Kossuth Lajos emlékezete

oldal nyomtatása Share

Kossuth Lajos emlékezete A *magyar nép érzelmi és tudatvilágában a jobbágyfelszabadító 1848-as forradalom, a szabadságharc és a debreceni Függetlenségi Nyilatkozat megszemélyesítőjeként Kossuth alakja legendássá vált. Kultusza már a világosi tragédiát követő emigráció évtizedei alatt kialakult, majd az 1867-es kiegyezés után nyílt politikai formákat is öltött, különösen *Erdélyben, ahol Bartha Miklós ellenzéki pártja, a Függetlenségi Párt hódított teret Habsburg-ellenességével és hangsúlyozottan magyar nemzeti jellegével. Ugyanebben a mozgalomban megszületett azonban Mocsáry Lajos nemzetiségbarát, közös magyar-román-szláv összefogásának programja is. Míg a nemzeti irányzat tüntetésekben, hazafias ünneplésekben és szobrok, kegyhelyek állításával idézte 1848-49 történelmi emlékét, a Mocsáry-tábor együttműködést keresett a románsággal.

Kossuth 1869-ben közölt levele nagyszalontai híveihez a helybeli Népkör Évkönyvében rávilágított a száműzött kormányzó s népünk érzelmi kapcsolatára. Amikor K. Papp Miklós megindította Kolozsvárt a Történelmi Lapokat (1874-1876), felhívta a figyelmet a zsibói Wesselényi-levéltár Kossuth-relikviáira, történésztársa, Jakab Elek pedig nekikezdett a Kossuth-kéziratok feldolgozásának. Az egyre sűrűbb Kossuth-idézést követte *Benedek Elek 1882-es cikke Kossuth alakjáról a *magyar népköltészetben.

1918 után felizgatott román nacionalista elemek, megfeledkezve az *erdélyi román jobbágyságot a magyarral együtt felszabadító Kossuth társadalmi jelentőségéről és Nicolae Bălcescuval közös béketervezetéről, sorra lerombolták a Kossuth-szobrokat Aradon, Nagyszalontán, Zsombolyán és Marosvásárhelyen, ugyanígy meggyalázva Petőfi, Rákóczi, Szigligeti, Kölcsey, Bocskay szobrait is. Ebben a légkörben a Kossuth-tisztelet nyilvános formái eltűnnek.

A bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt Nagyszalontán 1940 őszén Tóth András Kossuth-szobra visszakerült talapzatára, de a Kossuth-kultusz feléledésének egészében nem kedvezett a politikai légkör. Sándor József, az agg EMKE-elnök Kolozsvárt az 1941. márc. 15-i ünnepélyen megpróbálta ugyan magasra emelve Kossuth poharát felszólítani a magyar kormányt, hogy maradjon távol a németek háborújától, de ez a Kossuth-idézés immár pusztába kiáltott szó maradt. A magyarság is belesodródott a háborúba. Az "ellabancosodott szellem és közélet" ellen *Szenczei László emelt szót Kossuth és *Erdély c. cikkében, tiltakozva a dunai népek testvériségét sürgető száműzött államférfiú emlékének elhanyagolása miatt. "Erdély valamennyi népe számára írta 1943-ban újra végzetszerűen időszerű Kossuth és az ő eszmevilága. Csak az ő szellemi tarsolyában találhatunk írt *Erdély bajaira és azokra a nagy problémákra, amelyek minden gondolkodó *erdélyi embert foglalkoztatnak, bármily nyelven beszéljenek is."

Új jelleget kap a ~ a népi *demokrácia 1945-ben kezdődő kísérleti szakaszában. Az MNSZ román-magyar együttműködést keresve felújítja 1848-49 hagyományait, s a teljes Kossuth-kép helyreállítására előtérbe helyezi Kossuth és Bălcescu megegyezését s az emigrációban született Duna-konföderációs tervet. Az újra- és átértékelés körül támadt sajtóvita tisztázta a magyar *demokrácia nagy személyiségének egyetemes nemzetközi jelentőségét. Kossuth halálának 60. évfordulója alkalmából *Antal Árpád már félreértések nélkül emeli ki Kossuth Lajos a *magyar népköltészetben c. írásában nemcsak a forradalmi kezdet harci derűjét és a Bach-korszakbeli bús Kossuth-dalok titkos reménységeit, hanem hivatkozik a szomszédos népek dalkincsében megjelenő Kossuth-emlékekre is, mintegy igazolva, hogy "...a félbemaradt forradalom megvalósítása csakis az együttélő és szomszédos népek testvéri összefogásának eredményeként jöhet létre".

Hiába tért ki azonban a történeti emlékezés a "turini remete" román kapcsolataira, így Alecsandri és Kossuth találkozására vagy a kapcsolatfelvételre Cuza fejedelemmel, az államnemzet-koncepció központosító törekvései során újra előtérbe került a még Habsburg-gyökérzetű egykori román Kossuth-ellenesség. A homogenizálás erősödésével ~ újra teljesen eltűnt.

A diktatúra bukásakor jelképessé vált, hogy 1989. dec. 22-én este a forradalmi hangulatú nagyszalontai *ifjúság a Kossuth-szobor elé vonult, és ott tüntetett. Az új bukaresti parlamentbe bekerült szélsőséges elemek azonban nyílt történelemhamisítással gyalázni kezdték Kossuth emlékét. Ugyanakkor *Székely János Három kis (nemzeti) botrány c. írásában Kossuth személye körül érezte megtestesítve a nacionalizmus kinövéseit s annak elítélendő magyar kultuszát. Önmagát és önmagunkat marcangoló beállításával szemben a *Látó közölt cáfoló választ.

(B. E.)

K. L. levele. Közli a Nagyszalontai Népkör Emlékkönyve. 1869. K. Papp Miklós: A Wesselényi család zsibói levéltárának kincsei. Történelmi Lapok 1874. 28-30. Jakab Elek: K. L. levelei Wesselényi Miklóshoz. Történelmi Lapok 1874. *Benedek Elek: K. L. a népköltészetben. Budapesti Hírlap 1882. szept. 21. *Szenczei László: Kossuth és *Erdély. Közli 48-as *Erdély, Kv. 1943. 71-74. Balogh Edgár: Kossuth "kikezdése"-e, amit írtam? *Utunk 1947/18; uő. Történelmi valóság védelmében. *Látó 1992/6. *Székely János: Három kis (nemzeti) botrány. *Látó 1991/11. Sebestyén Gyula: S a sort folytathatnánk. Romániai *Magyar Szó 1992. dec. 30. Postafiók.