Lakatos István (Nagyzorlenc, 1895) (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Lakatos István (Nagyzorlenc, 1895. febr. 26. 1989. szept. 22. Kolozsvár) zenetörténész, zeneíró. Középiskolai tanulmányait Balázsfalván kezdte s a kolozsvári Unitárius Kollégiumban fejezte be (1913); a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett (1922), a Bolyai Tudományegyetemen doktorált művészettörténetből, etnográfiából és irodalomtörténetből (1946). Zenei tanulmányait magánúton kezdte, Koncz Jánosnál tanult hegedülni a budapesti Zeneakadémián; zenetörténeti kutatásra *Seprődi János serkentette. A kolozsvári mérnöki hivatalnak útmérnöke, ill. főmérnöke (1919-54), a Marianum zeneiskolájának hegedűtanára (1919-23), a Mezőgazdasági Főiskola földmérő és telkesítési katedrájának (1949-52), ill. a George Dima Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékének (1949-63) előadó tanára s a Román Akadémia kolozsvári fiókjának főkutatója (1955-68). Vonósnégyesével számos modern művet mutatott be. Kutatási területe az *erdélyi román, magyar és szász zenekultúra. Az Enescu- és Wieniawski-versenybizottság tagja, a Grove-féle nagy angol *lexikon munkatársa.

Zenetörténeti írásai az *Erdélyi Múzeum, Pásztortűz, Hitel, Studia Musicologica, Musica, Acta Musei Napocensis, Studii de Muzicologie, a budapesti Magyar Zenei *Szemle és Magyar Zene hasábjain láttak napvilágot; a *Korunk új folyamában Verdi román és *erdélyi magyar befogadásának útjáról ír (1963/4) és a romániai Richard Strauss-kapcsolatokat ismerteti (1964/10). A Kodály-emlékkönyvben (Bp. 1943) Kodály művészetének útja *Erdélyben, a budapesti Zenetudományi Tanulmányok II. kötetében (1954) Erkel Ferenc élete és munkássága, mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között c. tanulmányával szerepel. A Kriterion Zenetudományi írások c. sorozatában 1977-ben A Kolozsvári Házi Zenekör, 1980-ban A Kolozsvári Zenetársaság (1887-1918), 1983-ban Szimfonikus zene Kolozsváron, 1986-ban Ruzitskáné Raczek Zsófia, a kolozsvári Zenekonzervatórium hegedűtanárnője c. tanulmányokkal szerepel.

Munkái: Magyaros elemek Brahms zenéjében (ETF 73, Kv. 1935); Az új magyar műzene (ETF 85, Kv. 1936); A román zene fejlődéstörténete (ETF, 98, Kv. 1938); A muzsikus Ruzitskák *Erdélyben (ETF 111, Kv. 1939); A román népdal és irodalma (Kecskemét 1939); Egy *erdélyi muzsikus vallomásai. Ruzitska György emlékezései [az] 1856. évből (*Erdélyi Ritkaságok 3. Kv. 1940, 1944); Brassai Sámuel és a muzsika (Keresztény Magvető Füzetei 37. Kv. 1941); Bibliográfia az 1919-1940 között *erdélyi szerzőktől önállóan megjelent magyar zenei vonatkozású munkákról (Kecskemét 1943); Zenetörténeti írások (1971); Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága. Szemelvények a XIX. század zenei írásaiból (1973); A kolozsvári magyar zenés színpad. Adatok az *erdélyi magyar nyelvű zenés színház történetéhez (Benkő András előszavával, 1977). Kézirati hagyatéka Az én humoroidjaim c. anekdotagyűjtemény (László Béla gondozásában).

Szignója a tempo.

(B. A.)

Angi István: Zenei életünk múltjából. *Utunk 1958/9; uő. 85 éves L. I. *Utunk 1980/9. Benkő András: L. I. *Művelődés 1970/2; uő. A romániai magyar *zeneírás három évtizede (1949-1974). *Művelődés 1974/8; uő. Hűséges L. I. *Utunk 1989/42. László Ferenc: Hazai zenetörténet. *A Hét 1971/50; uő. Derűsen vállalni. *A Hét 1980/11. Beke György: Híd a lelkek között. Interjú. *A Hét 1975/9. Raics István: 180 év *Erdély *művelődéstörténetéből. Muzsika, Bp. 1978/3. Nagy Miklós: A földméréstan zenetudós tanára. *Falvak Dolgozó Népe 1985/12. Cristina Sîrbu: Egy zenetudós pályája. *A Hét Évkönyve 1986.



Lakatos István (Nagyzorlenc, 1895. febr. 26. – 1989. szept. 22., Kolozsvár) – zenetörténész, zeneíró. Középiskolai tanulmányait Balázsfalván kezdte s a kolozsvári Unitárius Kollégiumban fejezte be (1913); a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett (1922), a Bolyai Tudományegyetemen doktorált művészettörténetből, etnográfiából és irodalomtörténetből (1946). Zenei tanulmányait magánúton kezdte, Koncz Jánosnál tanult hegedülni a budapesti Zeneakadémián; zenetörténeti kutatásra Seprődi János serkentette. A kolozsvári mérnöki hivatalnak útmérnöke, ill. főmérnöke (1919–54), a Marianum zeneiskolájának hegedűtanára (1919–23), a Mezőgazdasági Főiskola földmérő és telkesítési katedrájának (1949–52), ill. a George Dima Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékének (1949–63) előadó tanára s a Román Akadémia kolozsvári fiókjának főkutatója (1955–68). Vonósnégyesével számos modern művet mutatott be. Kutatási területe az erdélyi román, magyar és szász zenekultúra. Az Enescu- és Wieniawski-versenybizottság tagja, a Grove-féle nagy angol lexikon munkatársa.

