Kristóf György (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Kristóf György (Tófalva, 1878. okt. 2. 1965. okt. 15. Kolozsvár) irodalomtörténész. ~ Sarolta apja. Parasztcsaládból származott, a marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban, 1889-től a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult. Kolozsvári és budapesti egyetemi tanulmányok után az előbbi helyen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet (1904); majd A magyar mythologia classicus eposainkban (*Erdélyi Múzeum, 1904) c. dolgozatával doktorált (1905) Széchy Károlynál. Pályáját a gróf Lónyai családnál nevelőként kezdte Deregnyőn, majd 1903-tól a szászvárosi Kun Kollégium tanára. 1922 áprilisától a kolozsvári román egyetem helyettes, rendkívüli, végül 1926-tól rendes tanára, a magyar nyelv és irodalom előadója, akkoriban az egyetlen romániai magyar egyetemi tanár. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az EIT, a KZST, a Petőfi Társaság tagja, az EME bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának elnöke (1925-27), a Károlyi Gáspár *Irodalmi Társaság szervezője (1931) és szakosztályi elnöke volt. 1940 őszén őt bízták meg a román hatóságok az egyetem átadásával. A *Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgató professzora, 1943-44-ben a bölcsészeti kar dékánja. 1945-ben nyugdíjazták.

Első tanulmányaira a Beöthy-féle konzervatív pozitivizmus nyomja rá bélyegét, majd a szellemtörténet keltette fel érdeklődését, s ezt Böhm Károly bölcseletével ötvözve egy új esztétika kidolgozására *tett kísérletet (Egységes világkép. Protestáns *Szemle, Bp. 1909; Bölcseleti, vallásos és költői világképek. Uo. 1910; Megjegyzések az esztétika módszeréhez s főbb feladataihoz. *Erdélyi Múzeum 1910). Eredményeit Petőfi és Madách költészetének tanulmányozásánál alkalmazta (Petőfi és Madách. Bp. 1911; Petőfi és Madách internacionalizmusa. Magyar Társadalomtudományi *Szemle, Bp. 1912). Ő keltette fel az érdeklődést a testőríró Barcsay Ábrahám élete és munkássága iránt (Adatok Barcsay Ábrahám életéhez. *Erdélyi Múzeum 1911; Barcsay és Orczy. Egyetemes Philologiai Közlöny, Bp.1914; Barcsay Ábrahám házassága. Irodalomtörténet, Bp. 1914; Barcsay Ábrahám költészete. Uo. 1915).

Az I. világháború után a kialakuló romániai magyar irodalmi élet egyik szervezője, a konzervatív tábor szószólója, kritikus, a *Pásztortűz állandó munkatársa, 1924-ben a négynyelvű *Cultura magyar szerkesztője. A 20-as évek második felében az erdélyi szellemi élet múltja került figyelme középpontjába, adatgazdag pozitivista munkákat írt Bethlen Gábor és a magyar irodalom kapcsolatáról (Budapesti *Szemle 1930; Protestáns *Szemle, Bp. 1930), a Bolyai-kultuszról (Kelemen Lajos Emlékkönyv 1947), valamint az 1848-1919 közötti sajtóéletről és a reformkori költőkről. Feldolgozta a nagy magyar írók erdélyi utazásainak történetét (Jókai napjai Erdélyben. Kv. 1925; Királyhágóninneni írók Erdélyben. Kv. 1942). Az elsők közt *tett kísérletet a transzilvanizmus fogalmának körülhatárolására, a mítosz- és valóságelemek kimutatására (Erdélyi Irodalmi *Szemle 1926), az igényes esztétikai bírálat szükségességét hangsúlyozza, a progresszív törekvéseket elutasítja, az irodalmi schisma lehetőségét cáfolja az Esztétikai becslésünk a mai közszellem hatása alatt (Kv. 1928) c. kötetében. Ő állítja össze a háború utáni első novella-antológiánkat (Erdély lelke. Berlin 1928), s 1929-ben a romániai magyar irodalmi élet első tíz évéről nyújt rendszeres, de értékítéleteiben nem mindig időtálló összefoglalást a román közönség számára (Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928. II. 1929. 1153-73, magyarul: Irodalomtörténet, Bp. 1930). Minisztériumi támogatással román nyelvű Jókai-monográfiát (1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetet (1934), valamint Bitay Árpáddal közösen egy magyar nyelvű román költészeti antológiát (Műfordítások román költőkből. Kv. 1928) állított össze.

