Kovács Katona Jenő (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kovács Katona Jenő (Alsószopor, 1910. febr. 8. 1944. okt. ?) író, szerkesztő. Középiskolát Nagykárolyban és a zilahi Wesselényi Kollégiumban végzett (1928), Brünnben műszaki (1928-29), Párizsban orvosi (1929-30), Kolozsvárt filozófiai (1931-33) tanulmányokat folytatott. Első írásait a *Szilágyság és a Párizsi Kurír közölte, az Új Arcvonal c. antológiában (1931) novellával jelentkezett; verseit és irodalompolitikai írásait az Ellenzék, *Erdélyi Helikon, Temesvári Hírlap, *Brassói Lapok, *Független Újság hasábjain adta közre. A kolozsvári *Ady Endre Társaság tagja (1933); részt vett a *Vásárhelyi Találkozó előkészítésében és tanácskozásain; bekapcsolódott az *Erdély felfedezését szolgáló szociográfiai munkálatokba. 1938-40-ben *Gaál Gábor mellett a *Korunk segédszerkesztője, ill. felelős kiadója, a *Munkás Athenaeum előadója, az *Erdélyi Magyar Szó, a bécsi döntés után pedig a Népszava munkatársa. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. A Gestapo 1944. okt. 9-én ismeretlen helyre elhurcolta, nyoma veszett, állítólag Debrecen mellett számos más fogollyal együtt meggyilkolták.

Mint az új, realista írónemzedék képviselője szembeszállott a nemzeti romantikával és elszigetelődéssel. Nemzeti magánügy c. cikkében (*Független Újság 1936. máj. 23-30.) hivatásként jelölte meg: "Kutatni az érintkezési pontot, ahol magyar kisebbségi kérdéseink az átfogó és általános emberi problémákkal egy mederbe torkollanak, mert értékes tetteket és viszonylagosan végleges megoldásokat csak innen várhatunk." Kisebbségi autarkia c. írásában (*Független Újság 1937. ápr. 10-17.) hozzászólt a magyar szellemi irányzatok együttműködésének kérdéséhez, az ifjúsági parlament célja tekintetében együttműködést sürgetve a román néppel és a többi kisebbséggel. A transzilvániai realizmus kérdése c. alatt (*Korunk 1938/5) az egész *erdélyi magyar társadalom "belső átformálását és szükség szerinti megszervezését" hirdeti. Kiáll az *Erdélyi Enciklopédia realista programja mellett, s ha ironizáló hajlama szerint el is túlozza állásfoglalásait, kritikái a *Korunkban élesen elválasztják a valóság új, a tényekkel szembenéző kifejezőit a hagyományos romantikától. A Vasmunkások Otthonában tartott előadásai (1939) az író és a munkásolvasó közös társadalmi-szociális céljaira utalnak.

Bár korai vértanú-halála megakadályozta évek óta készülő két regényének és átfogó falurajzának befejezésében, egy-egy részlet szépirodalmi munkáiból elárulta tényleíró módszerének értékeit: a *Korunkban közölt Egy kallódó *szilágysági falu (1937/10), Cigánysor (1938/12) és Partiumi táj (1939/5) c. írásai szülőföldjének hű társadalmi ábrázolásával tűntek ki.

A *48-as *Erdély c. zsebkönyvben elemzi a múlt századi demokratikus forradalom ellentmondásait (Nemzetiség, demokrácia, unió). Hozzáfogott Liviu Rebreanu Lázadás c. regényének fordításához és egy Wesselényi-könyv megírásához, de ez a két munkája is befejezetlen maradt. Hagyatékát *Jordáky Lajos őrizte meg.

Válogatott írásait, regénytöredékeit és naplójegyzeteit 1977-ben jelentette meg a Politikai Könyvkiadó. Arcképét *Brósz Irma festette meg.

(B. E.)

Balogh Edgár: Erdély felfedezése. *Brassói Lapok 1937. nov. 28; uő. Valaki hiányzik közülünk. *Utunk 1946/1. Mindkettő újraközölve Mesterek és kortársak. 1974. 394-99. Az ellenállás vértanúja; uő. Szolgálatban 1978. 335-39, 369-70. Kozma Dezső: K. K. J. írói pályája. *Korunk 1964/10. Csatári Dániel: Forgószélben. Magyar-román viszony 1940-1945. Bp. 1968. 244, 410-11, 420-21. Török Sándor: Feljegyzések... K. K. J.-ről (Levél a szerkesztőséghez). *Korunk 1970/1. *Jordáky Lajos: K. K. J. (1910-1944). Bevezető életrajzi tanulmány a Kovács Katona Jenő c. Testamentum-kötethez. 1977.



