Balogh Dezső (Mezőcsávás, 1930.)

oldal nyomtatása Share

Balogh Dezső (Mezőcsávás, 1930. jan. 22. – 1999. ápr. 4., Kolozsvár) – nyelvész, tankönyvíró. A marosvásárhelyi ref. kollégium elvégzése után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést. 1952-től az Igazság szerkesztőségi titkára, 1959-től a kolozsvári magyar nyelvészeti tanszék lektora, majd előadótanára. Tanulmányai, értekezései a jelenkori magyar nyelv, a nyelvjárástan, valamint a stilisztika tárgyköréből a NyIrK és Studia hasábjain jelentek meg. Doktori disszertációjában Horváth Imre költői szókincsét dolgozta fel, ehhez készítette el addig megjelent verseinek ötkötetes költői szótárát, az első ilyennemű művet szakirodalmunkban. Egy része megjelent a Studia Universitatis Babeş-Bolyai 1978/2-es számában.

Munkái: A jelenkori magyar nyelv (1962) és Bevezetés a magyar filológiába (Antal Árpáddal, 1962), mindkettő sokszorosított egyetemi jegyzet; két általános iskolai Olvasókönyv és nyelvtan a VII. osztály (1963) és a VIII. osztály (1964) számára, mindkettőben a nyelvtani részt írta; A mai magyar nyelv kézikönyve (Gálffy Mózessel és J. Nagy Máriával, 1971); munkatársa az Anyanyelvünk művelése (1975) c. gyűjteményes kötetnek; Gálffy Mózessel, Kelemen Bélával és Szabó T. Attilával közösen szerkesztette a Magyar helyesírási szótárt (Kriterion Kézikönyvek 1978). Az egyetemi kiadásban megjelent Probleme de sintaxă (1978) c. kötetben magyar irodalmi tárgyú szószerkezeti tanulmánnyal szerepel.