Születésének 60. évfordulóján tanítványai Magyar irodalomtörténet 1939 címmel emlékkönyvet ( *Kristóf György Emlékkönyv) adtak ki, melynek végén műveinek 641 tételes bibliográfiája található. A kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem 1940-41. tanévi beszámolójának mellékletében szereplő könyvészete 409 dolgozatát sorolja fel, Gaal György doktori értekezésének (Kv. 1981) függeléke pedig 860 írásának és kötetének címét veszi számba, s 384 rá vonatkozó méltatást regisztrál.

Főbb munkái: Petőfi és Madách. Tanulmányok. Kv. 1923; Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője. Kv. 1924; Jókai Mór élete és művei. Kv. 1925; Mauriciu Jókai. Kv. 1925; Három jellemzés (Vörösmarty-Madách-Jókai). Kv. 1926; Kritikai szempontok az erdélyi irodalmi életben. Kv. 1931; Tudományművelés kollégiumainkban. Kv. 1931; Báró Eötvös József utazásai Erdélyben. Kv. 1932. ETF 42; Kazinczy és Erdély. Kv. 1932. ETF 44; Istoria limbii şi literaturii maghiare. Kv. 1934; Péterfi Károly esztétikája. Bp. 1934; Szabolcska Mihály Erdélyben. Kv. 1934. ETF 72; Dunántúli írók Erdélyben. Győr 1935; Eminescu Mihály költeményei. Kv. 1935. ETF 74; Dózsa Dániel elbeszélő költészete. Bp. 1938; Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom-változásig. Bp. 1938; Az erdélyi magyar vidéki *hírlapirodalom története a kiegyezésig. Kv. 1939; ETF 109; Tudományos intézetek Erdélyben 1919-ig. Kv. 1942. ETF 135; Fadrusz Mátyás királya és Vörösmarty Szép Ilonkája. Kv. 1943. ETF 164. A kolozsvári m. kir. *Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének könyvtára. Pécs 1943; Az egyetem hivatása. Kv. 1944; Reményik Sándor. Kv. 1944. ETF 173. Erdélyi magyar diák Albensis *Nagy János disputája a heidelbergi egyetemen 1617-ben és a szászvárosi református Kun-kollégium heidelbergi kolligátuma. Kv. 1945.

Álnevei: Tófalvi György, Apor Péter dr.

(G. Gy.)

Benedek Marcell: K. Gy.: Petőfi és Madách. *Keleti Újság 1923. okt. 6. Makkai Sándor: Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője. *Ellenzék 1925. jan. 25. György Lajos: Dr. K. Gy. *Pásztortűz 1926/17. Budai Árpád: Jókai-életrajz román nyelven. Protestáns *Szemle, Bp. 1925. 739-42. Tamási Áron: Magyar irodalmi agronóm. *Brassói Lapok 1931. márc. 22. Újraközölve Tiszta beszéd. 1981. 104-07. Nagy Géza: A legújabb Bethlen-irodalom. *Erdélyi Múzeum 1931. 98-109. Nicolae Iorga: Istoria limbii şi literaturii maghiare. Revista Istorică, 1934. 271-72. sz.j. (Szentimrei Jenő): Jegyzetek egy román nyelven megjelent magyar irodalomtörténethez. *Ellenzék, 1934. dec. 4. Kibédi Sándor: Gyuri bátyánk kirohanása. *Tribün 1935. Jancsó Elemér: K. Gy. két tanulmánya. *Pásztortűz 1939. 507-8; uő. K. Gy. irodalmi munkássága. Láthatár, Bp. 1940/2. Walter Gyula: Királyhágóninneni írók Erdélyben. *Szemle">*Erdélyi *Szemle 1942/8. Szabó T. Attila: Néma halotti beszéd K. Gy. ravatalánál. Közli Nyelv és múlt. 1978. 495-97; uő. K. Gy. születése századik évfordulóján. Közli Nép és nyelv. 1980. 622-23. Gaal György: Román-magyar irodalmi kapcsolatok K. Gy. munkásságában. NyIrK 1978/1; uő. K. Gy. munkássága a két világháború között a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén. Közli Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. 1981; uő. Pozitivizmus és szellemtörténet K. Gy. munkásságában. I.h. 1984; uő. György Lajos és K. Gy. barátsága. Helikon 1990/14; uő. K. Gy. könyvtára. Helikon 1990/44.



