Kováts József (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kováts József (Kolozsvár, 1906. máj. 16. 1937. dec. 23. Kolozsvár) elbeszélő, regényíró, kritikus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Róm. Kat. Főgimnáziumban kezdte, de átiratkozott a Református Kollégiumba, ahol osztálytársaival, Grandpierre Emillel, Buday Györggyel volt együtt a szabadabb szellemű *Gyulai Pál Önképzőkörben. Már ekkor az *Ifjú Erdély és az *Erdélyi Magyar Lányok munkatársa. Székesfehérvárt érettségizett (1925), majd Pécsett magyar-olasz-francia szakos diplomát szerzett és magyar irodalomtörténetből doktorált (1931). Itt alapítja meg társaival, Kardos Tiborral, Talpassy Tiborral a Batsányi János Társaságot, harcban az irodalmi konzervativizmus ellen. 1932 januárja és júliusa között Olaszországban járt tanulmányúton. Jancsó Elemérrel együtt 1933-ban részt vesz az *Ady Endre Társaság megalapításában. Újságírásból tartja fenn magát haláláig.

Elbeszéléseit, irodalmi és képzőművészeti kritikáit az Erdélyi *Fiatalok, *Erdélyi Helikon, *Pásztortűz, Aradi Közlöny, Erdélyi Lapok, Ellenzék, *Keleti Újság és *Korunk közölte. Szerepelt a *fiatalok Új Arcvonal (1931) és Új Erdélyi Antológia (1937) c. gyűjteményében. Nemzedékének egyik legszélesebb látókörű, európai kitekintésű képviselője; pályájának kiteljesedését súlyos szívbaja és korán bekövetkezett halála akadályozta meg. "Iróniája így jellemzi életrajzírója, *Kicsi Antal a sokat szenvedő ember mindent megértő finom mosolya. Aki szembenézett a halállal, az szembenéz az igazsággal is." A *Korunkhoz való tájékozódására hivatkozva hozzáteszi: "... írói arcképén a nagy kultúrájú, becsületes humanista vonásain kívül markánsabb vonalak is megjelennek: az igazságra nemcsak szomjazó, de érette harcot, küzdelmet is vállaló ember határozottsága."

Életében egyetlen kötete látott napvilágot: Török Gyula élete c. doktori értekezése (Kv. 1930). Halála után hagyta el a sajtót Emberek útra kelnek (Bp. 1938) c. a szenvedők "fehér kolostorát" intellektuális eszközökkel bemutató, érzékeny megfigyelésre valló kórházregénye: a két világháború közötti romániai magyar regényirodalom kiemelkedő alkotása. Lírai szépségekben bővelkedő elbeszéléseit *Sőni Pál 1957-ben Útlevél címmel gyűjtötte kötetbe. Szépprózai írásainak újabb kiadását (Emberek útra kelnek 1970) *Kicsi Antal rendezte sajtó alá.

Portréját *Szolnay Sándor készítette el.

Szívesen foglalkozott olasz és román irodalmi kérdésekkel, a *Pásztortűz számára lefordította Silvio Giovaninetti, Enriolo de Michelio, Luigi Pirandello egy-egy novelláját. Kéziratban maradt Kisebbségi morzsák c. megrázó vallomását a *Szabadság 1992. febr. 26-i száma közli.

(M. H.)

Szenczei László: K. J. *Erdélyi Helikon 1938/2. Kovács Katona Jenő: Emberek útra kelnek. *Korunk 1940/5. *Sőni Pál: K. J. *Igaz Szó 1957/5. Kemény János: Útlevél. *Igaz Szó 1958/1. Láng Gusztáv: Értékes örökség. *Korunk 1958/2. Szilágyi András: Halott barát üzenete. *Utunk 1958/9. Talpassy Tibor: Kimért pályán. Jelenkor, Pécs 1964/12. Újraközölve: A holtak visszajárnak. Bp. 1971. 39-63. Jancsó Elemér: Emlékezés hazai magyar íróra. K. J. idézése. *Utunk 1967/51. *Kicsi Antal: K. J. Monográfia. 1969. Kozma Dezső: Pályakép K. J.-ről. *Utunk 1969/38.

ÁVDolg. Csákány Emese: K. J. élete és munkássága. Kv. 1959.



