Gyula (Kolozsvár kövei. Kv. 1937); *Wass Albert (Csaba. Bp. 1940).

A román anyanyelvű George Sbârcea zeneszerző magyarul írt itteni emlékeiről (Szép város Kolozsvár... 1980), *Diósy Antal kolozsvári karikatúra-gyűjteményt (Ecce homo! Kv. 1923), *Hankó János (A régi Kolozsvár. Kv. 1926) tollrajz-sorozatot *jelentetett meg.

Az 1989-es forradalom napjaiban már dec. 23-án *Szabadság címmel *jelenik meg a helyi napilap, *Tőkés László menyői száműzetéséből kelt levelével s *Cs. Gyímesi Éva Az *Igazság Karácsonya c. alatt új korszakot köszöntő írásával. Ezen a napon kelt a Hívó Szó, melyben "a kolozsvári magyar demokrata értelmiségiek kezdeményező csoportja" a nemzetiségi élet korszerű intézményei így a Bolyai Tudományegyetem és az EME kereteinek újra-megteremtésére szólít fel. A következő napokban megalakult az RMDSZ kolozsvári szervezete. Újjászerveződik a *Korunk; a *Dolgozó Nő helyét a Családi Tükör; az Utunkét a Helikon veszi át; sorra megkezdi működését az EME és *EKE (1990), majd az *EMKE és a *Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, valamint a magyar *természetbarát, gazdasági, műszaki intézmények hálózata. Megalakult a MADISZ, feltámadt a KMDSZ, s a magyar jellegükben megerősödött Báthory, Brassai és Apáczai Csere János *líceumok visszaszerzik százados történelmi folytonosságukat, megalakítva öregdiák-egyesületeiket is. A Bolyai Tudományegyetem helyreállítása végett létrejött a Bolyai Társaság. Újra megszólalt a kolozsvári *rádió és *televízió magyar adása.

Kolozsvár lesz a székhelye a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Ide kerül Bukarestből az 1985-ben megszüntetett *Művelődés. 1991 derekán már több mint 30 magyar nyelvű sajtótermék *jelenik meg a városban. A római katolikus egyház Gloria néven, a református egyház Misztótfalusi Kis Miklósról elnevezve létesít új, modern felszerelésű nyomdát, ugyanakkor több magyar lap szerkesztősége jut számítógépes szedő-tördelő rendszerhez. A tovább működő magyar kiadói szerkesztőségek (Kriterion, *Dacia, az újraszervezett Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó) mellett a két egyházi nyomda, valamint több magánkiadó kezdi meg működését. Újraindul az *Erdélyi Szépmíves Céh, s az anyagi és nyomda-gondokkal küzdő magyar lapkiadás helyzetének megkönnyítésére 1992 őszén megalakul a Sajtóház Kft (összefogva a *Korunk, *Napsugár, Családi Tükör és *Művelődés mellett több kisebb lapot is). Az EME újraindítja az *Erdélyi Tudományos Füzeteket és az *Erdélyi Múzeumot, valamint több szakosztálya önálló kiadványsorozatát (1991-92-ben összesen 12 kiadványt), lapot ad ki az *EKE (Gyopár címmel), *naptárt, gazdasági füzetsorozatot az RMGE. A fordulatban ma döntő segítséget nyújtanak az ökumenikusan együttműködő *erdélyi magyar egyházak, új központi, gyülekezeti és *ifjúsági vallásos folyóiratokkal is *jelentkezve (Keresztény Szó, Üzenet, Felebarát, Unitárius Közlöny). Kolozsvár így ma újra központi szerephez jut a *romániai magyarság szellemi és közéletében.

(G. Gy.)

Pásztortűz *almanach 1925. Kv. 1925. Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. Kv. 1930. Longhy A. István: A régi Kolozsvár egy volt kolozsvári újságíró tollából . Bp. 1934. Metamorphosis Transylvaniae. Kv. 1937. Kolozsvár. Egy magyar város ezer esztendeje. Kv. 1942. Kristóf György: Királyhágóninneni írók *Erdélyben. Kv. 1942. Szabó T. Attila: Kolozsvár települése a XIX. század végéig. Kv. 1946. Emlékkönyv *Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kv. 1957. Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I-III. Bp.-Szeged 1965-71. Krizsó Kálmán: Kolozsvár tartomány nyomdászattörténete és hírlapirodalom-története. (Kézirat) 1968. Kozma Dezső: A valóság igézete. Kv. 1972. Korunk Évkönyv 1974. *Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. 1982. Változó valóság 1984. Városkutatás. 1984. Kincses Kolozsvár. I-II. Bp. 1987. Cseke Péter: Korfordulós újesztendő. Közli Vándor idő balladája. Krónika 89-90. Stockholm 1991. 136-43. Gaal György: Kolozsvár magyar irodalmi-művelődési élete. Helikon 1991/2; uő. Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. *Vincze Zoltán történeti bevezetőjével. Kv. 1992.