Löwith Egon

oldal nyomtatása Share

Löwith Egon (Kolozsvár, 1923. máj. 21.) szobrász. Iskoláit a gimnáziumi fokozatig Mexikóban végezte, ahol apja vasútépítő mérnök volt. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1953). Ugyanitt megszakítatlanul 1985-ig a szobrászati tanszéken tanított. Mint a kolozsvári művészközösség tagja rendszeresen *jelen van a csoportkiállításokon. Összegező egyéni kiállítást szervezett Szatmáron (1969), Nagyenyeden (1971), Kolozsvárt (1973; 1978), Bukarestben (1973), Dombóváron (1989), Tel-Avivban (1989).

Foglalkoztatta az emlékműszobrászat (Józsa Béla, Táncsics Mihály, az 1907-es román parasztfelkelés emlékezete), a monumentális díszítőművészet (domborművek, belső dekorációk), a kerámia és a *grafika is. Érett szobrászművészetének jellemzője a kis méretekben rejtőző monumentalitás felmutatása. Bronzba öntött vagy márványba faragott kis szobrai Nikét, a győzelem istennőjét, az ókori gondolkodók és költők szellemiségét, a világirodalom nagyjainak eszmevilágát testesítik meg, kiemelendő Szókratész, Aesopus, Homérosz, Ovidius, Shakespeare, Spinoza, Villon szoborportréja. Irodalmi ihletettségű műveit nem a narráció, hanem az alkotó egyénisége és a műben kifejtett gondolat szobrászi megjelenítésének vágya kelti életre.

Újabb keletű sorozatában (a *grafika és festészet határán) a fasiszta holocaust borzalmait eleveníti föl. Egykori lágerélménye és szüleinek tragikus halála, emlékük felidézése vezette el annyi év után e témához.

(M. J.)

Murádin Jenő: L. E. *Igazság 1971. ápr. 11; uő. L. E.: Győzelem. *Utunk 1974/34. Gazda József: Művészetének egyetlen motívuma: az ember. *Előre 1982. szept. 10. Kántor Lajos: L. és a forma erkölcse. *Igaz Szó 1989/7. Terényi Ede: Amit a kő álmodik. Helikon. 1990/36.