Magyari Lajos

oldal nyomtatása Share

Magyari Lajos (Székelyudvarhely, 1942. okt. 26.) költő, műfordító, közíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1966-ban a Kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalomtanári oklevelet szerzett. 1966 és 1968 között a Maros megyei Héjjasfalván tanított, 1968-tól a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör belső munkatársa. Első írásával 1962-ben jelentkezett az Ifjúmunkásban, azóta elsősorban versei, emellett bírálatai, tanulmányai, riportjai az Ifjúmunkás, *Korunk, *Utunk, *Igaz Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, *Művelődés és a megyei napilapok hasábjain jelentek meg. Az 1989-es fordulat után meginduló Háromszék főszerkesztője, szókimondó vezércikkeivel országosan is elismerést kelt. Az RMDSZ platformján Kovászna megyei szenátor (1992).

Mint költőt Farkas Árpád és Király László mellett a második *Forrás-nemzedék képviselőjének tekintik. 1967-ben a Vitorla-ének c. antológiában jelentkezett, 1969-ben Hétarcú ballada címmel jelent meg Forrás-kötete. Költői magatartásának meghatározója az erkölcs- és közösségközpontú elkötelezettség, ezt ellenpontozza vershelyzeteiben a szülőföld fizikai és szociális kiszolgáltatottsága, természeti és erkölcsi tehetetlensége. Az én-bemutatásnak az első kötetében túlsúlyos (a stílusban is megragadható) biblikus-messianisztikus vonásaitól a Kötésekben eljut az erkölcsi *tett feltétlen, öncélú voltának felismeréséig. Az első kötet tárgyias-mitizáló jegyei után a fogalmi kifejtettség válik uralkodóvá, alapvető törekvését azonban mindenütt megőrzi: célja megteremteni a népiség és modernség, sajátos és egyetemes vonások szintézisét a Tamási Áron, Illyés Gyula, *Kányádi Sándor képviselte hagyomány szellemében.

Lírájának erkölcsközpontúsága miatt legjellemzőbb rá a létösszegező, önszembesítő verstípus, ezen belül is az, amit *Lengyel Ferenc személyiség-szimbolikának nevez: egy példaértékű szereptípus problémáival azonosulva próbál saját maga és közössége kérdéseire válaszolni. A magatartás és a művészi megvalósulás tekintetében egyaránt ideáltipikus értékű Csoma Sándor naplója c. poémája, amelynek nagy sikere (a második *Forrás-nemzedék általános fogadtatásával együtt) jelzi, hogy hagyomány és korszerűség szintéziskísérletével fellépése időpontjában érvényes magatartás-mintát tudott kínálni a modernizáció értékellentéteivel szembesülő közönségrétegeknek.

Kötések c. verseskötetéért elnyeri a Marosvásárhelyi Írók Társasága 1979-es díját. Magyar műfordítás-kötetbe foglalja Radu Stanca verseit Hajnali vágta c. alatt (1981). A Kőrösi Csoma Sándor nyomában járó Jakabos Ödön Indiai útinapló c. útleírását (1983) a szerző halála után gondozza és kiadáshoz segíti. A föld igézete c. kötetét olvasva *Mészely József arra figyel fel, hogy a versek tetemes hányada történelmi személyiségekhez kapcsolódik: Bethlen Gábor, Dózsa, Tinódi, Bartók, Kodály, Bartalis, Gyárfás Jenő, *Benedek Elek emlékéből merít, s így jellemzi a költőt: "...a jelent jövőteremtő küzdelemként szemléli".

Önálló kötetei: Hétarcú ballada (*Kányádi Sándor bevezetőjével. Forrás, 1969); Csoma Sándor naplója (poéma, 1970. Hétnyelvű a magyar mellett román, német, orosz, japán, francia, angol kiadása *Kádár László bevezetőjével. Debrecen 1976; hindi nyelvű fordítással bővített változata Debrecen 1978); Kötések (verseskötet, 1976); A föld igézete (versek, 1988).

Álneve Vargyasi Miklós.

(F. Á.)

Kántor Lajos-Láng Gusztáv: Nemzedék, hit, értelem. *Igaz Szó 1969/5. Szőcs István: Felemás mágia. *Utunk 1969/31; uő. Költői időhiány. *Utunk 1969/42. *Kányádi Sándor: Ha az őzre farkasok rohannak. *Utunk 1969/38. Izsák József: Az otthoni világ üzenete. *Igaz Szó 1970/1. Nagy Pál: Példabeszéd helyett örökségvállalás. *Utunk 1971/17. Kovács János: M. L.: Csoma Sándor naplója. *Igaz Szó 1971/8. Szakolczay Lajos: Születéstől halálig. Élet és Irodalom. Bp. 1971/51. Gálfalvi Zsolt: Az elkötelezettség lírája. *A Hét 1976/51. Vásárhelyi Géza: Rejtelmek birtokában. *Utunk 1977/32. *Lengyel Ferenc: Mindegy? Nem mindegy! *Korunk 1977/4. Bogdán László: "Meg tudtuk-e valósítani önmagunkat?" Beszélgetés M. L.-sal. *A Hét 1987/44. Könyvbarát-melléklet. *Mészely József: A föld igézete. *Igaz Szó 1989/1.