Kovács Károly (Nagyekemező, 1898. okt. 12. – 1976. febr. 14. Budapest)

oldal nyomtatása Share

Kovács Károly (Nagyekemező, 1898. okt. 12. 1976. febr. 14. Budapest) szerkesztő, költő. A dévai főreáliskolában érettségizett (1916).

Újságírógyakornokként kezdte pályáját. Első írása a Hunyadvármegye c. hetilapban jelent meg (1918). A Déva és Vidéke (1920-29), Dévai Újság (1931), Erdélyi *Napló (1931-40) szerkesztője, a Keleti Újság, *Magyar Kisebbség munkatársa; verseit a *Pásztortűz közli. 1940 után pénzügyi tisztviselő Szatmárnémetiben, 1945-ben a kolozsvári magyar egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Egy ideig az MNSZ szatmári lapját szerkesztette, 1948-tól pénzügyi számvevő Magyarországon nyugdíjazásáig (1964).

Ady-nyomokon kibontakozó lírájának jellemző darabja a Fekete május c. költemény az 1922. ápr. 24-i lupényi bányászkatasztrófa 82 áldozatának emlékére. Társszerkesztője a Hunyad megyei írók és képzőművészek Szerencse fel! c. antológiájának (Déva 1933).

Önálló kötetei: A halott csillag (versek, Déva 1923); A Dévai Ipartestület 40 éves története 1885-1925. (Déva 1925); Misztérium (Déva 1926); A feltörő óriás (Déva 1937).