Barabás Miklós Céh

oldal nyomtatása Share

Barabás Miklós Céh erdélyi művészek egy csoportjának kezdeményezésére 1929-ben alakult romániai magyar képzőművészeti egyesülés. Az erdélyi magyar írókat tömörítő Helikon marosvécsi találkozóján Kós Károly terjesztette elő haladó és magukat modernnek valló művészek Szolnay Sándor, Nagy Imre, Gallas Nándor, Mund Hugó és Jándi Dávid javaslatát egyesület alakítására, s már 1929-ben határozatot is hoztak „az erdélyi képzőművészek szabad munkaközössége” támogatására. Az ESZC példája nyilvánvaló, s a helikoni védnökség is kifejezésre jut abban, hogy Kós Károly a 40-es években hivatalosan elvállalja az elnöki tisztséget. A ~ céljának a műpártolást vallotta, művészeinek erkölcsi és anyagi támogatását, rendszeres tárlatok szervezését, szorgalmazta továbbá a román és szász képzőművészekkel kialakított kapcsolatok ápolását, az „illetékes kritika” biztosítását, valamint az állandó műcsarnok felépítését Kolozsvárt.

1930. márc. 23-án az első kolozsvári kiállítás megnyitása jelzi az új szervezet tényleges megalakulását. Kós Károly megnyitóbeszédében az egyesülést „az erdélyi magyar képzőművészet első tudatos szervezkedési megnyilvánulása”-ként értékeli. (Itt törölve a következő szövegrész:) méltatói hangsúlyozták, hogy a kiállítók „abba a progresszív seregbe tartoznak, amely egyre erősödő hevességgel keres kifejezési formát a művészetben”;. A folytatásnak a mostoha politikai körülmények útját állták.

1937 májusában a ~ tagjai gyűjteményes tárlaton Budapesten mutatkoznak be. A Csekonics-palotában rendezett kiállításon tizenegy művész (a csatlakozók között van Thorma János, Gy. Szabó Béla, Bánffy Miklós, Vásárhelyi Z. Emil) 90 festménnyel, 20 grafikával és 30 szoborral szerepel. Kiállításukat Dési Huber István bírálja a Korunkban. 1939-ben a Bukarestben és Temesvárt akadémiát végzett fiatal művészek nagyobb csoportja élénkíti fel a ~ munkáját. Decemberben nyitják meg tárlatukat a kolozsvári vármegyeház üvegtermében. Kiállítói között van András László, Andrásy Zoltán, Balázs Péter, Brósz Irma, Ferenczy Júlia, Incze István, Incze János, Makkai Piroska, Piskolti Gábor, Tollas Júlia, Kós András, Kósa-Huba Ferenc. 1941-ben saját kezdeményezésére, önállóságát kifejezésre juttatva rendezi meg a fiatalok második kiállítását. Ugyanez év novemberében megfogalmazzák a ~ alapszabályzatát, és megválasztják első tisztikarát. Elnök Kós Károly, alelnökök: Gy. Szabó Béla, Nagy Imre; titkár és műtáros: Szolnay Sándor. A háromtagú bírálóbizottság külső tagjául Felvinczi Takács Zoltán műtörténészt választják meg.

1943-ban a kolozsvári sétatéri Műcsarnokban tartott BMC-tárlaton László Gyula kiáltványszerűen hirdette meg a szervezet programját (Itt törölve a következő szövegrész:) hivatásuknak tekintik a művészekkel és a művészet pártolóival megismertetni „a közelmúlt s a jelen művészeti irányait”; feladatának tudja a ~, hogy „méltatlanul megítélt nagyságainknak... életművét külön kiállításon építse értékké”, s azon munkálkodjék, hogy „a művészi érték tudatára ébresztett közönség vásárlásával is az igazi művészetet keresse, s ne a műkereskedelem legtöbbször selejtes tömegáruját”. A kolozsvári műcsarnokban 1944 augusztusában hét művész (Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Fülöp Antal Andor, Szolnay Sándor festő, Benczédi Sándor, Szervátiusz Jenő és Vida Géza szobrász) mutatkozik be. (A mondat befejező része, cenzúrázás előtti állapotában:) ... Benczédi Sándor, Szervátiusz Jenő és Vida Géza szobrász az erdélyi magyar irodalmi életben is szerephez jutott. A ~ tagjai közül számosan képzőművészeti alkotásaik folyóiratokban közölt reprodukcióival, irodalmi alkotásokat illusztrálva, képzőművészeti tárgyú cikkekkel, tanulmányokkal (egyesek később visszaemlékezésekkel) szerepet játszottak a romániai magyar irodalmi életben. A ~ 1944 őszén szünteti be tevékenységét; egykori tagjai hamarosan bekapcsolódtak az új, demokratikus állami keretek nyújtotta képzőművészeti szervezetekbe.

(M. J.)

Pogány Marcell: A Helikon is segédkezet nyújt a képzőművészeknek. Brassói Lapok 1929. okt. 21. Kós Károly: B. M. C. Erdélyi Helikon 1930/4. Dési Huber István: Az erdélyi képzőművészek budapesti kiállításának margójára. Korunk 1937/6. Kovács Katona Jenő: Erdélyi festők. Korunk 1940/1. Entz Géza: A B. M. C. kiállítása Kolozsvárt. Hitel 1943/12. Murádin Jenő: Szolnay Sándor és Popp Aurel 1936-os levelezéséből. Utunk 1969/3; uő: A B. M. C. (monográfia. 1979).