L. Szini Karola (1994 • 2015)

oldal nyomtatása Share

L. Szini Karola, Lázár-Szini (Szárhegy, 1929. jan. 6.) orvostörténeti szakíró. Gyergyószentmiklóson érettségizett (1948), a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1952). Tanári pályáját Nagybányán a Bányászati Műszaki Középiskola magyar tagozatán kezdte, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban tanított (1956), ugyanott az *OGYI orvos- és gyógyszerésztörténeti tanszékén tanársegéd, kabinetfőnök (1957-75), majd a Megyei Könyvtár dolgozója (1976-80), a Teleki-Bolyai Dokumentációs Részleg főkönyvtárosa nyugalomba vonulásáig (1984).

Az *Orvosi Szemle Revista Medicală, Farmacia, NyIrK, a budapesti Orvostörténeti Közlemények, Gyógyszerészet és az Orvosi Hetilap Horus-melléklete, a római Pagina di Storia della Medicina közölte írásait; ismeretterjesztő cikkekkel a Korunk, Vörös Zászló, Dolgozó Nő, *Művelődés és a budapesti Természet Világa, Magyar Nyelvőr hasábjain szerepel. Részt vett az erdélyi orvostudomány és gyógyszerészet múltját, mindenekelőtt a marosvásárhelyi orvosok tevékenységét és gyógyszertárainak XVIII. századi történetét feldolgozó munkaközösségben, tagja a romániai nőgyógyászat ismeretanyagát feltérképező csoportnak is. *Spielmann József munkatársaival közösen hozott nyilvánosságra új adatokat Lencsés Györgyről, a magyar Ars Medica szerzőjéről (1970-76); Szabó T. Attila irányításával kapcsolódott be a régi magyar orvosi szakterminológiák feldolgozásába.

Fontosabb tanulmányai: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei (Orvostörténeti Közlemények 1977), Anatómiai és kórtani műszavak belső struktúrája a XVI. századi "Ars medicá"-ban (NyIrK 1981/2). Ismertette Osualdus de Lesco Biga Salutis c. műve 1497-ből származó ősnyomtatványát a Teleki Tékából (1983).

Népszerűsítő írásaiban orvostörténeti kutatásokról tájékoztatott, felelevenítette a gyógyító Árva Bethlen Kata, *Fugulyán Katalin emlékét, rámutatott több orvosi kifejezés eredetére.



L. Szini Karola, Lázár-Szini (Szárhegy, 1929. jan. 6. – 2000. ápr. 15., Marosvásárhely) – orvostörténeti szakíró. Gyergyószentmiklóson érettségizett (1948), a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1952). Tanári pályáját Nagybányán a Bányászati Műszaki Középiskola magyar tagozatán kezdte, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban tanított (1956), ugyanott az OGYI orvos- és gyógyszerésztörténeti tanszékén tanársegéd, kabinetfőnök (1957–75), majd a Megyei Könyvtár dolgozója (1976–80), a Teleki–Bolyai Dokumentációs Részleg főkönyvtárosa nyugalomba vonulásáig (1984).

Az Orvosi Szemle Revista Medicală, Farmacia, NyIrK, a budapesti Orvostörténeti Közlemények, Gyógyszerészet és az Orvosi Hetilap Horus-melléklete, a római Pagina di Storia della Medicina közölte írásait; ismeretterjesztő cikkekkel a Korunk, Vörös Zászló, Dolgozó Nő, Művelődés és a budapesti Természet Világa, Magyar Nyelvőr hasábjain szerepel. Részt vett az erdélyi orvostudomány és gyógyszerészet múltját, mindenekelőtt a marosvásárhelyi orvosok tevékenységét és gyógyszertárainak XVIII. századi történetét feldolgozó munkaközösségben, tagja a romániai nőgyógyászat ismeretanyagát feltérképező csoportnak is. Spielmann József munkatársaival közösen hozott nyilvánosságra új adatokat Lencsés Györgyről, a magyar Ars Medica szerzőjéről (1970–76); Szabó T. Attila irányításával kapcsolódott be a régi magyar orvosi szakterminológiák feldolgozásába.

 

Önálló kötete

A szovjet egészségvédelem megvalósításai az erdélyi magyar nyelvű orvosi sajtó tükrében 1925–1940. (Spielmann Józseffel, Mvh. 1958)

 

Fontosabb tanulmányai

A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei (Orvostörténeti Közlemények 1977), Anatómiai és kórtani műszavak belső struktúrája a XVI. századi „Ars medicá”-ban (NyIrK 1981/2); Adalék az „országos szemorvosok” működéséhez Erdélyben, 1821–1854. Ismertette Osvaldus de Lasko (Laskai Osvát) Biga salutis c. műve 1497-ből származó ősnyomtatványát a Teleki Tékából (1983).

 

Népszerűsítő írásaiban orvostörténeti kutatásokról tájékoztatott, felelevenítette a gyógyító Árva Bethlen Kata, Fugulyán Katalin emlékét, rámutatott több orvosi kifejezés eredetére.