László Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1910) (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

László Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1910. máj. 17. 1992. máj. 5. Kolozsvár) szerkesztő, ~ Ferenc (1873-1925) fia, ~ Dezső, Endre, Kálmán és Zoltán testvére. Középiskolát szülővárosában végzett (1928), jogi doktorátust Kolozsvárt szerzett (1933). Joghallgatóként a Székelyek Kolozsvári Társasága főiskolás tagozatának egyik vezetője, majd az SZKT alelnöke (1932-33). Az *Fiatalok">*Erdélyi *Fiatalok kiadóhivatali ügyintézője (1930-35), társtulajdonosa, főmunkatársa (1933-40). A *Szentimrei Jenő szerkesztette kétnyelvű Napoca kőnyomatos lap belső munkatársa (1934-35). Sepsiszentgyörgyön ügyvéd, a sepsi református egyházmegye jogtanácsosa (1935-47), az MNSZ háromszéki tagozatának elnöke (1947), majd a Központi Végrehajtó Bizottság tagjaként elnökségi titkára Bukarestben (1948). Tanár a Bolyai Tudományegyetem közigazgatás-szervezési katedráján (1948-51), ahonnan politikai megbízhatatlanság ürügyén eltávolítják. Nyugalomba vonulásáig a Metalul Roşu fémipari vállalat, ill. a Könyvterjesztő Központ alkalmazottja. 1990-től az erdélyi ref. egyházkerület igazgatótanácsosa.

Első írását az *Fiatalok">*Erdélyi *Fiatalok közölte (1931). A Székely Nép, majd az Utunk, *Világosság munkatársa, művelődéstörténeti írásaival *A Hét hasábjain jelentkezett (1979-85). Közreműködésével jelent meg édesapja Táj és tudomány c. kötete (1978). Kezdeményezője az Erdélyi *Fiatalok dokumentumok, viták c. gyűjtemény kiadásának (1986), melyet Cseke Péterrel rendezett sajtó alá.

Értékes önéletrajzi visszaemlékezései az 1929-es főiskolás nemzedékről, a régi Háromszékről, zászlósi élményeiről a II. világháborúban, az *Fiatalok">*Erdélyi *Fiatalok védelmében szerzett vitaírásai kéziratban.

(Cs. P.)

Lászlóffy Aladár: Könyv-ballada. Helikon 1990/9. Máthé Dénes: Az *Fiatalok">*Erdélyi *Fiatalok és a kisebbségi lét. *Korunk 1990/4. Nagy Pál: Vallatható dokumentumok. *Látó 1990/5.



László Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1910. máj. 17. – 1992. máj. 5., Kolozsvár) – szerkesztő, ~ Ferenc fia, ~ Dezső, Endre, Kálmán és Zoltán testvére. Középiskolát szülővárosában végzett (1928), jogi doktorátust Kolozsvárt szerzett (1933). Joghallgatóként a Székelyek Kolozsvári Társasága főiskolás tagozatának egyik vezetője, majd az SZKT alelnöke (1932-33). Az Erdélyi Fiatalok kiadóhivatali ügyintézője (1930–35), társtulajdonosa, főmunkatársa (1933–40). A Szentimrei Jenő szerkesztette kétnyelvű Napoca kőnyomatos lap belső munkatársa (1934–35). Sepsiszentgyörgyön ügyvéd, a sepsi református egyházmegye jogtanácsosa (1935–47), az MNSZ háromszéki tagozatának elnöke (1947), majd a Központi Végrehajtó Bizottság tagjaként elnökségi titkára Bukarestben (1948). Tanár a Bolyai Tudományegyetem közigazgatás-szervezési katedráján (1948–51), ahonnan politikai megbízhatatlanság ürügyén eltávolítják. Nyugalomba vonulásáig a Metalul Roşu fémipari vállalat, ill. a Könyvterjesztő Központ alkalmazottja. 1990-től az erdélyi ref. egyházkerület igazgatótanácsosa.

Első írását az Erdélyi Fiatalok közölte (1931). A Székely Nép, majd az Utunk, Világosság munkatársa, művelődéstörténeti írásaival A Hét hasábjain jelentkezett (1979–85). Közreműködésével jelent meg édesapja Táj és tudomány c. kötete (1978). Kezdeményezője az Erdélyi Fiatalok – dokumentumok, viták c. gyűjtemény kiadásának (1986), melyet Cseke Péterrel rendezett sajtó alá.

Értékes önéletrajzi visszaemlékezései az 1929-es főiskolás nemzedékről, a régi Háromszékről, zászlósi élményeiről a II. világháborúban, az Erdélyi Fiatalok védelmében szerzett vitaírásai kéziratban.

 

(Cs. P.)

 

Irodalom

Lászlóffy Aladár: Könyv-ballada. Helikon 1990/9. – Máthé Dénes: Az Erdélyi Fiatalok és a kisebbségi lét. Korunk 1990/4. – Nagy Pál: Vallatható dokumentumok. Látó 1990/5.