Majtényi Erik

oldal nyomtatása Share

Majtényi Erik (Temesvár, 1922. szept. 19. 1982. jan. 22. Bukarest) költő, közíró, műfordító. *Mann Endre fia. Szülővárosában végzett négy líceumi osztály után gyári munkás. Mint ifjú antifasisztát az Antonescu-diktatúra a Tîrgu Jiu-i lágerbe internálta, német származása címén pedig 1944 őszén a jilavai börtönerődbe került. Szabadulása után a temesvári Drapelul Roşu újságírójaként kezdte pályáját (1946-48), az *Ifjúmunkás szerkesztője (1949-51), az Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozik (1952-53), a Romániai Írók Szövetségének titkára (1955-56), majd az *Előre (1953-54), *Igaz Szó (1957), *Művelődés (1958-59), *Utunk (1963), végül haláláig újra az *Előre belső munkatársa (1964-82). Egyik verseskötetéért Állami (1954), műfordításért Írószövetségi Díjban részesült (1975).

Első írását már 1940-ben közölte a Brassói Lapok. Kétféle minőségben is elszenvedett börtön- és lágerélményekből táplálkozva a munkásmozgalom hőskorára jellemző agitatív versekkel jelentkezett, s évről évre újabb verseskötettel adta politikai optimizmusának tanújelét. Nem utolsó sorban az 1956-os magyar forradalom hatása alatt eltávolodik korábbi eszményeitől, s 1957-ben megjelent Búcsú az ódáktól c. kötete már fordulatot jelent. Átváltását a közéleti líra pátoszáról a gondolati elmélyedés költészetére Kántor Lajos így jellemzi: "A felületi harmónia már nem elégíti ki a diszharmónia kimondásával törekszik igazabb, tartósabb összhang megteremtésére." Költői fejlődése szerre kiküszöböli a szavak "fölöslegét", a kibontakozás sajátos logikája frázisok helyett hovatovább a gondolat emberségére alapoz. Szobrot álmodtam c. kötetével kapcsolatban 1966-ban *Sőni Pál értékelése szerint már méltán emelhető ki "a valóság szavakban való átültetésének párját ritkító könnyedsége, a nemes értelemben vett alkalmi jelleg, tehát a fáradhatatlan készség, mely tüstént hidat ver a közvetlen valóságtól a költészethez". Huszár Sándornak adott írói nyilatkozatában a költő mindenesetre arról vall, hogy gyermekkora Petőfi-élményére alapozva az új, tömörebb gondolati fokon is hű marad az egyszerű közérthetőség követelményeihez. Jellemző, hogy Legszebb versei kötetéből (1969) maga hagyta ki előző köteteinek "rikító kellék-foszlányai"-t, ami fordulatának tudatos voltát jelzi.

Seregnyi gyermekverset és ifjúsági regényt írt. A Jánoska Tükörországban posztumusz megjelenésekor *Bajor Andor mutatott rá, hogy a szerző "képzeletét mindig foglalkoztatta a kaland és a játék, így lett íróvá és költővé, gyermekek igaz pajtásává, akikhez olyan könnyen tud szólni".

Élete főművét az irodalomkritika önéletrajzi regényében látja. A két kiadásban is megjelent Hajóharang a Hold utcában *Lászlóffy Aladár méltatása szerint "családi könyv", melyből az emberség erejével és melegével idéződik fel a második világháború korabeli "személyes érzékek magánpoézise s a humánum megtöretett teste" úgy, ahogyan az író "a bölcsődaltól a vallatás zajkínjáig terjedő akusztikai élményben részesült". Visszatekintve a költő eszmei fordulatának tudatos voltára, mellyel már jóval 1989 előtt megkezdte a diktatúra lebontását az irodalomban, *Szász János a posztumusz Emberek, lakások lakói c. gyűjteményes kötet előszavában kifejti: "Nem elkötelezettségét tagadta meg, hanem az elkötelezett költészet álesztétikáját, a szócsőköltészetet, a vezércikkdallást, a tételek, tézisek megverselésének világmegváltónak hitt költői gyakorlatát."

