Konrádi Dániel (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Konrádi Dániel (Várkudu, 1871. jan. 24. 1940. szept. 3. Kolozsvár) orvosi szakíró. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1892), a *Ferenc József Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá (1898). Tanársegéd az egyetem kór- és gyógytani tanszékén; tanulmányokat végzett Frankfurt am Mainban az Ehrlich és Berlinben a Koch Intézetben (1905); egyetemi magántanár (1906); a kolozsvári Önkéntes Mentőegyesület igazgatója. Párizsban és Londonban végzett újabb tanulmányai (1921) után a kolozsvári Pasteur-intézetnek, majd a bőrgyógyászati klinika Wassermann-laboratóriumának vezetője nyugdíjaztatásáig (1936).

Saját kísérleteivel járult hozzá a bakteriológia s főleg a veszettség kérdéseiben felmerült ellentétes vélemények tisztázásához. Az EME orvos-természettudományi szakosztályának Értesítője közli cikkeit a szappanok baktériumölő hatásáról, a kísérleti veszettség tüneteiről s tífusz-bacilusok kimutatásáról kútvízben (1901-1905); jelennek meg tanulmányai az *Erdélyi Orvosi Lap hasábjain a veszettség gyógyulásáról (1920), az agy- és gerincbeli folyadék ragálytartalmáról veszett embernél (1922), feltűnően rövid lappangásokról emberi veszettségnél (1923).



Konrádi Dániel (Várkudu, 1871. jan. 24. – 1940. szept. 3., Kolozsvár) – orvosi szakíró. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1892), a Ferenc József Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá (1898). Tanársegéd az egyetem kór- és gyógytani tanszékén; tanulmányokat végzett Frankfurt am Mainban az Ehrlich, és Berlinben a Koch Intézetben (1905); egyetemi magántanár (1906); a kolozsvári Önkéntes Mentőegyesület igazgatója. Párizsban és Londonban végzett újabb tanulmányai (1921) után a kolozsvári Pasteur-intézetnek, majd a bőrgyógyászati klinika Wassermann-laboratóriumának vezetője nyugdíjaztatásáig (1936).

Saját kísérleteivel járult hozzá a bakteriológia s főleg a veszettség kérdéseiben felmerült ellentétes vélemények tisztázásához. Az EME orvos-természettudományi szakosztályának Értesítője közli cikkeit a szappanok baktériumölő hatásáról, a kísérleti veszettség tüneteiről s tífusz-bacilusok kimutatásáról kútvízben (1901–1905); jelennek meg tanulmányai az Erdélyi Orvosi Lap hasábjain a veszettség gyógyulásáról (1920), az agy- és gerincbeli folyadék ragálytartalmáról veszett embernél (1922), feltűnően rövid lappangásokról emberi veszettségnél (1923).

 

Önálló művek

A mentésről és az első segítségnyújtásról (Kv. 1902); A Kolozsvári Önkéntes Mentő-Egyesület története (Kv. 1902); A pajzsmirigykiírtás hatása a vérre (Eger, 1909)

 

Szerkesztés

Emlékkönyv a kolozsvári ev. ref. collegiumban az 1891/2. tanév végén érettségit tett ifjak 15 éves találkozójáról (Kv. 1907)