Láng István (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Láng István (Diósgyőr-Perecesbányatelep, 1908. dec. 27. 1987. dec. 31. Budapest) orvosi szakíró. Miskolcon érettségizett (1926), orvosdoktori diplomát Budapesten (1932), belgyógyász-szakorvosi képesítést uo. a Korányi Klinikán (1934) szerzett. Egyetemi adjunktus Kolozsvárt (1943) *Haynal Imre mellett, majd a kolozsvári-marosvásárhelyi Belgyógyászati és Diagnosztikai Klinika, valamint az ehhez tartozó Tüdő- és Fertőző Osztály igazgatója. A KZST előadója és tagja (1947). Budapestre 1948-ban visszatérve a Korányi Kórház, 1954-től az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet osztályvezető főorvosa nyugdíjazásáig (1978).

Szakközleményeit az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője (1943-1948), az Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Gyógyászati Közlemények, Gyógyszereink c. budapesti folyóiratok, valamint a Frankfurter Zeitung für Pathologie és a Schweizer Medizinische Wochenschrift közölte, elsősorban a szív- és anyagcserebetegségek, az endokrinológia és az immunoterápia témaköréből. Társszerzőként fejezeteket írt az idősb Issekutz Béla szerkesztésében megjelent Gyógyszertan és gyógyítás (II. Bp. 1956) c. munkába, szerepel írásával Az emberi test IV. átdolgozott kiadásában (Bp. 1968).

(M. M.)



Láng István (Diósgyőr-Perecesbányatelep, 1908. dec. 27. – 1987. dec. 31., Budapest) – orvosi szakíró. Miskolcon érettségizett (1926), orvosdoktori diplomát Budapesten (1932), belgyógyász-szakorvosi képesítést uo. a Korányi Klinikán (1934) szerzett. Egyetemi adjunktus Kolozsvárt (1943) Haynal Imre mellett, majd a kolozsvári-marosvásárhelyi Belgyógyászati és Diagnosztikai Klinika, valamint az ehhez tartozó Tüdő- és Fertőző Osztály igazgatója. A KZST előadója és tagja (1947). Budapestre 1948-ban visszatérve a Korányi Kórház, 1954-től az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet osztályvezető főorvosa nyugdíjazásáig (1978).

Szakközleményeit az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője (1943–1948), az Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Gyógyászati Közlemények, Gyógyszereink c. budapesti folyóiratok, valamint a Frankfurter Zeitung für Pathologie és a Schweizer Medizinische Wochen-schrift közölte, elsősorban a szív- és anyagcsere-betegségek, az endokrinológia és az immunoterápia témaköréből. Társszerzőként fejezeteket írt az idősb Issekutz Béla szerkesztésében megjelent Gyógyszertan és gyógyítás (II. Bp. 1956) c. munkába, szerepel írásával Az emberi test IV. átdolgozott kiadásában (Bp. 1968).

 

(M. M.)

 

Önálló művei

Az emberi szív működése (Bp. 1953); Kórházunk belosztályának huszonöt éve. In Az intézet 25 éve (Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet. Fel. szerk. Grubich Vilmos. Bp. 1977 [!1979]. 131–134.)

 

Gyűjteményes kötetben

A gastrointestinalis tractus különböző paralyticus állapotainak elektrotherápiája (Katona Ferenccel, Benyó Imrével. Klny. a Magyar Sebészetből. Bp. 1959).