László Béla

oldal nyomtatása Share

László Béla (Székelyudvarhely, 1909. ápr. 24.) író, újságíró, szerkesztő. Szülővárosában végezte a középiskolát (1927). Első versét a *Brassói Lapok közölte (1928). Az *Ellenzék szerkesztője és cikkírója (1936-40); Kós Károlyt elkísérve a leégett bukovinai Józseffalvára, riportjaival 1939 júliusában elindította a károsultak országos segélyakcióját. Elbeszéléseivel az Erdélyi Helikonban jelentkezett (1941). Gyorsíró, a Magyar Távirati Iroda RT. kolozsvári kirendeltségének szerkesztő-munkatársa (1940-44). A *Világosság szerkesztőjeként (1944-45) írt cikke a zsidók deportálásáról s Bánffy Miklóssal készített interjúja az antifasiszta ellenállásról forrásértékű. 1945-től az *Igazság szerkesztője, nevéhez fűződik a lap népszerű hétfői sportkiadása. 1956-ban a *Művelődés szerkesztője. Az Utunk, Új Élet, *Előre munkatársa. 1957-től az újra meginduló *Korunk szerkesztőségi titkára. 1972-ben nyugalomba vonult.

"Interjú-portréi" a romániai magyar szellemi élet jeles személyiségeit mutatták be, így a *Korunkban *Németh László műszaki kibernetikust (1963/2), Csapó Józsefet, a talajtan szakemberét (1966/12), *Lazányi Endre biológust és Maros Dezsőt, az elméleti mechanika szakértőjét (1968/1), az Utunkban pedig a botanikus Nyárády Erasmus Gyulát és az algakutató Péterfi Istvánt (1963/25). Egy színházi együttes emlékalbumába c. alatt méltatta a szatmári "fiatalok színháza" művészegyüttes első évtizedét. Mint műfordító Majakovszkij-verseket ültetett át magyarra.