Balogh Endre

oldal nyomtatása Share

Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881. márc. 30. – 1925. márc. 8., Kolozsvár) – író. Szülővárosában érettségizett, a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Jókai és Gárdonyi modorában írott első tárcái, novellái erdélyi és budapesti lapokban jelentek meg. 1920-ban a kolozsvári Napkelet pályázatán Hajnalhasadás c. elbeszélése dicséretben részesült; a Zord Idő, Keleti Újság, Pásztortűz s több budapesti irodalmi lap munkatársa, a Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja. Az erdélyi magyar középosztály hajótörötteinek sorsa foglalkoztatja. Finom megfigyeléseken alapuló lélekrajza, stílusa Peteleihez áll közel, de írásaiban nagyobb súlyt kap az epikum, közvetlenebb a társadalombírálat. Kisregényében bemutatja, hogyan dúlja fel a háború a családi tűzhelyet.

Művei: Hajótöröttek (öt novella s a Fehér rügy c. kisregény, Kv. 1922); Mesét írok neked (elbeszélések, Kv. 1925); Égő csipkebokor (történelmi regény, befejezetlen kézirat).

György Lajos: B. E. emlékezete. Búcsúbeszédekkel és bibliográfiával, Kv. 1925. Kicsi Antal: B. E. (1881–1925). Brassói Lapok 1972/23, 24.