Lőrincz József (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

Lőrincz József (Székelydálya, 1947. nov. 14.) költő, közíró. Középiskolát Homoródszentpál, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós után Marosvásárhelyt végzett (1968), közben három évig kőműves. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett általános iskolai (1971), majd a bukaresti egyetem látogatás nélküli tagozatán román-magyar szakos tanári (1979) képesítést. *Józsa Béla életéről és munkásságáról készített államvizsgadolgozatot (1980). Tanár Székelyderzsen és Kányádon (1971-89), ma Székelyudvarhelyen a *Tamási Áron *Líceum magyar szakos tanára.

Első verseit a Pedagógiai Főiskola Athenaeum c. diáklapja közölte (1968), majd az *Ifjúmunkás, Utunk, *Hargita; olvasásszociológiai tanulmányát, tankönyvkritikáit, pedagógiai cikkeit a Korunk, Tanügyi Újság, Új Élet, A Hét. Két versével szerepel a fiatal költők Varázslataink c. antológiájában (Kv. 1974). George Ţărnea versének fordításával a *Hargita Kalendáriumban (1981) jelentkezett, Nicolae Labişt az *Ifjúmunkás (1988) hasábjain mutatta be.

1990-től a Székely Útkereső, *Hargita Népe munkatársa. Ábránfalva ötszáz éves múltjáról Forró Mihállyal közösen monográfikus emlékfüzetet írt (Székelyudvarhely 1991), s egy jegyzetében (Korunk 1991/6) a kollektivizálás óta kiürült s ma már csak utcaként létező falu örvendetes "hazatalálásáról" tudósít.



Lőrincz József – forrás: wikipedia.orgLőrincz József (Székelydálya, 1947. nov. 14.) – költő, közíró. Középiskolát Homoródszentpál, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós után Marosvásárhelyt végzett (1968), közben három évig kőműves. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett általános iskolai (1971), majd a bukaresti egyetem látogatás nélküli tagozatán román–magyar szakos tanári (1979) képesítést. Józsa Béla életéről és munkásságáról készített államvizsga-dolgozatot (1980). Tanár Székelyderzsen és Kányádon (1971–89), utána nyugdíjazásáig Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Főgimnázium magyar szakos tanára.

Első verseit a Pedagógiai Főiskola Athenaeum c. diáklapja közölte (1968), majd az Ifjúmunkás, Utunk, Hargita; olvasásszociológiai tanulmányát, tankönyvkritikáit, pedagógiai cikkeit a Korunk, Tanügyi Újság, Új Élet, A Hét. Két versével szerepel a fiatal költők Varázslataink c. antológiájában (Kv. 1974). George Ţărnea versének fordításával a Hargita Kalendáriumban (1981) jelentkezett, Nicolae Labişt az Ifjúmunkás (1988) hasábjain mutatta be.

1990-től a Székely Útkereső, Hargita Népe munkatársa. Ábránfalva ötszáz éves múltjáról Forró Mihállyal közösen monografikus emlékfüzetet írt (Szudvh., 1991), s egy jegyzetében (Korunk 1991/6) a kollektivizálás óta kiürült s ma már csak utcaként létező falu örvendetes „hazatalálásáról” tudósít.

 

Munkái

400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, 1593–1993. (Szudvh., 1993); Tamási Áron hazatérése. Mikrofilológiai közelítések (Szudvh. 2002); Férfinyaram (versek. Szudvh. 2002); Kőbe faragott remény. A farkaslaki Tamási-emlékkőről (Szudvh., 2005); A kultúraváltás sikeréért (folklórpedagógiai tanulmány. Csíksz. 2006);

 

Gyűjteményes kötetekben

Varázslataink (összeáll. és bev. Jancsik Pál. Kv., 1974); Télidők fehér terein (Bp., 2005);

Az „énekmondó” ünnepei (Korunk, 1990/3.); Szembejövő versek (Korunk, 1990/12.); Ábránfalva (Korunk, 1991/6.); Útkereső folklórpedagógia (Korunk, 1991/6.); Indián a Hargitán (Ferenczes István: Indián a Hargitán. Látó, 1991/8.); Farsang (vers. Látó, 1991/12.); Krónikás ének (vers. Látó, 1991/12.); A szellemi autonómia műhelyei Székelyudvarhelyen (Korunk, 1992/7.); Tamási Áron székelyudvarhelyi diákévei (Erdélyi Múzeum, 1993/3-4.); Mátyás Napok Kolozsvárt, 2004. Mátyás király Farkaslakán (Művelődés, 2004/2.); Anekdoták az ezredfordulón (Művelődés, 2004/4.)

 

Szerkesztés

Kellő igék, megtartó gondolatok. Szentenciák, vallomások Tamási Árontól (Szudvh., 2007);

 

Irodalom

Dávid Gyula: Nemzeti vagy(?) tudományos alapon. A Hét, 1994/30-31.