Lévai Lajos (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Lévai Lajos (Kolozsvár, 1894. jún. 27. 1974. jún. 7. Székelyudvarhely) író, pedagógus. Szülővárosa Református Kollégiumában érettségizett (1913), egyetemi tanulmányait az I. világháború szakította meg. A katonai és harctéri szolgálat után Fogarason, egykori kolozsvári iskolájában, Petrozsényben tanított (1918-26), közben azonban megszerzi a történelem-földrajz szakos tanári oklevelet (1923) s Szegeden a bölcsészeti doktorátust (1926). Pedagógiai pályáját a székelyudvarhelyi Református Tanítónőképzőben, ill. a Kollégiumban folytatta nyugalomba vonulásáig (1949).

Már középiskolás korában a *Remény c. *diáklap szerkesztője s Eötvös József demokratikus eszméiről írt dolgozatával megnyerte az iskola pályadíját. Az *Ifjú Erdély rovatvezetője. Társadalomkutatói érdeklődését Petrozsény településéről írt demográfiai munkája (1927) és Orbán Balázs szülőfalujáról, Lengyelfalváról szóló monográfiája (1935) jelzi. Ifjúsági regényei, néprajzi feldolgozásai és történelmi ismeretterjesztő írásai a Székelyföld honismereti irodalmához tartoznak. Színdarabot írt Bálványosvár regényes múltjáról (1940), énekes egyfelvonásosokkal jelentkezett, s nevelői tevékenységébe nyújtanak bepillantást iskolamesteri levelei (1943). Cikkeiben a két világháború közti szakaszban az Ellenzék, Brassói Lapok, *Népújság hasábjain, majd a II. világháborút követőleg a Világosságban s a székelyudvarhelyi Szabadságban a szociális kérdések felé fordította a figyelmet.

Két történelmi közlése kiemelkedő: Gróf Rhédei Claudia c. írása az *Erdélyi Múzeum székelyudvarhelyi XIV. vándorgyűlésének emlékkönyvében (1937) és Mikor született Kőrösi Csoma Sándor? c. pontosítása a Korunkban (1964/10). Életműve alapján megérdemelte titulusát: "a Székelyföld íródeákja".

Munkái: Petrozsény települése (Székelyudvarhely 1927); A szakadék szélén (ifjúsági regény, Kv. 1933); Székelyföldi képek (Kv. 1934); Székely betlehemi játék és lakodalmi ének (Székelyudvarhely 1935); Lengyelfalva monográfiája (Székelyudvarhely 1935); A Székely Dalegylet emlékkönyve (Székelyudvarhely 1938); Bálványosvára (történelmi színmű 5 felvonásban, Székelyudvarhely 1940); Székelyföldi kistükör (Bp. 1941); Hát érdemes volt? (zenés egyfelvonásos, Székelyudvarhely 1941); Buzogány és felesége (egyfelvonásos, zenés színmű. Székelyudvarhely 1941); Becsülettel és akarattal (ifjúsági regény, Bp. 1942); Parabolák (elbeszélések, Székelyudvarhely 1943); Egy székelyföldi iskolamester levelei (ifjúsági olvasmányok, Székelyudvarhely 1943); Egy pesti diák utazása Erdélyben (Bp. 1943); Életem, emlékeim, fényképeim... (1970. Kézirat).

(B. E.)

Tompa László: L. L. legújabb könyve a Székelyföldről. Székely Közélet 1942. dec. 25. Sütő Nagy László: A Székelyföld íródeákja. *Erdélyi Szemle 1943/4.



Lévai Lajos – forrás: refkol.roLévai Lajos (Kolozsvár, 1894. jún. 27. – 1974. jún. 7. Székelyudvarhely) – író, helytörténész, tanár, Bréda Ferenc nagyapja. Szülővárosa Református Kollégiumában érettségizett (1913), egyetemi tanulmányait az I. világháború szakította meg. A galíciai fronton teljesített katonai és harctéri szolgálata (előbb hadnagyi, majd főhadnagyi rangban) után Fogarason, egykori kolozsvári iskolájában, Petrozsényben tanított (1918–26). Ez utóbbi helyen ismerkedett meg és barátkozott össze Bicsérdy Bélával, és az általa képviselt bicsérdizmusnak élete végéig híve maradt. Közben megszerzi a történelem–földrajz szakos tanári oklevelet (1923; ugyanebben az évben meg is nősül) s Szegeden a bölcsészeti doktorátust (1926). Szoros baráti kapcsolatot ápolt Haáz Rezső néprajzkutatóval, Kováts István székelyudvarhelyi műfényképésszel, György Dénes szavalóművésszel, Tamási Áronnal, Nyírő Józseffel, Széfeddin Sefket bejjel, Tomcsa Sándorral és Tompa Lászlóval is. Pedagógiai pályáját a székelyudvarhelyi Református Tanítónőképzőben, ill. a Kollégiumban folytatta nyugalomba vonulásáig (1926–1949), ’46–48-ban a Kollégium igazgatója is volt. Közben (1932–36) óraadó tanár a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban.

