lutheránus egyházi irodalom

oldal nyomtatása Share

lutheránus egyházi irodalom Az önállóan magyar lutheránus egyházszervezet kialakítására az első kísérletek még az 1870-es években megtörténtek, de Molnár Viktor hosszúfalusi lelkész kérelmére egy, a Brassó megyei csángó magyar esperesség megszervezésére az akkori magyar vallásügyi kormányzat részéről elutasító válasz érkezett. Újabb lépésként 1886. január 10-én a tatrangi presbitérium *tett közzé kilépési nyilatkozatot a szász evangélikus egyházkerületből, s ennek nyomán jött létre a Brassó vármegyei evangélikusok első magyar konventje, amely egyházmegyévé szerveződve csatlakozott a Tiszai Evangélikus Egyházkerülethez, 11 gyülekezettel s mintegy 15-20000 magyar hívővel.

A trianoni békeszerződés után 1920-ban szerveződik meg Arad központtal az Arad-környéki szlovák evangélikusokat is magába foglaló romániai magyar evangélikus egyház, amelyet a román állam 1926-ban ismert el (szuperintendencia ranggal), élén Frint Lajos aradi esperessel, akit 1940-től Argay György követett.

1944 után az akkor már három egyházmegyét és 23 anyaegyházközséget magába foglaló szuperintendencia helyzete a többi egyházakéhoz hasonlóan változott meg: székhelye 1951-től átkerült Kolozsvárra (szuperintendensei Argay György halála után 1975-től Szedressy Pál, majd 1991-től Mózes Árpád), s a kolozsvári református, majd egységes protestáns teológia nyújtott keretet a lelkészképzésre is, miközben Brassó és Arad környéke továbbra is szerepet játszott a ~ arculatának alakításában.

Az egyházi élet humanista közszellemét *Járosi Andor kolozsvári lelkész és teológiai tanár, valamint *Reményik Sándor irodalmi működése fémjelzi.

A hitterjesztő és vallásos irodalmi munkák közül kiemelkedő Kiss Béla csernátfalusi lelkész ~mi munkássága, Dávid Károly (1885-1949) zajzoni lelkész és Argay György evangélikus konfirmándus-kátéja (Hit-remény-szeretet. Brassó 1925), Beyer Aurél nagybányai lelkésznek Az ágostai hitvallástól a Formula Concordiae-ig (1955) és Szedressy Pálnak A teremtéstörténet és tudományos ismereteink (1982) c. tanulmánya (mindkettő csak *kézirat gyanánt terjedhetett). A ~nak ehhez a területéhez tartozik Bíró László hosszúfalu-fűrészmezei lelkész prédikációinak gyűjteménye (Jézus az én bizodalmam. Sepsiszentgyörgy 1930), valamint a három kiadásban is megjelent Evangélikus énekeskönyv. Kv. 1955, 1969, 1976).

A ~ önálló területe az egyházközségek történetének feldolgozása. Jászay Károly a kolozsvári egyházközség harangjait és orgonáit is bemutatja (1936-42), Beyer Fülöp marosvásárhelyi (1929), Nikodémusz Károly brassói (1937) egyháztörténeti adatokat dolgoz fel, Argay György a százéves temesvári evangélikus templom történetét eleveníti fel (1937). Az egyházi kiadványok között szerepel egy Történelmi műemléktemplomok c. tájékoztató, valamint a Zajzoni Rab István emlékére kiadott kötet (1992).

Hitbuzgalmi, egyháztörténeti, szépirodalmi és helytörténeti anyagot egyaránt tartalmaznak a *naptárakis, amelyek közül a ~ szempontjából számon tartandó a Csángó Naptár (1923-32) Bálint András barcasági csángó-magyar településtörténeti adataival, az Evangélikus Élet Naptára és az Evangélikus Naptár (1935-43), a Kovács László lelkész által Sepsiszentgyörgyön megjelentetett Evangélikus Naptár (1946-48), valamint a Gillich Fülöp bácsfalusi és Mátyás Béla pürkereci lelkészek által kiadott Luther-Naptár.

Szerves része a ~nak az evangélikus egyházi sajtó, amely a hívek szélesebb köreinek folyamatos lelki gondozását, a területileg igen szétszórt romániai magyar lutheránusság körében pedig a kapcsolatteremtést is biztosítja. A két háború között kisebb megszakításokkal folyamatos volt jelenléte a gyülekezetek életében: *Fritz László és Nikodémusz Károly Evangélikus Néplapot szerkesztett 1921-23 között Hosszúfaluban, majd 1931-ig Kolozsváron; Evangélikus *Harangszót jelentetett meg *Sipos András esperes 1933-1937 között Bukarest-Hosszúfalu helymegjelöléssel; ennek címváltozataként jelent meg az Evangélikus *Őrszem Hosszúfaluban 1935-ben; 1936-38 között már csak magyar címmel és magyarul jelenik meg az Argay György által Temesváron 1933-ban indított Luther Zeitung Luther Újság, míg végül mindezek egybeolvadnak az 1935. dec. 1-én Bácsfaluban indított Evangélikus Élettel, amelyet 1943-ban tilt be az Antonescu-rendszer, s amelynek élén Gillich Fülöp, Mátyás Béla, Nikodémusz Károly, Kiss Béla, Raduch György nevével találkozunk.

A II. világháború után a lutheránus szerzők hittudományi és egyháztörténeti dolgozatai a *Református Szemle keretében jelennek meg, amely 1948-tól impresszuma szerint a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház hivatalos lapja is. A folyóiratnak a ~ körébe eső tanulmányaiból kiemelendő *Rapp Károly írása a nemzeti kisebbségek helyzetéről Romániában (1952/2), Dombi Béla tanulmánya (Az igehirdetés a Szentírásban. 1964/4), Ilmari Soisalom Soinienen finn teológiai professzornak a hétfalusi gyülekezet előtt elmondott beszéde (Nemcsak kenyérrel... 1983/1), Szedressy Pál Luther és az időszerű problémák (1983/3), valamint Deák Ödön A fél évezred óta alakuló Luther-kép (1983/5) c. tanulmányai.

A diktatúra bukása után, 1990-ben újraindul az Evangélikus Élet, megindul az Evangélikus *Harangszó s Tatrangon kis egyházi nyomdaműhely is létesül, a Zajzoni Rab István-emlékkötet (1992) mellett inkább apró hitépítő kiadványok számára.

(B. Gy.)

Fabiny Tibor: A lutheri reformáció Erdélyben és a magyar evangélikus egyház (*kézirat. Bp. 1991).