Krepsz Iván (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Krepsz Iván (Temesvár, 1912. szept. 18.) orvosi szakíró. Szülővárosában végezte a Piarista Gimnáziumot (1929), a kolozsvári I. Ferdinand-Egyetemen nyerte el orvosi oklevelét (1937). Pályáját a kolozsvári Központi Röntgenintézetben kezdte mint tanársegét (1940-45), majd a marosvásárhelyi *OGYI Radiológiai Intézetében adjunktus, 1948-tól előadótanár, 1968-tól egyetemi tanárként vezeti a klinikát nyugdíjazásáig (1979). Az orvostudományok doktora.

Magyar, román, német, angol és francia nyelvű szakdolgozatait a rákkutatás kérdéseiről írta, s ezek főleg az EME orvostudományi Értesítője, az Orvosi Szemle-Revista Medicală, Orvosi Hetilap (Bp.), Anthropológiai Közlöny (Bp.) lapjain jelentek meg; 1961-től a bukaresti Oncologia şi Radiologia szerkesztőbizottsági tagja és főmunkatársa. Ismeretterjesztő egészségügyi cikkeivel és cikksorozataival a Muncitorul Sanitar, Ardealul Medical, Vörös Zászló, *Hargita hasábjain s az Egészségügyi Nevelési Ház kiadványaiban szerepel. Mint társszerző részt vett a Manual de radiologie (1963) és Radiologia medicală (1963) c. tankönyvek szerkesztésében.

Egyetemi jegyzete: Radiológia. Röntgendiagnosztika és sugárterápia (Mv. 1957); újabb kiadás Kovács László és *Kertész Endre közreműködésével (1960, 1976). Önálló kötete: A rákbetegségről. Mv. 1957.



Krepsz Iván (Temesvár, 1912. szept. 18. – 1992. ?, Koblenz) – orvosi szakíró. Szülővárosában végezte a Piarista Gimnáziumot (1929), a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen nyerte el orvosi oklevelét (1937). Pályáját a kolozsvári Központi Röntgenintézetben kezdte mint tanársegéd (1940–45), majd a marosvásárhelyi OGYI Radiológiai Intézetében adjunktus, 1948-tól docens, 1968-tól egyetemi tanárként vezeti a klinikát nyugdíjazásáig (1979), 1986-ban Németországba távozott. Az orvostudományok doktora.

Tudományos munkássága átfogja az egész orvosi radiológiát: 96 megjelent szakdolgozat, hat jegyzet és könyv szerzője illetve társszerzője, nyolc elfogadott újítás illetve szabadalom birtokosa. A rákmegelőzés és a rák korai felfedezése egész pályafutása alatt szívügye volt. Magyar, román, német, angol és francia nyelvű szakdolgozatait a rákkutatás kérdéseiről írta, s ezek főleg az EME Orvostudományi Értesítője, az Orvosi Szemle – Revista Medicală, Orvosi Hetilap (Bp.), Anthropológiai Közlöny (Bp.) lapjain jelentek meg; 1961-től a bukaresti Oncologia şi Radiologia szerkesztőbizottsági tagja és főmunkatársa. Ismeretterjesztő egészségügyi cikkeivel és cikksorozataival a Muncitorul Sanitar, Ardealul Medical, Vörös Zászló, Hargita hasábjain s az Egészségügyi Nevelési Ház kiadványaiban szerepel. Mint társszerző részt vett a Manual de radiologie (1963) és Radiologia medicală (1963) c. tankönyvek szerkesztésében.

Számos nemzetközi kongresszuson mutatott be dolgozatokat, s munkája elismeréseképpen fokozatosan haladt előre a ranglétrán, Munkaérdemrenddel tüntették ki, tagjai közé fogadta az angol Királyi Orvostársaság, és 1968-tól doktorátusvezetői jogot kapott, számos szakembernek segítette kutatását, disszertációjának megvédését.

 

Egyetemi jegyzete

Radiológia. Röntgendiagnosztika és sugárterápia (Mvh. 1957; újabb kiadás Kovács László és Kertész Endre közreműködésével 1960, 1976).

 

Önálló kötete

Activitatea chirurgicală a Clinicei Oftalmologice din Cluj, 1920–1927 (Kv. 1937); A rákbetegségről (Mvh. 1957)

 

Irodalom

Darvas István: In memoriam. Prof. dr. doc. K. I. Népújság, 2002/290.