Lovassy Andor

oldal nyomtatása Share

Lovassy Andor (Nagyszalonta, 1860. febr. 24. 1924. máj. 2. Kisszántó) publicista, színpadi szerző, író. ~ Lászlónak, a pozsonyi reformországgyűlés tragikus sorsú ifjúsági vezérének unokaöccse. Középiskoláit szülővárosában és *Nagyváradon végezte, a debreceni és *nagyváradi jogakadémiákon folytatott tanulmányok után Bihar vármegye szolgálatába lépett. *Nagyváradon Bagoly c. önálló élclapot indított, amelynek anyagát úgyszólván egymaga írta és rajzolta. Csakhamar Torda-Aranyos vármegye főjegyzője, majd alispánja, az *Aranyosvidék c. hetilap felelős szerkesztője (1900-05). Az EIT tagjául választotta (1907).

Írói érdeme, hogy átmentett valamit az erdélyi emlékírók kissé zsörtölődő, de nyelvileg ötletes előadásmódjából. 1923. dec. 30-ától kezdve a *Nagyvárad hasábjain folytatásosan közölt regénye, a Senki fia beharangozásakor a lap így jellemzi a szerzőt: "...a régi magyar udvarházak, a már kiveszőfélben levő pompás típusok hivatott rajzolója. Nem fotográfiát ad, hanem lelket, vért és igaz és eleven életet."

Önálló művei: Tintacseppek (Nv. 1890); Nevető betűk (Nv. 1896); A kis püspök (vígjáték három felvonásban, Torda 1902); "Ékesen szóló emberek" (Kv. 1908); A bihariak (rajzok, Kv. 1914).

(K. K.)

Senki fia, L. A. új regénye. Szerkesztőségi cikk. *Nagyvárad 1923. dec. 28. Szatmári Mór: Emlékezés L. A.-ról. *Nagyváradi *Napló 1924. aug. 3. Nagy Márton: Régi nevek régi regék. Nv. 1927. 98-100. Engel Károly: Mozzanat Arany János szalontai éveiből. *Utunk 1958/46.