Kovács Katona Jenő (Alsószopor, 1910. febr. 8. – 1944. okt. ?) – író, szerkesztő. Középiskolát Nagykárolyban és a zilahi Wesselényi Kollégiumban végzett (1928), Brünnben műszaki (1928–29), Párizsban orvosi (1929–30), Kolozsvárt filozófiai (1931–33) tanulmányokat folytatott. Első írásait a Szilágyság és a Párizsi Kurír közölte, az Új Arcvonal c. antológiában (1931) novellával jelentkezett; verseit és irodalompolitikai írásait az Ellenzék, Erdélyi Helikon, Temesvári Hírlap, Brassói Lapok, Független Újság hasábjain adta közre. A kolozsvári Ady Endre Társaság tagja (1933); részt vett a Vásárhelyi Találkozó előkészítésében és tanácskozásain; bekapcsolódott az Erdély felfedezését szolgáló szociográfiai munkálatokba. 1938–40-ben Gaál Gábor mellett a Korunk segédszerkesztője, ill. felelős kiadója, a Munkás Athenaeum előadója, az Erdélyi Magyar Szó, a bécsi döntés után pedig a Népszava munkatársa. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. A Gestapo 1944. okt. 9-én ismeretlen helyre elhurcolta, nyoma veszett, állítólag Debrecen mellett számos más fogollyal együtt meggyilkolták.

Mint az új, realista írónemzedék képviselője szembeszállott a nemzeti romantikával és elszigetelődéssel. Nemzeti magánügy c. cikkében (Független Újság 1936. máj. 23–30.) hivatásként jelölte meg: „Kutatni az érintkezési pontot, ahol magyar kisebbségi kérdéseink az átfogó és általános emberi problémákkal egy mederbe torkollanak, mert értékes tetteket és viszonylagosan végleges megoldásokat csak innen várhatunk.” Kisebbségi autarkia c. írásában (Független Újság 1937. ápr. 10–17.) hozzászólt a magyar szellemi irányzatok együttműködésének kérdéséhez, az ifjúsági parlament célja tekintetében együttműködést sürgetve a román néppel és a többi kisebbséggel. A transzilvániai realizmus kérdése c. alatt (Korunk 1938/5) az egész erdélyi magyar társadalom „belső átformálását és szükség szerinti megszervezését” hirdeti. Kiáll az Erdélyi Enciklopédia realista programja mellett, s ha ironizáló hajlama szerint el is túlozza állásfoglalásait, kritikái a Korunkban élesen elválasztják a valóság új, a tényekkel szembenéző kifejezőit a hagyományos romantikától. A Vasmunkások Otthonában tartott előadásai (1939) az író és a munkásolvasó közös társadalmi-szociális céljaira utalnak.

Bár korai vértanúhalála megakadályozta évek óta készülő két regényének és átfogó falurajzának befejezésében, egy-egy részlet szépirodalmi munkáiból elárulta tényleíró módszerének értékeit: a Korunkban közölt Egy kallódó szilágysági falu (1937/10), Cigánysor (1938/12). és Partiumi táj (1939/5) c. írásai szülőföldjének hű társadalmi ábrázolásával tűntek ki.

A 48-as Erdély c. zsebkönyvben elemzi a múlt századi demokratikus forradalom ellentmondásait (Nemzetiség, demokrácia, unió). Hozzáfogott Liviu Rebreanu Lázadás c. regényének fordításához és egy Wesselényi-könyv megírásához, de ez a két munkája is befejezetlen maradt. Hagyatékát Jordáky Lajos őrizte meg.

Válogatott írásait, regénytöredékeit és naplójegyzeteit 1977-ben jelentette meg a Politikai Könyvkiadó. Arcképét Brósz Irma festette meg.

 

(B. E.)

 

Gyűjteményes kötetekben

Egy kallódó szilágysági falu. In Agrárszociológiai írások Magyarországon (vál., bev., jegyz. Tóth Pál Péter. Bp. 1984)

 

Irodalom

Balogh Edgár: Erdély felfedezése. Brassói Lapok 1937. nov. 28; uő. Valaki hiányzik közülünk. Utunk 1946/1. Mindkettő újraközölve Mesterek és kortársak. 1974. 394–399. Az ellenállás vértanúja; uő. Szolgálatban 1978. 335–339, 369–370. Kozma Dezső: K. K. J. írói pályája. Korunk 1964/10. Csatári Dániel: Forgószélben. Magyar–román viszony 1940–1945. Bp. 1968. 244, 410-411, 420-421. Török Sándor: Feljegyzések… K. K. J.-ről (Levél a szerkesztőséghez). Korunk 1970/1. Jordáky Lajos: Kovács Katona Jenő ifjúkora (Buk. 1971) Jordáky Lajos: K. K. J. (1910–1944). Bevezető életrajzi tanulmány a Kovács Katona Jenő c. Testamentum-kötethez. 1977.