Könczei Ádám (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Könczei Ádám (Küküllővár, 1928. jan. 1. 1983. jún. 14. Kolozsvár) folklorista, szerkesztő. Középiskoláit Marosvásárhelyen és Nagyváradon végezte, a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1952). Előbb az érmelléki Szalacson és Margittán, majd Gyergyószentmiklóson tanított, 1958-ban a *Folklór Intézet kolozsvári osztályának tudományos kutatója, innen azonban *mint magyar "nacionalistát" elbocsátották. 1959-től nyomdai korrektor, majd munkás, 1968-tól a *Korunknál terjesztői *minőségben belső munkatárs.

Népköltészeti és *népzenei tárgyú tanulmányai és cikkei 1952 óta hazai folyóiratokban és hírlapokban (NyIrK, *Korunk, Igaz Szó, Művelődés, *Utunk, A Hét, Előre, Igazság, Ifjúmunkás, Vörös Zászló) jelentek meg.

Ezek sorából kiemelkednek a *Korunk hasábjain megjelentek: A népköltészet társadalmi gyűjtése (1958/7), A népköltészet közösségi jellege (1969/11) és A népdalkultúra tudatosságáról (1971/5). Külön figyelmet érdemelnek az *ifjúság táncház-mozgalmával foglalkozó írásai, így A *mi táncházunk (*Korunk 1973/7); Tárt kapujú táncházakért (Művelődés 1977/11). A folklorizmus torzításai ellen Egy felemás népi együttes c. vitacikkében emel szót (A Hét 1977/4).

Gyűjtőszenvedélyére jellemző, hogy a helyszínen követte nyomon Kodály Zoltán csíki népdalgyűjtését (1957), majd Bartók Béla székelyföldi tanulmányútját (1970), pontos zenei és szöveg-összehasonlításokban rögzítve a félszázados változásokat. Hátrahagyott archívumában *mintegy 40 000 közmondás, szólás és találós kérdés, tízezernyi kiolvasó, többezer népdal és *ballada található, utóbbiak egy része dallammal, valamint sok hangszeres *népzene magnetofonszalagon megörökítve.

(F. J.)

Molnos Lajos: Élt 55 évet. *Utunk 1983/25.



Könczei Ádám (Küküllővár, 1928. jan. 1. – 1983. jún. 14., Kolozsvár) – folklorista, szerkesztő. Középiskoláit Marosvásárhelyen és Nagyváradon végezte, a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1952). Előbb az érmelléki Szalacson és Margittán, majd Gyergyószentmiklóson tanított, 1958-ban a Folklór Intézet kolozsvári osztályának tudományos kutatója, innen azonban mint magyar „nacionalistát” elbocsátották. 1959-től nyomdai korrektor, majd munkás, 1968-tól a Korunknál terjesztői minőségben belső munkatárs.

Népköltészeti és népzenei tárgyú tanulmányai és cikkei 1952 óta hazai folyóiratokban és hírlapokban (NyIrK, Korunk, Igaz Szó, Művelődés, Utunk, A Hét, Előre, Igazság, Ifjúmunkás, Vörös Zászló) jelentek meg.

Ezek sorából kiemelkednek a Korunk hasábjain megjelentek: A népköltészet társadalmi gyűjtése (1958/7), A népköltészet közösségi jellege (1969/11) és A népdalkultúra tudatosságáról (1971/5.). Külön figyelmet érdemelnek az ifjúság táncház-mozgalmával foglalkozó írásai, így A mi táncházunk (Korunk 1973/7), Tárt kapujú táncházakért (Művelődés 1977/11). A folklorizmus torzításai ellen Egy felemás népi együttes c. vitacikkében emel szót (A Hét 1977/4).

Gyűjtőszenvedélyére jellemző, hogy a helyszínen követte nyomon Kodály Zoltán csíki népdalgyűjtését (1957), majd Bartók Béla székelyföldi tanulmányútját (1970), pontos zenei és szöveg-összehasonlításokban rögzítve a félszázados változásokat. Hátrahagyott archívumában mintegy 40 000 közmondás, szólás és találós kérdés, tízezernyi kiolvasó, több ezer népdal és ballada található, utóbbiak egy része dallammal, valamint sok hangszeres népzene magnetofonszalagon megörökítve.

 

(F. J.)

 

Önálló művek

Házatlan csiga (szerk. Könczei Csilla. Kv. 1998); Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköréből (szerk. Könczei Csongor. Kv. 2004)

 

Irodalom

Molnos Lajos: Élt 55 évet. Utunk 1983/25.