Leitner Zoltán (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Leitner Zoltán (*Nagyvárad, 1896. 1945. koncentrációs táborban) közíró, műfordító, szerkesztő. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után (1913) irodalmi pályára lépett: a budapesti Múlt és Jövő, *Nagyváradi *Napló munkatársa. Magyarra dolgozta át Hermann Schwab Gyermekálmok c. ifjúsági könyvét (1915), lefordította S. Sachmovitz Litvániai történetek c. kötetét (Bp. 1917), Salom Asch A bosszú istene c. regényét (1919). Felelős szerkesztője a Mizrachi c. zsidó hetilapnak.

A két világháború között publicisztikájával a *Nagyváradi *Naplóban és a kolozsvári Új Keletben jelentkezik. Alapító szerkesztője a *Zsidó Reneszánsz Könyvtár sorozatának, s mint az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség *nagyváradi ügyvezető elnöke bekapcsolódik a közéleti mozgalmakba. A rövid életű Zsidó Kisebbség c. közlöny (1928) szerkesztője, majd a Népünk-Unser Volk-Poporul Nostru c. zsidó hetilap (1929-40) felelős szerkesztője. *Nagyvárad öregdiákjainak emlékkönyvébe (1937) megírta szülővárosa zsidóságának történetét.

Kötetei: Őrsön a zsidóság frontján! (Nahum Sokolow előszavával, Nv. 1930); Kétszáz esztendő az emberszeretet szolgálatában (A *nagyváradi Izraelita Szeretetegylet története. Nv. 1931); Jaj a legyőzötteknek... (Nv. 1940); Quo vadis Duce? (Olaszországi útijegyzetek, év nélkül).

Írói neve: Lukács Zoltán.

(T. E.)



Leitner Zoltán (Nagyvárad, 1896. – 1945., Auschwitz) – közíró, műfordító, szerkesztő. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után (1913) irodalmi pályára lépett: a budapesti Múlt és Jövő, Nagyváradi Napló munkatársa. Magyarra dolgozta át Hermann Schwab Gyermekálmok c. ifjúsági könyvét (1915), lefordította S. Sachmovitz Litvániai történetek c. kötetét (Bp. 1917), Salom Asch A bosszú istene c. regényét (1919). Felelős szerkesztője a Mizrachi c. zsidó hetilapnak.

A két világháború között publicisztikájával a Nagyváradi Naplóban és a kolozsvári Új Keletben jelentkezik. Alapító szerkesztője a Zsidó Reneszánsz Könyvtár sorozatának, s mint az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség nagyváradi ügyvezető elnöke bekapcsolódik a közéleti mozgalmakba. A rövid életű Zsidó Kisebbség c. közlöny (1928) szerkesztője, majd a Népünk – Unser Volk – Poporul Nostru c. zsidó hetilap (1929–40) felelős szerkesztője. Nagyvárad öregdiákjainak emlékkönyvébe (1937) megírta szülővárosa zsidóságának történetét.

 

(T. E.)

 

Kötetei

Szocializmus és a zsidó nemzeti mozgalom (Nv., 1918); Őrsön a zsidóság frontján! (Nahum Sokolow előszavával, Nv. 1930); Kétszáz esztendő az emberszeretet szolgálatában (A nagyváradi Izraelita Szeretetegylet története. Nv. 1931); Jaj a legyőzötteknek… (Nv. 1940); Quo vadis Duce? (Olaszországi úti jegyzetek, év nélkül).

Fordítás

Orosz-zsidó novellák (ford. Gilányi Mórral. Nv., 1918);

Szerkesztés

Mezei Béla: Ősök és hősök (bev. Nv., 1938., újrakiad. 1939);

 

Írói neve: Lukács Zoltán.