Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913) (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913. szept. 30.) festőművész. *Koós Zsófia színművésznő férje. Szülővárosában végezte a Róm. Kat. Főgimnáziumot (1928), a nagybányai Szabad Festőiskolában *Krizsán János tanítványa, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istváné; itt szerzett diplomát (1942). Tanító a dési Kodorvölgyben (1942-44), közben megrendezi Kolozsvárt első önálló kiállítását, amelyről *Entz Géza és László Gyula ír elismeréssel. A háború után a Magyar *Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanára, míg állásától meg nem fosztották (1948-51).

Egyéni kiállítása volt az Ateneul Român kiállítási termében Bukarestben (1948); újabb gyűjteményes kiállítására csak 1991-ben kerülhetett sor Kolozsvárt.

Az *erdélyi képzőművészet élvonalbeli alkotója, az új festészeti törekvések egyik úttörője. Tájképeit, urbánus tájait szimbólumokat és metaforákat teremtő erővel alkotta meg, elutasítva az élmények azonnali rögzítésének az impresszionizmustól örökölt módszerét. Már első kiállításán feltűnt új színt hozó, dekoratív hatású s a monumentális *művészet felé igazodó festészetével (Szent László-freskóterv; belső-erdélyi tájak). Az *erdélyi kultúra hagyományait, értékeit s a történelem során reá leselkedő veszélyeket idézte meg festményein (A *Fellegvár alatt; Sztánai házak; A hír). Monumentális műve volt a kolozsvári Ursus vendéglő reneszánsz kori termét díszítő beszédes hat falképe, *Erdély három népét és a Kincses Város egykori ötvös-, kőfaragó- és nyomdászmesterségét megelevenítő jelképes alakokkal. Értékelő viták ellenére (1957) ezeket a freskókat utóbb a diktatúra idején lemeszeltették. A kolozsvári Carbochim Üzem klubterme számára készültek el secco falképei (1962), az Egyetemi Diáknegyedben hatalmas mozaikfala jelzi *művészetének korszerűségét (1971).

(M. J.)

Entz Géza: Egy fiatal *erdélyi festő. *Ellenzék 1943. márc. 8. László Gyula: K. Z. képeinek kiállítása. *Erdélyi Múzeum 1943/1. Márkos András: Művészet és városszépítés. *Előre 1957. júl. 30. Benkő Samu: Festői szóval a világ dolgairól. Beszélgetések K. Z.-nal. *Új Élet 1972/7, 8. Bajor Andor: Az Ursus söröző díszei. *Előre 1973. máj. 20. Balogh Edgár: Freskók nyelvén. Közli Acéltükör mélye. 1982. 125-27. Murádin Jenő: Ötven év után. Új *Művészet, Bp. 1991/12. Páll Árpád: K. Z. gyűjteményes. Helikon 1991/13.



Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913. szept. 30. – 1999. jún. 30., Kolozsvár) – festőművész. Koós Zsófia színművésznő férje. Szülővárosában végezte a Róm. Kat. Főgimnáziumot (1928), a nagybányai Szabad Festőiskolában Krizsán János tanítványa, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istváné; itt szerzett diplomát (1942). Tanító a dési Kodorvölgyben (1942–44), közben megrendezi Kolozsvárt első önálló kiállítását, amelyről Entz Géza és László Gyula ír elismeréssel. A háború után a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanára, míg állásától meg nem fosztották (1948–51).

Egyéni kiállítása volt az Ateneul Român kiállítási termében Bukarestben (1948); újabb gyűjteményes kiállítására csak 1991-ben kerülhetett sor Kolozsvárt.

Az erdélyi képzőművészet élvonalbeli alkotója, az új festészeti törekvések egyik úttörője. Tájképeit, urbánus tájait szimbólumokat és metaforákat teremtő erővel alkotta meg, elutasítva az élmények azonnali rögzítésének az impresszionizmustól örökölt módszerét. Már első kiállításán feltűnt új színt hozó, dekoratív hatású s a monumentális művészet felé igazodó festészetével (Szent László-freskóterv; belső-erdélyi tájak). Az erdélyi kultúra hagyományait, értékeit s a történelem során reá leselkedő veszélyeket idézte meg festményein (A Fellegvár alatt; Sztánai házak; A hír). Monumentális műve volt a kolozsvári Ursus vendéglő reneszánsz kori termét díszítő beszédes hat falképe, Erdély három népét és a Kincses Város egykori ötvös-, kőfaragó- és nyomdászmesterségét megelevenítő jelképes alakokkal. Értékelő viták ellenére (1957) ezeket a freskókat utóbb a diktatúra idején lemeszeltették. A kolozsvári Carbochim Üzem klubterme számára készültek el secco falképei (1962), az Egyetemi Diáknegyedben hatalmas mozaikfala jelzi művészetének korszerűségét (1971).

 

(M. J.)

 

Irodalom

Entz Géza: Egy fiatal erdélyi festő. Ellenzék 1943. márc. 8. László Gyula: K. Z. képeinek kiállítása. Erdélyi Múzeum 1943/1. Márkos András: Művészet és városszépítés. Előre 1957. júl. 30. Benkő Samu: Festői szóval a világ dolgairól. Beszélgetések K. Z.-nal. Új Élet 1972/7, 8. Bajor Andor: Az Ursus söröző díszei. Előre 1973. máj. 20. Balogh Edgár: Freskók nyelvén. Közli Acéltükör mélye. 1982. 125–127. Murádin Jenő: Ötven év után. Új Művészet, Bp. 1991/12. Páll Árpád: K. Z. gyűjteményes. Helikon 1991/13. Murádin Jenő: Búcsú Kovács Zoltántól. Szabadság 1999. júl. 2.