Kristóf György – forrás: eme.roKristóf György (Tófalva, 1878. okt. 2. – 1965. okt. 15., Kolozsvár) – irodalomtörténész. ~ Sarolta apja. Parasztcsaládból származott, a marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban, 1889-től a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult. Kolozsvári és budapesti egyetemi tanulmányok után az előbbi helyen szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet (1904); majd A magyar mythologia classicus eposainkban (Erdélyi Múzeum, 1904) c. dolgozatával doktorált (1905) Széchy Károlynál. Pályáját a gróf Lónyai családnál nevelőként kezdte Deregnyőn, majd 1903-tól a szászvárosi Kun Kollégium tanára. 1922 áprilisától a kolozsvári román egyetem helyettes, rendkívüli, végül 1926-tól rendes tanára, a magyar nyelv és irodalom előadója, akkoriban az egyetlen romániai magyar egyetemi tanár. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az EIT, a KZST, a Petőfi Társaság tagja, az EME bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának elnöke (1925–27), a Károlyi Gáspár Irodalmi Társaság szervezője (1931) és szakosztályi elnöke volt. 1940 őszén őt bízták meg a román hatóságok az egyetem átadásával. A Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgató professzora, 1943-44-ben a bölcsészeti kar dékánja. 1945-ben nyugdíjazták.

Első tanulmányaira a Beöthy-féle konzervatív pozitivizmus nyomja rá bélyegét, majd a szellemtörténet keltette fel érdeklődését, s ezt Böhm Károly bölcseletével ötvözve egy új esztétika kidolgozására tett kísérletet (Egységes világkép. Protestáns Szemle, Bp. 1909; Bölcseleti, vallásos és költői világképek. Uo. 1910; Megjegyzések az esztétika módszeréhez s főbb feladataihoz. Erdélyi Múzeum 1910). Eredményeit Petőfi és Madách költészetének tanulmányozásánál alkalmazta (Petőfi és Madách. Bp. 1911; Petőfi és Madách internacionalizmusa. Magyar Társadalomtudományi Szemle, Bp. 1912). Ő keltette fel az érdeklődést a testőríró Barcsay Ábrahám élete és munkássága iránt (Adatok Barcsay Ábrahám életéhez. Erdélyi Múzeum 1911; Barcsay és Orczy. Egyetemes Philologiai Közlöny, Bp. 1914; Barcsay Ábrahám házassága. Irodalomtörténet, Bp. 1914; Barcsay Ábrahám költészete. Uo. 1915).

Kristóf györgy – forrás: szabadsag.roAz I. világháború után a kialakuló romániai magyar irodalmi élet egyik szervezője, a konzervatív tábor szószólója, kritikus, a Pásztortűz állandó munkatársa, 1924-ben a négynyelvű Cultura magyar szerkesztője. A 20-as évek második felében az erdélyi szellemi élet múltja került figyelme középpontjába, adatgazdag pozitivista munkákat írt Bethlen Gábor és a magyar irodalom kapcsolatáról (Budapesti Szemle 1930; Protestáns Szemle, Bp. 1930), a Bolyai-kultuszról (Kelemen Lajos Emlékkönyv 1947), valamint az 1848–1919 közötti sajtóéletről és a reformkori költőkről. Feldolgozta a nagy magyar írók erdélyi utazásainak történetét (Jókai napjai Erdélyben. Kv. 1925; Királyhágóninneni írók Erdélyben. Kv. 1942). Az elsők közt tett kísérletet a transzszilvanizmus fogalmának körülhatárolására, a mítosz- és valóságelemek kimutatására (Erdélyi Irodalmi Szemle 1926), az igényes esztétikai bírálat szükségességét hangsúlyozza, a progresszív törekvéseket elutasítja, az irodalmi schisma lehetőségét cáfolja az Esztétikai becslésünk a mai közszellem hatása alatt (Kv. 1928) c. kötetében. Ő állítja össze a háború utáni első novella-antológiánkat (Erdély lelke. Berlin 1928), s 1929-ben a romániai magyar irodalmi élet első tíz évéről nyújt rendszeres, de értékítéleteiben nem mindig időtálló összefoglalást a román közönség számára (Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918–1928. II. 1929. 1153–73, magyarul: Irodalomtörténet, Bp. 1930). Minisztériumi támogatással román nyelvű Jókai-monográfiát (1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetet (1934), valamint Bitay Árpáddal közösen egy magyar nyelvű román költészeti antológiát (Műfordítások román költőkből. Kv. 1928) állított össze.

Születésének 60. évfordulóján tanítványai Magyar irodalomtörténet 1939 címmel emlékkönyvet (Kristóf György Emlékkönyv) adtak ki, melynek végén műveinek 641 tételes bibliográfiája található. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1940-41. tanévi beszámolójának mellékletében szereplő könyvészete 409 dolgozatát sorolja fel, Gaal György doktori értekezésének (Kv. 1981) függeléke pedig 860 írásának és kötetének címét veszi számba, s 384 rá vonatkozó méltatást regisztrál.

