Lőrincz Ernő

oldal nyomtatása Share

Lőrincz Ernő (Kápolnásfalu, 1927. dec. 30.) jogtudományi szakíró. A székelykeresztúri Unitárius *Gimnázium elvégzése (1946) után a Bolyai Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát és doktori címet (1950). Pályáját az egyetemen kezdte (1949-57), majd az Ügyvédi Kollégium tagja Kolozsvárt. Magyarországra költözött, ahol a pécsi egyetemen tanított (1972-76), majd az Állami Biztosító, a Szerzői Jogvédő Hivatal (1977-81), ill. a Képzőművészeti Kiadó (1981-89) jogtanácsosa Budapesten.

Első írásait a kolozsvári *Világosság és *Igazság közölte (1951-55). Jogi szakcikkei itt s az Előre, Korunk, Munkásélet, Falvak Dolgozó Népe, Făclia, Justiţia Nouă, Magyarországon a Jogtudományi Közlöny, Magyar Jog, Szakmunkásnevelés, Szakszervezeti *Szemle, Biztosítási *Szemle hasábjain jelentek meg. Írásainak tárgyköre a munkavédelem, iparoktatás, biztosítás, a környezetvédelem biztosítási megközelítése. Az erdélyi munkaviszonyok szabályozásáról írt jogtörténeti munkáját a bukaresti Tudományos Könyvkiadó jelentette meg, terjesztését azonban a cenzúra indokolás nélkül leállította.

Két tanulmánya a környezetvédelem jogi aspektusairól románul az Ecologia şi protecţia ecosistemelor c. gyűjteményes kötetekben (Piteşti 1980; Constanţa 1986) talált helyet.

Önálló munkái: A munkaviszonyok szabályozása Erdélyben 1840 és 1918 között (1958); A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháború végéig. 1840-1918 (Bp. 1974).