Kormos Gyula (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kormos Gyula, családi nevén Székely, használta a Székely Dávid családnevet is (Gyergyószentmiklós, 1917. aug. 8. 1981. júl. 10. Kolozsvár) újságíró, szerkesztő, író, műfordító. A kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett (1936), elvégezte az unitárius teológiát (1941). Hitoktató lelkész Kolozsvárt (1941-44), majd újságírói pályára lépett. A *Világosság (1944-50), *Falvak Népe (1949-50), *Művelődési Útmutató (1951-52), *Utunk (1951-52), *Új Élet (1968), *Új Idő (1968), *Igazság (1969) szerkesztője. Közben a Babeş-Bolyai Egyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelet szerzett (1962).

Első írását az Unitárius Közlöny közölte (1935), teológus korában a Kévekötés szerkesztője, a *Keleti Újság és *Magyar Újság munkatársa (1938-44), riporter, könyvszemle- és jegyzetíró. 1950-ben lép fel szépíróként A rovátka c. elbeszélésével. Beke György így jellemzi: "Köznapi, de a hősei életében elhatározó fontosságú témák, sorsokat befolyásoló döntések térnek vissza mindegyre novelláiban és regényeiben. [...] Az azonnali segítő szándék, a közvetlen írói beavatkozás igénye nemegyszer türelmetlenné is tette tollát. Az élet konfliktusait, leginkább a közösségi és egyéni szempontok, erkölcsök, igények összeütközését, éppen mert soha nem szakadt el a nyers valóságtól, meglátta és jól látta; legfennebb, ha a közvetlen utat torlasz zárta le éppen, más írótársaihoz hasonlóan az *anekdota kacskaringósabb ösvényein közelítette meg a köznapi drámákat."

Kötetei: A rovátka (elbeszélés, 1950); A levél (elbeszélés, 1952); Nászajándék (elbeszélések, 1954); Hosszú a kaszanyél (elbeszélések, Kincses Könyvtár, 1956); Ketrec (színmű, 1958); Miske Andris hegedűje (elbeszélések, 1958); A hattyúk felrepülnek (ifjúsági regény, 1960); Nem lehet akárki (elbeszélések, 1961); Virágoznak a fák (színmű, 1961); Két füst között (elbeszélések, 1964); Iskola a hegyek között (regény, 1967); Matild néni metamorfózisa (elbeszélések, novellák, 1968); Küszöb (regény, 1969). Liviu Rebreanu (kismonográfia, Kv. 1975).

Művei román fordításban: Zgîrietura (1950); Coasa e lungă (1958); Colivie (1958).

Műfordításai: Marin Preda: A Moromete család I-II (1956, 1961); Liviu Rebreanu: Katasztrófa (elbeszélések, 1962); Nicolae Mărgeanu: Bűvös kör (1967); Francisc Munteanu: A kis szeplős (regény, 1979).

Álnevei: Rákosi Péter, Szabó Dávid.

Földes László: Rovátka. *Utunk 1950/16. Dávid Gyula: A levél. *Utunk 1952/34. Orbán Lajos: Nászajándék. *Igaz Szó 1954/11. Oláh Tibor: Miske Andris hegedűje. *Igaz Szó 1958/6. Berde Zoltán: A hattyúk felrepülnek. *Igaz Szó 1960/8. Nagy István: A rossz fiú és a jó leány. *Utunk 1960/49. Baróti Pál: Felemás életképek. *Utunk 1962/15. Láng Gusztáv: Mi újság? *Utunk 1964/41. Dáné Tibor: Az egyenletes mondatszerkesztéstől a regényig. *Utunk 1967/20. Beke György: K. Gy. hatvan éves. *Utunk 1977/32. Köntös-Szabó Zoltán: Elment K. Gy. (türelmes kalauzom a közeli múlt történelmi mellékutcáiban). *Utunk 1981/29.



