Lendvay Éva (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Lendvay Éva, családi nevén Szemlér (Brassó, 1935. ápr. 24.) költő, műfordító. *Szemlér Ferenc költő leánya. Szülővárosában végzett zenei középiskolát (1953), a kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett (1959). Újságírói pályára lépett, az *Utunk (1959-62), a brassói *Új Idő (1963-66), majd a *Művelődés (1967-68) és 1968-tól a *Brassói Lapok belső munkatársa.

Első írása az *Utunkban jelent meg (1958). Verseit, fordításait, színházi és képzőművészeti kritikáit, könyvismertetéseit, riportjait, karcolatait az Igaz Szó, *Utunk, *Előre, Új Élet, Korunk, *Művelődés, a iaşi-i Cronica, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok közlik. Forrás-kötetének bevezetésében Lőrinczi László "egy erősen intellektuális költői alkat"-ról beszél, mely szívesen nyúl vissza a népköltészet s a virágénekek hangjaihoz (1967), de népisége csak nyelvi szépségekig ér el, a magány szorongásaiból kihagy a szerelem forrósága is, "világűrnyire tágult szemmel" a semmibe zuhan egy céltalan várakozás... Elritkuló költői jelentkezése helyett az írónő inkább műfordításaiban él.

Háromnyelvű szülővárosához méltóan magyar-román-német irodalmi kapcsolatokat teremt fordításaival. A iaşi-i Convorbiri literare s a brassói Astra hasábjain Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc verseinek román fordításait közli; románból magyarba ülteti át Ana Blandiana, Anghel Dumbrăveanu, Mircea Ciobanu egy-egy kötetnyi versét, Hortensia Papadat-Bengescu, Constantin Chiriţă, Ileana Vulpescu regényeit; s németből is fordít, Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia c. poémáját ő mutatja be a magyar közönségnek, átdolgozásában jelenik meg magyarul Thomas Mayne-Reid A fej nélküli lovas c. ifjúsági regénye (1969). Gazdag műfordítás-gyűjteményei a Kutak (1981) c. román versantológia és a Házinapló (1990) c. román versantológia.

Kötetei: Bájoló ének (versek Lőrinczi László előszavával, Forrás, 1967); A második kérdés (versek, 1977); A földtől a homlokunkig (versek, 1981); Umbra muntelui (románul írt versei, 1984); Felszálló füst (versek, 1986).

Álnevei: Tóth Mária, Fekete Judit.

(B. E.)

Szőcs István: Bájoló ének és bűvölő előszó. *Utunk 1967/21. Krajnik-Nagy Károly: Három nyelven a Cenk alatt. Beszélgetés L. É.-val. *Brassói Lapok 1979/30. Márki Zoltán: A távozás csodái. *Előre 1981. szept. 18.



Lendvay Éva – fotó: Mihály László; forrás: kafé főnixLendvay Éva, családi nevén Szemlér (Brassó, 1935. ápr. 24. – ) – költő, műfordító. Szemlér Ferenc költő leánya. Szülővárosában végzett zenei középiskolát (1953), a kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett (1959). Újságírói pályára lépett, az Utunk (1959–62), a brassói Új Idő (1963–66), majd a Művelődés (1967–68) és 1968-tól a Brassói Lapok belső munkatársa.

Első írása az Utunkban jelent meg (1958). Verseit, fordításait, színházi és képzőművészeti kritikáit, könyvismertetéseit, riportjait, karcolatait az Igaz Szó, Utunk, Előre, Új Élet, Korunk, Művelődés, a jászvásári Cronica, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok közlik. Forrás-kötetének bevezetésében Lőrinczi László „egy erősen intellektuális költői alkat”-ról beszél, mely szívesen nyúl vissza a népköltészet s a virágénekek hangjaihoz (1967), de népisége csak nyelvi szépségekig ér el, a magány szorongásaiból kihagy a szerelem forrósága is, „világűrnyire tágult szemmel” a semmibe zuhan egy céltalan várakozás…Elritkuló költői jelentkezése helyett az írónő inkább műfordításaiban él.

