Kovács Ágnes (1994 • 2014)

oldal nyomtatása Share

Kovács Ágnes (Kolozsvár, 1919. okt. 31. 1990. jan. 30. Budapest) folklorista szakíró. *Szentimrei Jenő leánya, *Szentimrei Judit testvére, Lengyel Dénes irodalomtörténész neje. Középiskolát szülővárosában a Református Leánygimnáziumban végzett (1938), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karán néprajz szakos diplomát szerzett (1944). Budapesten a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd a Néprajzi Múzeum, 1963-tól az MTA néprajzi kutató csoportjának tudományos munkatársa.

A kalotaszegi Ketesd mesekincse c. válogatása az Erdélyi Múzeumban (1944/3) jelent meg. A mesekutatásról s a mesegyűjtés módszereiről szóló tanulmányai szakfolyóiratokban láttak napvilágot; több népmesegyűjtemény és népijáték-ismertetés szerzője. Kidolgozta a magyar állatmesék típusmutatóját, majd a készülő magyar népmesekatalógus tipológiáját. Népmesegyűjtés, mesekiadás c. cikkét a *Korunk (1959/2) közölte, ugyanitt (1960/2) Kiel-Koppenhága-Bukarest c. alatt az első nemzetközi mesekutató kongresszusról számolt be s a romániai *Folklór Intézetben *tett látogatása nyomán a román-magyar összehasonlító mesevizsgálat szükségére figyelmeztetett.

Kötetei: Kalotaszegi népmesék I-II (Bp. 1943); A kalotaszegi Ketesd mesekincse (ETF 188. Kv. 1944); Székely népköltési gyűjtemény I-II (Gergely Pállal, Bp. 1956); A rátótiádák típusbemutatója (Bp. 1966); A tűzmadár (Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág c. gyűjteményének új kiadása. III. kötet, szöveg- és szómagyarázatokkal, befejező tanulmánnyal. Bp. 1989).

(B. E.)

Balogh Edgár: Benedek Elek mesekincse kapcsán. *Korunk 1990/2.



Kovács Ágnes (Kolozsvár, 1919. okt. 31. – 1990. jan. 30., Budapest) – folklorista szakíró. Szentimrei Jenő leánya, Szentimrei Judit testvére, Lengyel Dénes irodalomtörténész neje. Középiskolát szülővárosában a Református Leánygimnáziumban végzett (1938), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karán néprajz szakos diplomát szerzett (1944). Budapesten a Kelet-Európai Tudományos Intézet, majd a Néprajzi Múzeum, 1963-tól az MTA néprajzi kutató csoportjának tudományos munkatársa.

A kalotaszegi Ketesd mesekincse c. tanulmánya az Erdélyi Múzeumban (1944/3) jelent meg. A mesekutatásról s a mesegyűjtés módszereiről szóló tanulmányai szakfolyóiratokban láttak napvilágot; több népmesegyűjtemény és népijáték-ismertetés szerzője. Kidolgozta a magyar állatmesék típusmutatóját, majd a készülő magyar népmese-katalógus tipológiáját. Népmesegyűjtés, mesekiadás c. cikkét a Korunk (1959/2) közölte, ugyanitt (1960/2) Kiel–Koppenhága–Bukarest c. alatt az első nemzetközi mesekutató kongresszusról számolt be s a romániai Folklór Intézetben tett látogatása nyomán a román–magyar összehasonlító mesevizsgálat szükségére figyelmeztetett.

 

Önálló kötetei

Kalotaszegi népmesék I-II. (Bp., 1943); A kalotaszegi Ketesd mesekincse (ETF 188. Kv., 1944); Székely népköltési gyűjtemény I-II. (Gergely Pállal. Bp., 1956); Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében (Bp. 1956 [!1957]); A rátótiádák típusbemutatója (Bp., 1966); A népmese prozódiájáról (Bp. 1969); A meseköltés technikájáról és a típusalkotásról (Újvidék, 1973); A mese-nyelv ritmusához (Bp. 1980); A tűzmadár (Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág c. gyűjteményének új kiadása. III. kötet, szöveg- és szómagyarázatokkal, befejező tanulmánnyal. Bp., 1989); A rókaszemű menyecske (Kv. 2005)

 

(B. E.)