 

(G. Gy.)

 

Főbb munkái

Emlékezés a honalapítóra (Déva, 1908); Két új verskötet (Sárospatak, 1915); Petőfi és Madách (tanulmányok. Kv., 1923); Petőfi és báró Wesselényi (Kv. 1924); Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője (Kv., 1924); Jókai Mór élete és művei (Kv., 1925); Mauriciu Jókai (Kv., 1925); Három jellemzés (Vörösmarty – Madách – Jókai. Kv., 1926); Az erdélyi magyar időszaki sajtó az abszolutizmus korában (Kv. 1929); Bethlen Gábor alakja az egykorú német népköltészetben (Kecskemét, 1930); Kritikai szempontok az erdélyi irodalmi életben (Kv., 1931); Tudományművelés kollégiumainkban (Kv., 1931); Báró Eötvös József utazásai Erdélyben (Kv., 1932. ETF 42.); Kazinczy és Erdély (Kv., 1932. ETF 44.); Istoria limbii şi literaturii maghiare (Kv., 1934); Péterfi Károly esztétikája (Bp., 1934); Szabolcska Mihály Erdélyben (Kv., 1934. ETF 72.); Dunántúli írók Erdélyben (Győr, 1935); Eminescu Mihály költeményei (Kv., 1935. ETF 74.); Dózsa Dániel elbeszélő költészete (Bp., 1938); Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom-változásig (Bp., 1938); Az erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom története a kiegyezésig (Kv., 1939. ETF 109.); Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásig (Bp. 1938); Az erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom története a kiegyezésig (Kv. 1939); Tudományos intézetek Erdélyben 1919-ig (Kv., 1942. ETF 135.); Fadrusz Mátyás királya és Vörösmarty Szép Ilonkája (Kv., 1943. ETF 164. A kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének könyvtára. Pécs, 1943); Az egyetem hivatása (Kv., 1944); Reményik Sándor (Kv., 1944. ETF 173.); Erdélyi magyar diák Albensis Nagy János disputája a heidelbergi egyetemen 1617-ben és a szászvárosi református Kun-kollégium heidelbergi kolligátuma (Kv., 1945); A két Bolyai alakja szépirodalmunkban (Kv. 1947)

 

Szerkesztés

Bokréta a legnagyobb magyar elbeszélő, Jókai Mór műveiből (összeáll. Kv. 1924); II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem magános könyörgései (bev. Kv. 1930); Péterfi Ká-roly: A vizsgálódó filozófiának systemája (s. a. r. Kv. 1940); Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek (bev. Kv. 1944)

 

Álnevei: Tófalvi GyörgyApor Péter dr.

 

Irodalom

Benedek Marcell: K. Gy.: Petőfi és Madách. Keleti Újság 1923. okt. 6. – Makkai Sándor: Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője. Ellenzék 1925. jan. 25. – György Lajos: Dr. K. Gy. Pásztortűz 1926/17. – Budai Árpád: Jókai-életrajz román nyelven. Protestáns Szemle, Bp. 1925. 739–42. – Tamási Áron: Magyar irodalmi agronóm. Brassói Lapok 1931. márc. 22. Újraközölve Tiszta beszéd. 1981. 104–107. – Nagy Géza: A legújabb Bethlen-irodalom. Erdélyi Múzeum 1931. 98–109. – Nicolae Iorga: Istoria limbii şi literaturii maghiare. Revista Istorică, 1934. 271-272. – sz. j. (Szentimrei Jenő): Jegyzetek egy román nyelven megjelent magyar irodalomtörténethez. Ellenzék, 1934. dec. 4. – Kibédi Sándor: Gyuri bátyánk kirohanása. Tribün 1935. – Jancsó Elemér: K. Gy. két tanulmánya. Pásztortűz 1939. 507-508; uő. K. Gy. irodalmi munkássága. Láthatár, Bp. 1940/2. – Walter Gyula: Királyhágóninneni írók Erdélyben. Szemle 1942/8. – Szabó T. Attila: Néma halotti beszéd K. Gy. ravatalánál. Közli Nyelv és múlt. 1978. 495–497; uő. K. Gy. születése századik évfordulóján. Közli Nép és nyelv. 1980. 622-623. – Gaal György: Román–magyar irodalmi kapcsolatok K. Gy. munkásságában. NyIrK 1978/1; uő. K. Gy. munkássága a két világháború között a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén. Közli Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. 1981; uő. Pozitivizmus és szellemtörténet K. Gy. munkásságában. I. h. 1984; uő. György Lajos és K. Gy. barátsága. Helikon 1990/14; uő. K. Gy. könyvtára. Helikon 1990/44.