Háromnyelvű szülővárosához méltóan magyar–román–német irodalmi kapcsolatokat teremt fordításaival. A jászvásári Convorbiri literare s a brassói Astra hasábjain Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc verseinek román fordításait közli; románból magyarba ülteti át Ana Blandiana, Anghel Dumbrăveanu, Mircea Ciobanu egy-egy kötetnyi versét, Hortensia Papadat-Bengescu, Constantin Chiriţă, Ileana Vulpescu regényeit; s németből is fordít, Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia c. poémáját ő mutatja be a magyar közönségnek, átdolgozásában jelenik meg magyarul Thomas Mayne-Reid A fej nélküli lovas c. ifjúsági regénye (1969). Gazdag műfordítás-gyűjteményei a Kutak (1981) és a Házi napló (1990) c. román versantológia.

 

(B. E.)

 

Kötetei

Bájoló ének (versek Lőrinczi László előszavával. Forrás, Buk., 1967); A második kérdés (versek. Buk., 1977); A földtől a homlokunkig (versek. Buk., 1981); Umbra muntelui (románul írt versei. Buk., 1984); Felszálló füst (versek. Buk., 1986); Árnyék a falon (vál. versek és műford. Brassó, 1994);

 

Fordítás

Ioan Grigorescu: Látomás (Bp., 1962); Hortensia Papadat-Bengescu: Kamarazene; Rejtett út (családregények. Bp., 1964); Constantin Chiriţă: A fehér rózsa (Buk., 1968); Thomas Majne Reid: A fej nélküli lovas (Kv., 1969, újrakiad. 1970); Lucian Blaga versei (ford. többekkel. Bp., 1979); Sophie de Ségur: Tündérmesék (ford. és feldolg. Buk., 1981); Kutak (műfordítások klasszikus és mai román költők verseiből; vál., és ford. Buk., 1981); Ileana Vulpescu: Az utolsó névjegykártya (regény. Buk., 1982); Ana Blandiana: Honnan jön a nyár? (versek. Buk., 1984); Anghel Dumbrăveanu: Fejedelmi tél (versek. Buk., 1987); Mircea Ciobanu versei (vál. is. Bp., 1987); Ana Blandiana: A megálmodott (Bp., 1990, Pozsony, 1990); Hajónapló (fiatal román költők antológiája; ford. másokkal. Buk., 1990); A régi Brassó rajzban és versben (vers és szerk. is. Brassó, 1992?); Daniel Drăgan: Cherry Dover-ből (Brassó, 1992);

Mircea Cărtărescu: A III. georgikon. Látó, 1990/5.;

 

Gyűjteményes kötetekben

Hazahív a hűség (vál. és szerk. Lisztóczky László. Ssztgy., 2005); Forrás antológia, 1979–1989. (szerk. Füzi László et al. Kecskemét, 1990); Magyar költőnők antológiája (szerk. F. Almási Éva. Bp., 1997); Hegyek, fák, füvek (vál., szerk. és az előszót írta Lisztóczky László. Ssztgy., 1998); Lírai tőzsde: fontos versek (Cseke Gábor. Arad, 2006); 111 vers erdélyi költőnőktől (vál. Katona Éva. Kv., 2006); 101 vers Brassóról (vál. Jancsik Pál és Krajnik-Nagy Károly. Kv., 2008); 123 vers a zenéről (összeáll. Molnár Judit. Kv., 2009);

Lendvay Éva: Szépréti Lilla (1937–1992). Helikon, 1992/12.; Lendvay Éva: Bartalis János. Művelődés, 1993/10.; A százéves Brassai. Korunk, 1998/9.;

 

Szerkesztés

Mircea Ciobanu versei (vál., utószó, ford. is. Bp., 1987); Tomos Hajnal: A füvesasszony (versek; vál. és utószó. Brassó, 1993); Apáthy Géza: Szavaimmal betakarlak (versek; vál., bev. Brassó, 1996);

 

Álnevei: Tóth Mária, Fekete Judit.

 

Irodalom

Szőcs István: Bájoló ének és bűvölő előszó. Utunk 1967/21. – Krajnik-Nagy Károly: Három nyelven a Cenk alatt. Beszélgetés L. É.-val. Brassói Lapok 1979/30. – Márki Zoltán: A távozás csodái. Előre 1981. szept. 18. – Boka László: És ha a bölcsek nem néznek félre…? (Lendvay Éva: Árnyék a falon). Látó, 1998/8-9.