Zenetörténeti írásai az Erdélyi Múzeum, Pásztortűz, Hitel, Studia Musicologica, Musica, Acta Musei Napocensis, Studii de Muzicologie, a budapesti Magyar Zenei Szemle és Magyar Zene hasábjain láttak napvilágot; a Korunk új folyamában Verdi román és erdélyi magyar befogadásának útjáról ír (1963/4) és a romániai Richard Strauss-kapcsolatokat ismerteti (1964/10). A Kodály-emlékkönyvben (Bp. 1943) Kodály művészetének útja Erdélyben, a budapesti Zenetudományi Tanulmányok II. kötetében (1954) Erkel Ferenc élete és munkássága, mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között c. tanulmányával szerepel. A Kriterion Zenetudományi írások c. sorozatában 1977-ben A Kolozsvári Házi Zenekör, 1980-ban A Kolozsvári Zenetársaság (1887–1918), 1983-ban Szimfonikus zene Kolozsváron, 1986-ban Ruzitskáné Raczek Zsófia, a kolozsvári Zenekonzervatórium hegedűtanárnője c. tanulmányokkal szerepel.

Kézirati hagyatéka Az én humoroidjaim c. anekdotagyűjtemény (László Béla gondozásában).

 

Szignója a tempo.

 

(B. A.)

 

Önálló munkái

Magyaros elemek Brahms zenéjében (ETF 73, Kv. 1935); Az új magyar műzene (ETF 85, Kv. 1936); A román zene fejlődéstörténete (ETF 98, Kv. 1938); A muzsikus Ruzitskák Erdélyben (ETF 111, Kv. 1939); A román népdal és irodalma (Kecskemét, 1939); Egy erdélyi muzsikus vallomásai. Ruzitska György emlékezései [az] 1856. évből (Erdélyi Ritkaságok 3. Kv. 1940, 1944); Brassai Sámuel és a muzsika (Keresztény Magvető Füzetei 37. Kv. 1941); Bibliográfia az 1919–1940 között erdélyi szerzőktől önállóan megjelent magyar zenei vonatkozású munkákról (Kecskemét, 1943); Legături muzicale româno–maghiare dealungul veacurilor / Román-magyar zenei kapcsolatok a múltban (Gheorghe Meriescuval. Ford. Dáni Márta. Kv. 1957); Öntözés (Buk. 1959); Zenetörténeti írások (függ. Benkő András: Lakatos István zenei bibliográfiája. 1911–1969. Buk. 1971); Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága. Szemelvények a XIX. század zenei írásaiból (1973); A kolozsvári magyar zenés színpad. Adatok az erdélyi magyar nyelvű zenés színház történetéhez (Benkő András előszavával, 1977).

 

Gyűjteményes kötetekben

Kodály művészetének útja Erdélyben (Klny. Kodály Zoltán emlékkönyv. Bp. 1943); Liszt Ferenc Erdélyben (klny. a Hitelből. Kv. 1943); Liszt Ferenc Kolozsváron (klny. a Pásztortűzből. Kv. 1944); Erkel Ferenc élete és munkássága mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között (Klny. a Zenetudományi tanulmányok 2. kötetéből. Viorel Cosmával. Bp. 1954);

 

Szerkesztés

Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága. Szemelvények a XIX. század zenei írásaiból. (vál., bev. és jegyz. Buk. 1973); Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (s. a. r. Benkő András, Almási István. Bev. tan. Almási István, Benkő András, Lakatos István. Buk. 1974)

 

Irodalom

Angi István: Zenei életünk múltjából. Utunk 1958/9; uő. 85 éves L. I. Utunk 1980/9. – Benkő András: L. I. Művelődés 1970/2; uő. A romániai magyar zeneírás három évtizede (1949–1974). Művelődés 1974/8; uő. Hűséges L. I. Utunk 1989/42. – László Ferenc: Hazai zenetörténet. A Hét 1971/50; uő. Derűsen vállalni. A Hét 1980/11. – Beke György: Híd a lelkek között. Interjú. A Hét 1975/9. – Raics István: 180 év Erdély művelődéstörténetéből. Muzsika, Bp. 1978/3. – Nagy Miklós: A földméréstan zenetudós tanára. Falvak Dolgozó Népe 1985/12. – Cristina Sîrbu: Egy zenetudós pályája. A Hét Évkönyve 1986. – Szabó László: Az elfeledett színházi évad? Helikon 1990/52. 11. – Terényi Ede: (Meg)Emlékezések sodrában. Egy arckép nyomában. Ruzitska György emlékezete. Helikon 1993/11. 22. – Benkő András: L. I. (1895–1989). Erdélyi Múzeum 1995/1-2. 84–100. – Uő: L. I. Művelődés 1995/6. 20–22.