Kovács Adorján (1994 • 2016)

oldal nyomtatása Share

Kovács Adorján (Kárásztelek, 1938. nov. 2.) mezőgazdasági szakíró. Nagyváradon gépipari szakiskolát végzett (1955), egy évig vasesztergályos Nagyváradon, majd Székelyudvarhelyen szerzett mezőgazdasági könyvelői szakképesítést (1957). A kézdivásárhelyi, majd a szilágysomlyói rajoni néptanács mezőgazdasági osztályán könyvelő (1957-60). A bukaresti Nicolae Bălcescu Mezőgazdasági Főiskolán kertészmérnöki diplomát nyert (1965). László Gyula, a romániai szőlőtermesztés kiváló szakembere mellett a Valea Călugărească borvidéki Szőlészeti Kutatóintézetben dolgozott 1970-ig, majd a balázsfalvi Szőlészeti Kutatóállomás főmérnökévé nevezik ki, hogy a nagy árvíz után újjászervezze a közép-erdélyi borgazdaságokat korszerűsítő kutatómunkát.

Míg előző munkahelyén a szőlőtőke-művelés tökéletesítésével és az ültetvények gyomirtási technológiájának kidolgozásával tűnt ki, Balázsfalván kiemelkedő munkát végzett a szőlészeti szaporítóanyag tökéletesítése és új hazai meg idegen eredetű szőlőfajták meghonosítása terén. Szakközlönyök hasábjain megjelent román nyelvű szakdolgozatai mellett 1985-től a *Falvak Dolgozó Népe külső munkatársa. A Csávossy Györggyel és *Mezei Sándorral közösen írt Szőlészeti és borászati kézikönyv (1974) szőlőtermesztéssel és szaporítással foglalkozó fejezeteinek szerzője.

(Cs. P.)



Kovács Adorján (Kárásztelek, 1938. nov. 2.) – mezőgazdasági szakíró. Nagyváradon gépipari szakiskolát végzett (1955), egy évig vasesztergályos Nagyváradon, majd Székelyudvarhelyen szerzett mezőgazdasági könyvelői szakképesítést (1957). A kézdivásárhelyi, majd a szilágysomlyói rajoni néptanács mezőgazdasági osztályán könyvelő (1957–60). A bukaresti Nicolae Bălcescu Mezőgazdasági Főiskolán kertészmérnöki diplomát nyert (1965). László Gyula, a romániai szőlőtermesztés kiváló szakembere mellett a Valea Călugărească borvidéki Szőlészeti Kutatóintézetben dolgozott 1970-ig, majd a balázsfalvi Szőlészeti Kutatóállomás főmérnöke (1970–1996), a nagy árvíz után újjászervezze a közép-erdélyi borgazdaságokat korszerűsítő kutatómunkát. 1973-ban a Munka Érdemrend 3. fokozatával tüntették ki. 1997-98-ban államtitkár a Mezőgazdasági Minisztériumban. Jelentős érdemei vannak Szilágy megye szőlészetének és borászatának fejlődésében (1971–1989). Óraadó tanár a Szent István Kertészeti Egyetem nyárádszeredai kihelyezett tagozatán, majd a Sapientia–EMTE kertészeti karán (1999–2008) és Balázsfalván (2000-től) a kolozsvári Adrártudományi Egyetem szőlészeti és borászati kihelyezett tagozatán. Kiemelkedő munkát végzett a szőlészeti szaporítóanyag tökéletesítése és új hazai meg idegen eredetű szőlőfajták meghonosítása terén. Szakközlönyök hasábjain 1968-tól megjelent román nyelvű szakdolgozatai mellett 1985-től a Falvak Dolgozó Népe, 1990-től az Erdélyi Gazda külső munkatársa.

Közéleti tevékenysége: 1990–1992 között a Fehér megyei megyei tanács tagja, 1992–1996 között RMDSZ-es megyei tanácsos;, a balázsfalvi RMDSZ elnöke, nyugalomba vonulásáig (2009) az RMDSZ Fehér megyei választmányának tagja,a türi Kolping Család Egyesület ügyvezető elnöke.

 

(Cs. P.)

 

Tagság: a Román Kertészek Egyesületének,a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (2000-től alelnök), a Magyar Borakadémiának, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek.

 

Önálló kötete

Szőlészeti és borászati kézikönyv (Csávossy Györggyel és Mezei Sándorral, Buk., 1974)