Már középiskolás korában a Remény c. diáklap szerkesztője, s Eötvös József demokratikus eszméiről írt dolgozatával megnyerte az iskola pályadíját. Az Ifjú Erdély rovatvezetője, írásai az Ellenzék, Brassói Lapok, Keleti Újság, Népújság, Harangszó, Pásztortűz, Kiáltó Szó hasábjain jelentek meg. A két világháború között több ízben is részt vett törökországi tanulmányúton. Cikkeiben a II. világháborút követőleg is (a Világosságban, a Független Újságban s a székelyudvarhelyi Szabadságban) a szociális kérdések felé fordította a figyelmet. 1945 után egy évig a szamosújvári börtön foglya, ez idő alatt a valamikor szintén itt raboskodó Rózsa Sándor életének levéltári forrásait kutatta. A hatvanas évektől a Vörös Zászlóban, a Hargitába, és a budapesti Élet és Tudományban közölt tudománynépszerűsítő munkákat, valamint Mazsolák c. aforizmáit.

1926-től a székelyudvarhelyi művelődési élet aktív tagja, több szervezet, mint például a Székely Dalegylet, a Munkástestedző Egylet elnöke, a helyi IKE díszelnöke, a Ref. Férfiszövetség titkára. Társadalomkutatói érdeklődését Petrozsény településéről írt demográfiai munkája (1927) és Orbán Balázs (akinek tudományos munkássága, Kőrösi Csoma Sándoré mellett, öt évtizedes művelődéstörténeti tevékenysége alatt mindvégig követendő példa volt számára) szülőfalujáról, Lengyelfalváról szóló monográfiája (1935) jelzi. Ifjúsági regényei, néprajzi feldolgozásai és történelmi ismeretterjesztő írásai a Székelyföld honismereti irodalmához tartoznak. Színdarabot írt Bálványosvár regényes múltjáról (1940), énekes egyfelvonásosokkal jelentkezett, s nevelői tevékenységébe nyújtanak bepillantást iskolamesteri levelei (1943). Az eszperantista mozgalom lelkes híve volt, de életének vége felé a kínai kultúra is felkeltette figyelmét.

Két történelmi közlése kiemelkedő: Gróf Rhédei Claudia c. írása az Erdélyi Múzeum székelyudvarhelyi XIV. vándorgyűlésének emlékkönyvében (1937) és Mikor született Kőrösi Csoma Sándor? c. pontosítása a Korunkban (1964/10). Életműve alapján megérdemelte titulusát: „a Székelyföld íródeákja”.

 

(B. E., Sz. E. R.)

 

Munkái

Petrozsény települése (demográfia. Szuh., 1927.); Mesélnek a lángok (Bp., 1933); A szakadék szélén (ifjúsági regény. Kv., 1933.); Székelyföldi képek (Kv., 1934.; újrakiad. Kv. 1940.); Székely betlehemi játék és lakodalmi ének (Szuh., 1935.); Lengyelfalva monográfiája (Szuh., 1935.); A Székely Dalegylet emlékkönyvecskéje 1868–1938. (Szuh., 1939.); Bálványosvára (székely-történelmi színmű 5 felvonásban. Szuh., 1940.); Székelyföldi kis tükör (Bp., 1942.); Hát érdemes volt? (zenés egyfelvonásos. Szuh., 1941.); Buzogány és felesége (egyfelvonásos, zenés színmű. Szuh., 1941.); Becsülettel és akarattal (ifjúsági regény. Bp., 1942.); Parabolák (elbeszélések. Szuh., 1943.); Egy székelyföldi iskolamester levelei (ifjúsági olvasmányok. Szuh., 1943.); Egy pesti diák utazása Erdélyben (Bp., 1943.); Életem, emlékeim, fényképeim… (önéletrajzi és kortörténeti dokumentumok. 1970. Kézirat).

 

Sajtóban megjelent írásai

Almási barlang, Ifjú Erdély 1930/3. 44-45.; Báró Orbán Balázs: „Széeklyföld leírása” c. műve néprajzi adatai, Ifjú Erdély 1930/5. 109-110., 1930/6. 131-132, 1930/7. 154-155., 1930/8. 179-180.; Idill, Jóságos krízis (novella-karcolat), Pásztortűz 1932/13-14. 206.; Székely betlehemes játék és lakodalmas ének, Kiáltó Szó 1936/3. 39.; „Szerencsések vagytok ti, akik nem a vérontás és országok után áhítoztok, hanem a tudományoknak éltek!” Látogatás a székelyudvarhelyi Református Tanítóképző könyvtárában, Független Újság 1940/9. 8.

 

Irodalom

Bálványos vára. L. L. színműve. Független Újság 7/1. 1940. jan. 5. – Új könyv. L. L.: Székelyföldi képek. Független Újság 7/6. 1940. aug. 2.  – Tompa László: L. L. legújabb könyve a Székelyföldről. Székely Közélet 1942. dec. 25. – Sütő Nagy László: A Székelyföld íródeákja. Erdélyi Szemle 1943/4. – Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Buk., 1993. – Róth András Lajos: L. L. daliás városa. 1. rész. A székelyudvarhelyi Udvarhelyszék honlap, 1999. július 14. – Dávid Gyula: Az én kollégiumom. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium Évkönyve, 2003–2004. – Gellért Géza: Dr. L. L. életútja. A székely dalosok szívdobogása. Udvarhelyi Híradó, 2004. – Lévai Lajos a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium honlapján.