Kováts József (Kolozsvár, 1906. máj. 16. – 1937. dec. 23., Kolozsvár) – elbeszélő, regényíró, kritikus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Róm. Kat. Főgimnáziumban kezdte, de átiratkozott a Református Kollégiumba, ahol osztálytársaival, Grandpierre Emillel, Buday Györggyel volt együtt a szabadabb szellemű Gyulai Pál Önképzőkörben. Már ekkor az Ifjú Erdély és az Erdélyi Magyar Lányok munkatársa. Székesfehérvárt érettségizett (1925), majd Pécsett magyar–olasz–francia szakos diplomát szerzett és magyar irodalomtörténetből doktorált (1931). Itt alapítja meg társaival, Kardos Tiborral, Talpassy Tiborral a Batsányi János Társaságot, harcban az irodalmi konzervativizmus ellen. 1932 januárja és júliusa között Olaszországban járt tanulmányúton. Jancsó Elemérrel együtt 1933-ban részt vesz az Ady Endre Társaság megalapításában. Újságírásból tartja fenn magát haláláig.

Elbeszéléseit, irodalmi és képzőművészeti kritikáit az Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Aradi Közlöny, Erdélyi Lapok, Ellenzék, Keleti Újság és Korunk közölte. Szerepelt a fiatalok Új Arcvonal (1931) és Új Erdélyi Antológia (1937) c. gyűjteményében. Nemzedékének egyik legszélesebb látókörű, európai kitekintésű képviselője; pályájának kiteljesedését súlyos szívbaja és korán bekövetkezett halála akadályozta meg. „Iróniája – így jellemzi életrajzírója, Kicsi Antal – a sokat szenvedő ember mindent megértő finom mosolya. Aki szembenézett a halállal, az szembenéz az igazsággal is.” A Korunkhoz való tájékozódására hivatkozva hozzáteszi: „…írói arcképén a nagy kultúrájú, becsületes humanista vonásain kívül markánsabb vonalak is megjelennek: az igazságra nemcsak szomjazó, de érette harcot, küzdelmet is vállaló ember határozottsága.”

Életében egyetlen kötete látott napvilágot: Török Gyula élete c. doktori értekezése (Kv. 1930). Halála után hagyta el a sajtót Emberek útra kelnek (Bp. 1938) c., a szenvedők „fehér kolostorát” intellektuális eszközökkel bemutató, érzékeny megfigyelésre valló kórházregénye: a két világháború közötti romániai magyar regényirodalom kiemelkedő alkotása. Lírai szépségekben bővelkedő elbeszéléseit Sőni Pál 1957-ben Útlevél címmel gyűjtötte kötetbe. Szépprózai írásainak újabb kiadását (Emberek útra kelnek 1970) Kicsi Antal rendezte sajtó alá.

Portréját Szolnay Sándor készítette el.

Szívesen foglalkozott olasz és román irodalmi kérdésekkel, a Pásztortűz számára lefordította Silvio Giovaninetti, Enriolo de Michelio, Luigi Pirandello egy-egy novelláját. Kéziratban maradt Kisebbségi morzsák c. megrázó vallomását a Szabadság 1992. febr. 26-i száma közli.

 

(M. H.)

 

Gyűjteményes kötetekben

Erdélyi karácsony (vál. és szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, 2004)

 

Irodalom

Szenczei László: K. J. Erdélyi Helikon 1938/2. Kovács Katona Jenő: Emberek útra kelnek. Korunk 1940/5. Sőni Pál: K. J. Igaz Szó 1957/5. Kemény János: Útlevél. Igaz Szó 1958/1. Láng Gusztáv: Értékes örökség. Korunk 1958/2. Szilágyi András: Halott barát üzenete. Utunk 1958/9. Talpassy Tibor: Kimért pályán. Jelenkor, Pécs 1964/12. Újraközölve: A holtak visszajárnak. Bp. 1971. 39–63. Jancsó Elemér: Emlékezés hazai magyar íróra. K. J. idézése. Utunk 1967/51. Kicsi Antal: K. J. Monográfia. 1969. Kozma Dezső: Pályakép K. J.-ről. Utunk 1969/38.

 

ÁVDolg. Csákány Emese: K. J. élete és munkássága. Kv. 1959.