Kormos Gyula, családi nevén Székely, használta a Székely Dávid családnevet is (Gyergyószentmiklós, 1917. aug. 8. – 1981. júl. 10., Kolozsvár) – újságíró, szerkesztő, író, műfordító. A kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett (1936), elvégezte az unitárius teológiát (1941). Hitoktató lelkész Kolozsvárt (1941–44), majd újságírói pályára lépett. A Világosság (1944–50), Falvak Népe (1949–50), Művelődési Útmutató (1951-52), Utunk (1951-52), Új Élet (1968), Új Idő (1968), Igazság (1969) szerkesztője. Közben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelet szerzett (1962).

Első írását az Unitárius Közlöny közölte (1935), teológus korában a Kévekötés szerkesztője, a Keleti Újság és Magyar Újság munkatársa (1938–44), riporter, könyvszemle- és jegyzetíró. 1950-ben lép fel szépíróként A rovátka c. elbeszélésével. Beke György így jellemzi: „Köznapi, de a hősei életében elhatározó fontosságú témák, sorsokat befolyásoló döntések térnek vissza mindegyre novelláiban és regényeiben. [...] Az azonnali segítő szándék, a közvetlen írói beavatkozás igénye nemegyszer türelmetlenné is tette tollát. Az élet konfliktusait, leginkább a közösségi és egyéni szempontok, erkölcsök, igények összeütközését, éppen mert soha nem szakadt el a nyers valóságtól, meglátta és jól látta; legfennebb, ha a közvetlen utat torlasz zárta le éppen, más írótársaihoz hasonlóan az anekdota kacskaringósabb ösvényein közelítette meg a köznapi drámákat.”

 

Önálló kötetei

A rovátka (elbeszélés, 1950); A levél (elbeszélés, 1952); Nászajándék (elbeszélések, 1954); Hosszú a kaszanyél (elbeszélések, Kincses Könyvtár, 1956); Ketrec (színmű, 1958); Miske Andris hegedűje (elbeszélések, 1958); A hattyúk felrepülnek (ifjúsági regény, 1960); Nem lehet akárki (elbeszélések, 1961); Virágoznak a fák (színmű, 1961); Két füst között (elbeszélések, 1964); Iskola a hegyek között (regény, 1967); Matild néni metamorfózisa (elbeszélések, novellák, 1968); Küszöb (regény, 1969). Liviu Rebreanu (kismonográfia, Kv. 1975).

 

Művei román fordításban

Zgîrietura (1950); Coasa e lungă (1958); Colivie (1958).

 

Műfordításai

Marin Preda: A Moromete család I-II. (1956, 1961); Liviu Rebreanu: Katasztrófa (elbeszélések, 1962); Nicolae Mărgeanu: Bűvös kör (1967); Lenin a romániai értelmiség tudatában (ford. Ábrahám Jánossal, Sz. Nagy Gézával. Kv. 1970); Francisc Munteanu: A kis szeplős (regény, 1979)

 

Álnevei: Rákosi Péter, Szabó Dávid.

 

Irodalom

Földes László: Rovátka. Utunk 1950/16. Dávid Gyula: A levél. Utunk 1952/34. Orbán Lajos: Nászajándék. Igaz Szó 1954/11. Oláh Tibor: Miske Andris hegedűje. Igaz Szó 1958/6. Berde Zoltán: A hattyúk felrepülnek. Igaz Szó 1960/8. Nagy István: A rossz fiú és a jó leány. Utunk 1960/49. Baróti Pál: Felemás életképek. Utunk 1962/15. Láng Gusztáv: Mi újság? Utunk 1964/41. Dáné Tibor: Az egyenletes mondatszerkesztéstől a regényig. Utunk 1967/20. Beke György: K. Gy. hatvan éves. Utunk 1977/32. Köntös-Szabó Zoltán: Elment K. Gy. (türelmes kalauzom a közeli múlt történelmi mellékutcáiban). Utunk 1981/29.