Köntös-Szabó Zoltán (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Köntös-Szabó Zoltán, 1974-ig Szabó (Tordaszentlászló, 1940. márc. 3.) író. Kolozsvárt egészségügyi szakiskolát végzett (1960), nyomdai gépszedő (1960-63), az *Utunk belső munkatársa. A *Forrás-nemzedék első rajának valóságszemléletét avantgard-eszközökkel bizarr rálátássá mélyítő művész.

Novelláival és riportjaival tűnt fel. Írói módszere e két műfaj szerencsés ötvözetéből született. A 60-as években megjelent kisregényei még diákkori élményeit rögzítve az *ifjúsági irodalom új nyitását jelezték, 100 úton csatangol az ember fejléc alatt az *Utunkban indított cikksorozata pedig a lényegre *látó riporter eszközeivel közelítette meg a változó valóságot. Novellái és "beszélgetései" következő sorában a mindennapok egyszerű alakjainak sorshelyzete, nyelvezete, rejtegetett titka robban elő. A 70-es években megjelent köteteit (Pingált szívek Natasának; Hová tűntek a hűségesek...) jellemezve írja Marosi Péter: a szerző "nemcsak arra érzékeny, ami bohém, furcsa, sőt *groteszk körülötte, a környezetében, ami ilyen értelemben határeset vagy határeseten túli, hanem írói fantáziája mindegyre rá is dupláz a sok bohémkodásra, lumpenkodásra, furcsaságra, *groteszkségre, úgyhogy írásművészete valamiféle *groteszk népének, egyféle tragikomikus népeposz távlataiban oldja fel a gyermekkor emlékeit, a múltidéző kisemberek emlékezéseit". Tegyük hozzá: ez a *groteszkség Kolozsvár jellegzetes egykori külvárosában, a Pata utcában szerzett gyermekélményeiből fakad.

Kár volt sírni Jeruzsálemben c. kisregényében Rabboni, a Megváltó általános emberi álmával, a Mennyek Országával szembeállítja Iskarioti Júdás evilági boldogságteremtésének egy népre korlátozott elképzelését, bibliai keretben is áthallhatóvá téve saját korának elvontan egyetemleges vagy ténylegesen szűk vágyálmait s a kettő közös tragédiáját.

Az *Utunk 1979-es évkönyvében közölt Lakon háza c. drámáját az *Északi Színház mutatta be Szatmáron. A *kritika elismeréssel fogadta, mert líraiságában "talán Csehovval rokon, a legfűtöttebb hangú közvetlen vallomás a szülőföld szeretetéről" (Páll Árpád). Az eredetileg már novellában is megfogalmazott téma a természetes tájbeli otthon külső-belső elidegenedését tükrözi. Fojtott ellenszenvek gyülemlenek fel hol a honosok és fürdővendégek közt, hol egy örökölt szőttest kiszorító giccses falvédő vagy a kapuzábés falukép és "a termőföld megbecstelenítése, semmibevevése" miatt, családot bomlasztó lelki rianásban.

Utolsó Romániában megjelent kötete, a Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek, újra tényirodalmi jellegű "beszélgetések" gyűjteménye. Megszólaltatja a kisemberek egyéni visszaemlékezéseit a világesemények, háborúk forgatagában, erkölcsileg elkötelezve a megszólaltatottak iránt.

A 80-as évek elején Magyarországra költözött, ahol további kötetei jelentek meg. Romániai kötetei: Napos évszak (novellák, *Forrás 1964); Hangolnak a tücskök (regény, 1965); Két part között (kisregény, 1966); Osztálykönyv (novellák, 1968); Tisztaszemű fiúk (kisregény, 1968); Énekelj csak, Simon testvér (novellák, karcolatok 1969); Pingált szívek Natasának (novellák, 1974); Bárka ring az Urbán-öbölben I-II (ifjúsági regény, 1976-77); Hová tűntek a hűségesek? Avagy száz úton csatangol az ember (Beszélgetések, 1977); Kár volt sírni Jeruzsálemben (kisregény, 1980, Bp. 1988); Eljön kegyelmed Szodomába? (Bp. 1980); Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek (Beszélgetések, Kv. 1980)

(B. E.)

Kántor Lajos: Melyik a túlsó part? *Utunk 1967/7. Kovács János: Sz. Z. útkeresése. *Utunk 1969/9; uő. Keréknyom és káprázat. *Igaz Szó 1978/1. Mózes Attila: Pont, mint a kavicsok. *Korunk 1975/7; uő. Mítoszból történelem. *Igaz Szó 1981/7. Beke György: Száz úton csatangol a novellista. *A Hét 1975/47. Beke Mihály: Kavicsok. *Korunk 1978/1. Marosi Péter: "Ember Arcú Ország kicsiben." *Utunk 1978/7. Újraközölve Világ végén virradat. 1980. 77-84. Szőcs István: Lakon háza. *Előre 1981. szept. 24. Páll Árpád: Igényes vállalkozás kérdőjelekkel. *A Hét 1981/44.

ÁVDolg. Nagy Sándor: Idő-, értékszerkezet és világfilozófia K.-Sz. Z. Kár volt sírni Jeruzsálemben c. regényében. 1982.



Köntös-Szabó Zoltán, 1974-ig Szabó (Tordaszentlászló, 1940. márc. 3.) – író. Kolozsvárt egészségügyi szakiskolát végzett (1960), nyomdai gépszedő (1960–63), az Utunk belső munkatársa 1981-es Magyarországra településéig. 1984–88 között a Rakéta Regényújság szerkesztője, ’88-tól szabadfoglalkozású író. A Forrás-nemzedék első rajának valóságszemléletét avantgárd eszközökkel bizarr rálátássá mélyítő művész.

