Kovács József (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kovács József (Temeskeresztes, 1919. ápr. 28. 1984. febr. 7. Bukarest) történész. A nagyváradi Emanoil Gojdu Líceumban érettségizett (1939). Előbb a gyulafehérvári teológia hallgatója, majd a kolozsvári magyar egyetemen szerzett tanári oklevelet (1945). Pályáját a nagyváradi premontrei főgimnáziumban kezdte (1945), a kolozsvári Gépipari Líceumban folytatta (1946-48). A Bolyai Tudományegyetemen Dózsa György felkelése a magyar történetírásban és irodalomban c. értekezésével doktorált magyar irodalomból (1949). Egyetemi pályáján előadótanár (1961), professzor (1975), a Babeş-Bolyai Egyetem prorektora (1976-84). A kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, részt vesz a Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Anuarul Institutului de Istorie és Acta Musei Napocensis szerkesztésében. Román küldöttségek tagjaként több nemzetközi történettudományi értekezleten adott elő. Közéleti-politikai pályája során az Államtanács s a Tudomány és Technológia országos tanácsának alelnöke.

Román, magyar, francia és német nyelvű tanulmányait a *Korunk, Era Socialistă, Revista Arhivelor, Revista de Istorie, Studia, Terra Nostra, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Revue Roumaine d'Histoire, népszerűsítő cikkeit az *Utunk, Igaz Szó, Dolgozó Nő, *A Hét, Tribuna és *Igazság közölte. Főleg a mezőgazdaság és a parasztmozgalmak története foglalkoztatta, különös gondot fordítva az együttélő románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek mindennapi életére és közös harci hagyományaira.

Neve szerepel az 1848-as *erdélyi forradalmak történetével kapcsolatos akadémiai forráskiadvány munkatársainak névsorában (Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania I. 1977); társszerzője az Adalékok az 1907-es parasztfelkelés történetéhez (1957) c. kiadványnak, s feldolgozta a felkelés külföldi visszhangját (*Korunk 1977/3). Az 1877 Tollal, fegyverrel c. tanulmánygyűjteményben (1977) a magyar történetírók értékeléseit ismerteti a román függetlenségi háborúról. Több írása jelent meg *Erdély 1918-i történetének, főleg Romániához kapcsolásának tárgyköréből. Tanulmányokban méltatta Bălcescu, Bariţiu, Avram Iancu alakját, s bemutatta Ion Ionescu de la Brad szerepét a román mezőgazdaság fejlesztésében (*Korunk 1959/2). Az abszolutizmus korát kutatva adta ki Deák Farkas Fogságom naplója c. munkáját 1972-ben bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel, s ismertette a Habsburg-monarchiabeli románság magatartását az 1867-es kiegyezéssel szemben (1878). Társszerzője az Istoria României IV. (1964) kötetének.

Fejezetekkel szerepelt az újkori egyetemes történet kézikönyveiben.

Önálló munkái: Adatok az 1848 utáni *erdélyi tőkés mezőgazdaságról (Gazdaságtörténeti Tanulmányok 4. 1957); Relaţii agrare şi mişcări ţărăneşti în România 1908-1921 (1967, többekkel); Desăvîrşirea unificării statului naţional român (1968, többekkel); Desfiinţarea relaţiilor feudale în Transilvania (Kv. 1973).

(Cs. E.)

Egyed Ákos: Új könyv az *erdélyi parasztság történetéről. *Korunk 1958/1. Bálint Tibor: Érzelmes sorok a börtönfalon. *Utunk 1973/17. Kovách Géza: Egy aktuális könyv az 1848-as forradalom eseményeiről. Vörös Lobogó 1973/29. Profesor doctor Iosif Kovács la vîrsta de 60 de ani. Bevezeti Pompiliu Teodor; K. J. munkáinak bibliográfiája (1949-1979) Nicolae Edroiu, Károlyi Jolán és Maria Tecuşan összeállításában. Kv. 1979. D. Bartha Margit: "A történelem tanít, oktat, figyelmeztet és nevel." Beszélgetés K. J. professzorral. *Előre 1982. nov. 21. Bodor András: A társadalmat odaadással szolgáló ember. K. J., a nevelő és tudós. *A Hét 1984/12.