Gyűjteményes kötetekben

Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról (összeáll. Mády Zoltán. Bp. 1942); Humor a „nyelvhatáron”. In A komikum és humor megjelenésének formái a folklórban (szerk. Istvánovits Márton, Kriza Ildikó. Bp. 1977);  „Hol volt, hol nem volt…” In Kis magyar néprajz a rádióban (szerk. Jávor Kata, Küllős Imola, Tátrai Zsuzsanna. Bp. 1978); Ipolyi Arnold, a népmesekutató. In Mítosz és történelem (szerk. Hoppál Mihály, Istvánovits Márton. Bp. 1978); Bukovinai székely mesemondók. In Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék. (jegyz. is. Szerk. Lovas Henrik. Szekszárd, 1979–); A mese-nyelv ritmusához. Nógrádsipeki mesemondók. In Nógrádsipek (szerk., bev. Szemerkényi Ágnes. Bp. 1980); A népmesekutató Ortutay Gyula. In Emlékezés Ortutay Gyulára (Bp. 1980 [!1981]); Kriza János népmeséinek hitelessége. In Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok (szerk. Kríza Ildikó. Bp. 1982); Arany Juliska és Arany László meséi. In Arany János tanulmányok (szerk. Novák László. Nagykőrös, 1982); Népköltési szövegek a Flóri könyvében. In Néprajzi tanulmányok (szerk. Balassa Iván, Ujváry Zoltán. Debrecen, 1982); Táltos mesehősnők. In: Folklór, életrend, tudománytörténet (szerk. Balázs Géza és Hála József. Bp. 1984); Kétnyelvű román mesemondók Magyarországon. In Magyar–román filológiai tanulmányok (szerk. Nagy Béla. Bp. 1984); Örömök és gondok a hazai nemzetiségi népmese kiadványokkal kapcsolatban. In III. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai, III. (szerk. Eperjessi Ernő, Krupa András. Bp.–Békéscsaba, 1985); Integrációs folyamatok Ortutay Gyula tudományos tevékenységében. In Irányzatok a kortársi folklorisztikában (szerk. Kríza Ildikó, Erdész Sándor. Bp. 1987); Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye. In Ipolyi Arnold emlékkönyv (szerk. Cséfalvay Pál és Ugrin Emese. Bp. 1989)

 

Fordítások

Poveştile lui Mihai Purdi (Bp. 1970)

 

Szerkesztés

Új magyar népköltési gyűjtemény (szerk. 1985-től. Bp. 1940–); A csodafurulya (vál. Kolozsvári Grandpierre Emil. Bp. 1954, 1955); Felsőtiszai népmesék (s. a. r., utószó. Debrecen, 1956); Szegény ember okos leánya (utószó, jegyz. Bp. 1957, 1958, 1974.); Tündér Ilona (Buk. 1960); A vadász fia. A három testvér (vál. és átd. Bp. 1960); Kriza János: Az álomlátó fiú (vál. is. Bp. 1961, 2011); Rozsályi népmesék (gyűjt., bev. Béres András. Jegyz. Bp. 1967); Ruszkovics István meséi (utószó és jegyz. Bp.–Nyíregyháza, 1968); A vasorrú indzsibaba (s. a. r., jegyz. Bp. 1970.); Icinke-picinke (vál. is. Bp. 1971, 1974, 2004, 2006, 2007, 2008, 2010); Cinege, cinege, kismadár… (összeáll. Borsai Ilonával. Bp. 1975); Bújj, bújj, zöld ág… (Bp. 1976); Kivirágzott a diófa (Bp. 1977); A csodálatos fa (vál. Bp. 1979); Világ Szépe és Világ Gyönyörűje. Purdi Mihály meséi (utószó és jegyz. Bp. 1982); Az eltáncolt papucsok (összeáll., gond. Bp. 1984); Jászárokszállási cigány népmesék (jegyz. Vekerdi Józseffel. Bp. 1985); Berki János mesél cigány és magyar nyelven (Grabócz Gábor, Kovács Ágnes, Vekerdi József közreműködésével szerk. Görög Veronika. Bp. 1985); Ortutay Gyula: Magyar népköltészet (népmesék szövegét gond., jegyz. Bp. 1985); Karcsai népmesék (utószó. Bp. 1985); Rózsafiú és Tulipánleány (közétette. Bp. 1987); Mesék, mondák, történetek (sorozatszerk. Nagy Ilonával. Bp. 1987–); Este, Éjfél, Hajnal (Bp. 1988); Bodrogkeresztúri mesék és mondák (tipológiai meghat. Bp. 1988); Hajnalpelika (Bp. 1989); Szalonnafa (típusmutató Nagy Ilonával. Bp. 1992)

 

Irodalom

Balogh Edgár: Benedek Elek mesekincse kapcsán. Korunk 1990/2.