Novelláival és riportjaival tűnt fel. Írói módszere e két műfaj szerencsés ötvözetéből született. A 60-as években megjelent kisregényei még diákkori élményeit rögzítve az ifjúsági irodalom új nyitását jelezték, 100 úton csatangol az ember fejléc alatt az Utunkban indított cikksorozata pedig a lényegre látó riporter eszközeivel közelítette meg a változó valóságot. Novellái és „beszélgetései” következő sorában a mindennapok egyszerű alakjainak sorshelyzete, nyelvezete, rejtegetett titka robban elő. A ’70-es években megjelent köteteit (Pingált szívek Natasának; Hová tűntek a hűségesek…) jellemezve írja Marosi Péter: a szerző „nemcsak arra érzékeny, ami bohém, furcsa, sőt groteszk körülötte, a környezetében, ami ilyen értelemben határeset vagy határeseten túli, hanem írói fantáziája mindegyre rá is dupláz a sok bohémkodásra, lumpenkodásra, furcsaságra, groteszkségre, úgyhogy írásművészete valamiféle groteszk népének, egyféle tragikomikus népeposz távlataiban oldja fel a gyermekkor emlékeit, a múltidéző kisemberek emlékezéseit”. Tegyük hozzá: ez a groteszkség Kolozsvár jellegzetes egykori külvárosában, a Pata utcában szerzett gyermekélményeiből fakad.

Kár volt sírni Jeruzsálemben c. kisregényében Rabboni, a Megváltó általános emberi álmával, a Mennyek Országával szembeállítja Iskarioti Júdás evilági boldogságteremtésének egy népre korlátozott elképzelését, bibliai keretben is áthallhatóvá téve saját korának elvontan egyetemleges vagy ténylegesen szűk vágyálmait s a kettő közös tragédiáját.

Az Utunk 1979-es évkönyvében közölt Lakon háza c. drámáját az Északi Színház mutatta be Szatmáron. A kritika elismeréssel fogadta, mert líraiságában „talán Csehovval rokon, a legfűtöttebb hangú közvetlen vallomás a szülőföld szeretetéről” (Páll Árpád). Az eredetileg már novellában is megfogalmazott téma a természetes tájbeli otthon külső-belső elidegenedését tükrözi. Fojtott ellenszenvek gyülemlenek fel hol a honosok és fürdővendégek közt, hol egy örökölt szőttest kiszorító giccses falvédő vagy a kapuzábés falukép és „a termőföld megbecstelenítése, semmibevevése” miatt, családot bomlasztó lelki rianásban.

Utolsó Romániában megjelent kötete, a Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek, újra tényirodalmi jellegű „beszélgetések” gyűjteménye. Megszólaltatja a kisemberek egyéni visszaemlékezéseit a világesemények, háborúk forgatagában, erkölcsileg elkötelezve a megszólaltatottak iránt.

 

Díjak: Román Írószövetség Díja (1977); Pezsgő Díj (1980); Év Könyve Díj (1992); József Attila-díj (1994)

 

Önálló kötetei

Napos évszak (novellák. Kv. 1964); Hangolnak a tücskök (regény. 1965); Két part között (kisregény. 1966); Osztálykönyv (novellák. 1968); Tisztaszemű fiúk (kisregény. 1968); Énekelj csak, Simon testvér (novellák, karcolatok. 1969); Pingált szívek Natasának (novellák. 1974); Bárka ring az Urbán-öbölben I-II. (ifjúsági regény. 1976-77); Hová tűntek a hűségesek? Avagy száz úton csatangol az ember (beszélgetések. 1977); Kár volt sírni Jeruzsálemben (kisregény. 1980.; újrakiad. Bp. 1988); Eljön kegyelmed Szodomába? (Bp. 1980); Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek (beszélgetések. Kv. 1980); El Galante pajzán emlékiratai (Bp. 1984); A Sárkány éve (Bp. 1985); Szurdokban árnyék (Bp. 1986); Trianon gyermekei (Bp. 1992)

 

Gyűjteményes kötetekben

Kardos György egy filmregény szinopszisát olvassa. In In memoriam Kardos György (gond. Hegedős Mária és Sebestyén Lajos. Bp. 1986); Sérülékeny jóság (vál., szerk., utószó Mátyás István. Bp. 1988); Isten kezében (vál. és szerk. Büki Attila. Nyíregyháza, 1990); Szép magyar novella (vál. és szerk. Mátyás István. Bp. 1990); Lassított lónézés (vál., bev. Demény Péter. Kv. 2002); Újabb erdélyi elbeszélők (vál. Nagy Pál. Bp. 2005)

 

(B. E.)

 

Irodalom

Kántor Lajos: Melyik a túlsó part? Utunk 1967/7. Kovács János: Sz. Z. útkeresése. Utunk 1969/9; uő. Keréknyom és káprázat. Igaz Szó 1978/1. Mózes Attila: Pont, mint a kavicsok. Korunk 1975/7; uő. Mítoszból történelem. Igaz Szó 1981/7. Beke György: Száz úton csatangol a novellista. A Hét 1975/47. Beke Mihály: Kavicsok. Korunk 1978/1. Marosi Péter: „Ember Arcú Ország kicsiben.” Utunk 1978/7. Újraközölve Világ végén virradat. 1980. 77–84. Szőcs István: Lakon háza. Előre 1981. szept. 24. Páll Árpád: Igényes vállalkozás kérdőjelekkel. A Hét 1981/44.

 

ÁVDolg. Nagy Sándor: Idő-, értékszerkezet és világfilozófia K.-Sz. Z. Kár volt sírni Jeruzsálemben c. regényében. 1982.