Műfordításai közt Eugen Jebeleanu, Al. Vlahuţă, Maria Banuş, Marcel Breslaşu, B. P. Haşdeu, Emil Isac, Virgil Teodorescu, Magda Isanos versei, Mihu Dragomir, Nicolae Ţic, Theodor Constantin prózai munkái szerepelnek, mennyiségben azonban itt is gyermekeknek szánt román, német, francia, orosz verseknek és meséknek köztük Coşbuc, Wilhelm Busch, La Fontaine, Majakovszkij írásainak közvetítése a legbővebb. Fordításában jelent meg Erich Maria Remarque Három bajtárs c. regénye.

Nekrológjában *Forró László a túlélőt idézte, akinek volt ereje "az ódáktól" búcsúzni, vezekelve "mások vétkeiért is".

Verseskötetei: Ők féljenek! (1952); Őrségen (1953); Versek (1955); Búcsú az ódáktól (1957); Az utolsó Zsolnoky avagy egy tündöklő utód dicsőségének és bukásának keserves históriája (szatirikus elbeszélő költemény, 1958); Biztató (1959); Csillagaink most sokasodnak (1960); Pirkadástól virradatig (1962); Útravaló (válogatás, 1962); Szobrot álmodtam (1965); Legszebb versei (Páskándi Géza bevezetőjével, 1969); Egy vers egyedül (1972); Most át kell írnom ezt a menetrendet (Bp. 1981); Emberek, lakások lakói (1983. RMI.).

Gyermekversek: Ismerjétek meg az esztendőt! (1951); A kis tengerészek (1954); Tábortűz (1954); Olvassunk együtt (1954); Utaznak a nyuszikák (1955); Pitypalatty (1957); Csigavár (1959); Betűvár (1962); Kép, kép, csupa kép (1963); Kiborult egy kosár virág (1966); Fehér madár (1967); Rajzos, vidám állattan (1971); Csicseri borsó (1973); Nagy kenyér, kis egér (1975); Postás Pali levelei (1981).

Prózai munkái: Örökösök (kisregény, 1967); Betonkelepce (1968); Hét nap a kutyák szigetén (1971); Hajóharang a Hold utcában (1976. II. kiadás, Bp. 1977); Visszajátszás (publicisztikai írások, 1981); Tejfehér éjszakák (novellák, útijegyzetek); Hajóharang a Hold utcában (1988. RMI.).

Gyermekpróza: A furfangos fejesvonalzó (1965); Bonifác, a pilóta (1968); A bátrak szigete (1989).

(B. E.)

Gaál Gábor: Ők féljenek! *Utunk 1952/29. *Szász János: Személyes ügy. *Utunk 1953/49. Gálfalvi Zsolt: Versolvasás közben. *Igaz Szó 1957/8. Szőcs István: Menet közben: M. E.-nél. *Utunk 1959/24. Nagy Pál: Költői magatartás itt és most. *Igaz Szó 1960/5. Izsák József: Hangszerpróba játék közben. *Utunk 1961/4, 5. *Sőni Pál: A derékhad lírai megújhodása. *Korunk 1966/1. K. Jakab Antal: Ötlet és költészet. *Utunk 1966/4. Kántor Lajos: Fölcserélt sorrend: a szavak ifjúsága. *Igaz Szó 1966/1. Veress Zoltán: "Uraim, le a kalapokkal." *Utunk 1967/28. Huszár Sándor: Miért bonyolult az egyszerű? Közli: Az író asztalánál. 1969. 249-56. *Lászlóffy Aladár: A lélek hajóharangja. *Utunk 1976/42. *Bajor Andor: Jánoska Tükörországban. M. E. hátrahagyott gyermekregénye. *Előre 1982. márc. 28. *Szász János: A kérdező költő. Előszó az Emberek, lakások lakói élén, 1983. Gálfalvi György: M. E. 1980-ban készült interjú. Közli Találkozásaink. Irodalmi publicisztika. 1989. 71.

ÁVDolg. Barabás Sándor: M. E. költészete. Kv. 1965.