Kozma Tibor (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kozma Tibor (Szabadka, 1909. dec. 3. 1981. jan. 19. Kolozsvár) ref. egyházi író. ~ Zsolt apja. Középiskoláit a kolozsvári Ref. Kollégiumban (1927) végezte, majd ugyancsak Kolozsvárt, a Ref. Teológián szerzett lelkészi képesítést (1931), ugyanott teológiai magántanári oklevelet (1941), majd az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben teológiai doktori címet (1965). 1934-46 között lelkész Árpástón, majd Szilágypanitban, 1947-50 között vallástanár a zilahi Wesselényi Kollégiumban. 1958-60-ban lelkipásztor Kolozsváron, 1961-76 között teológiai tanár.

Első tanulmányát *Az Út közölte (1935), utána 1937-38-ban Baselben egészíti ki teológiai tanulmányait, ahol Barth Károly tanítványa. Svájci tanulmányútjáról ugyancsak *Az Útban számol be (1939. 213, 245, 279, 295). Jelentősebb tanulmányai ugyancsak *Az Útban: Relatív és egzisztenciális döntés (1938. 162-177), Isten és a Sátán (1941. 186, 204, 220), A keresztyénség értelme (1943. 195-206); a Református Szemlében: A Szentírás jobb megértéséért (1969. 27-47), Szempontok az engedelmes textuskezeléshez (1978. 12-21).

Önálló kötetei: Téma és textus a prédikációban (Kv. é.n.); Az "imago Dei" problémája és a prédikált Ige (Kv. 1942); A református istentisztelet elvi alapvonalai (Kv. 1966).



Kozma Tibor (Szabadka, 1909. dec. 3. – 1981. jan. 19., Kolozsvár) – ref. egyházi író. ~ Zsolt apja. Középiskoláit a kolozsvári Ref. Kollégiumban (1927) végezte, majd ugyancsak Kolozsvárt, a Ref. Teológián szerzett lelkészi képesítést (1931), ugyanott teológiai magántanári oklevelet (1941), majd az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben teológiai doktori címet (1965). 1934–46 között lelkész Árpástón, majd Szilágypanitban, 1947–50 között vallástanár a zilahi Wesselényi Kollégiumban. 1958–60-ban lelkipásztor Kolozsváron, 1961–76 között teológiai tanár.

Első tanulmányát Az Út közölte (1935), utána 1937-38-ban Baselben egészíti ki teológiai tanulmányait, ahol Barth Károly tanítványa. Svájci tanulmányútjáról ugyancsak Az Útban számol be (1939. 213, 245, 279, 295). Jelentősebb tanulmányai, szintén Az Útban: Relatív és egzisztenciális döntés (1938. 162–177), Isten és a Sátán (1941. 186, 204, 220), A keresztyénség értelme (1943. 195–206); a Református Szemlében: A Szentírás jobb megértéséért (1969. 27–47), Szempontok az engedelmes textuskezeléshez (1978. 12–21).

 

Önálló kötetei

Téma és textus a prédikációban (Kv. é. n.); Az „imago Dei” problémája és a prédikált Ige (Kv. 1942); A református istentisztelet elvi alapvonalai (Kv. 1966).

 

Fordítások

Barth Károly, Barth Henrik: Szempontok a Szentlélekről szóló tanhoz (Kv. 1940)