Kovács József (Temeskeresztes, 1919. ápr. 28. – 1984. febr. 7., Bukarest) – történész. A nagyváradi Emanoil Gojdu Líceumban érettségizett (1939). Előbb a gyulafehérvári teológia hallgatója, majd a kolozsvári magyar egyetemen szerzett tanári oklevelet (1945). Pályáját a nagyváradi premontrei főgimnáziumban kezdte (1945), a kolozsvári Gépipari Líceumban folytatta (1946–48). A Bolyai Tudományegyetemen Dózsa György felkelése a magyar történetírásban és irodalomban c. értekezésével doktorált magyar irodalomból (1949). Egyetemi pályáján előadótanár (1961), professzor (1975), a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese (1976–84). A kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, részt vesz a Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Anuarul Institutului de Istorie és Acta Musei Napocensis szerkesztésében. Román küldöttségek tagjaként több nemzetközi történettudományi értekezleten adott elő. Közéleti-politikai pályája során az Államtanács s a Tudomány és Technológia országos tanácsának alelnöke.

Román, magyar, francia és német nyelvű tanulmányait a Korunk, Era Socialistă, Revista Arhivelor, Revista de Istorie, Studia, Terra Nostra, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Revue Roumaine d’Histoire, népszerűsítő cikkeit az Utunk, Igaz Szó, Dolgozó Nő, A Hét, Tribuna és Igazság közölte. Főleg a mezőgazdaság és a parasztmozgalmak története foglalkoztatta, különös gondot fordítva az együttélő románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek mindennapi életére és közös harci hagyományaira.

Neve szerepel az 1848-as erdélyi forradalmak történetével kapcsolatos akadémiai forráskiadvány munkatársainak névsorában (Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania I. 1977); társszerzője az Adalékok az 1907-es parasztfelkelés történetéhez (1957) c. kiadványnak, s feldolgozta a felkelés külföldi visszhangját (Korunk 1977/3). Az 1877 Tollal, fegyverrel c. tanulmánygyűjteményben (1977) a magyar történetírók értékeléseit ismerteti a román függetlenségi háborúról. Több írása jelent meg Erdély 1918-i történetének, főleg Romániához kapcsolásának tárgyköréből. Tanulmányokban méltatta Bălcescu, Bariţiu, Avram Iancu alakját, s bemutatta Ion Ionescu de la Brad szerepét a román mezőgazdaság fejlesztésében (Korunk 1959/2). Az abszolutizmus korát kutatva adta ki Deák Farkas Fogságom naplója c. munkáját 1972-ben bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel, s ismertette a Habsburg-monarchiabeli románság magatartását az 1867-es kiegyezéssel szemben (1878). Társszerzője az Istoria României IV. (1964) kötetének.

Fejezetekkel szerepelt az újkori egyetemes történet kézikönyveiben.

 

Önálló munkái

Adatok az 1848 utáni erdélyi tőkés mezőgazdaságról (Gazdaságtörténeti Tanulmányok 4. 1957); Relaţii agrare şi mişcări ţărăneşti în România 1908–1921. (1967, többekkel); Desăvîrşirea unificării statului naţional român (1968, többekkel); Desfiinţarea relaţiilor feudale în Transilvania (Kv. 1973); Két évszázad kortársa George Bariţiu (vál., bev. Kovács Ferenccel. Kv. 1984).

 

(Cs. E.)

 

Irodalom

Egyed Ákos: Új könyv az erdélyi parasztság történetéről. Korunk 1958/1. Bálint Tibor: Érzelmes sorok a börtönfalon. Utunk 1973/17. Kovách Géza: Egy aktuális könyv az 1848-as forradalom eseményeiről. Vörös Lobogó 1973/29. Profesor doctor Iosif Kovács la vîrsta de 60 de ani. Bevezeti Pompiliu Teodor – K. J. munkáinak bibliográfiája (1949–1979) Nicolae Edroiu, Károlyi Jolán és Maria Tecuşan összeállításában. Kv. 1979. D. Bartha Margit: „A történelem tanít, oktat, figyelmeztet és nevel.” Beszélgetés K. J. professzorral. Előre 1982. nov. 21. Bodor András: A társadalmat odaadással szolgáló ember. K. J., a nevelő és tudós. A Hét 1984/12.