Makkai László

oldal nyomtatása Share

Makkai László (Kolozsvár, 1914. júl. 10. 1989. dec. 1. Budapest) történész. ~ Sándor fia. Középiskoláit szülővárosában a Ref. Kollégiumban (1932), egyetemi tanulmányait Kolozsvár után Budapesten és Baselben végezte. 1940-től intézeti tanár az *Erdélyi Tudományos Intézetben, 1942-től egyetemi magántanár Kolozsvárt, 1945-től Budapesten a Teleki Pál Tud. Intézet, majd az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1961 óta főmunkatársa.

Első írása az Ifjú Erdélyben jelent meg (1930). Venczel Józseffel együtt indította el a *Hitel c. folyóiratot (1935). Fontosabb tanulmányait az Erdélyi Múzeum, a *Hitel és az ETI évkönyvei közölték, ezekben bemutatja az erdélyi román társadalomfejlődést és az erdélyi nemzetiségi viszonyok kialakulását egykorú oklevelek tükrében. Eredeti forráshasználata és történeti összehasonlító módszere, kutatói sokoldalúsága s a román történetírás alapos ismerete hozzájárul az erdélyi múlt tárgyilagos szemléletéhez. Az Erdély magyar egyeteme (Kv. 1941) c. kötetben a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem fél évszázados történetével szerepel. Ugyancsak jelentős műve a Documenta Valachorum in Hungaria historiam illustrantia (Bp. 1941. Fekete Antallal).

Gáldi Lászlóval közösen szerkesztette A románok története c. kötetet; ebben négy fejezet származik tőle. Ezek: II. Az északi románság bevándorlása és megtelepülése; IX. Nemzeti megújulás a román vajdaságokban; XI. Egyesült fejedelemségek és független királyság; és XIII. A "nagy-román" kísérlet két évtizede.

Ebben a tárgykörben további jelentős munkája az Erdély története (Bp. 1944, francia fordításban: Bp. 1946), valamint a Magyar-román közös múlt (Bp. 1948) c. könyve, amely Miskolczy Ambrusnak az 1989-es újrakiadáshoz írott bevezetője szerint "új korszak kezdetét jelenthette volna", de amelyről megjelenése után *Robotos Imre gyalázkodó cikksorozatot közölt a Romániai Magyar Szóban.

További, több évtizedes kutatásainak eredményei beépültek a háromkötetes Erdély történetébe (Bp. 1986), amelynek társszerkesztője is, majd az Erdély rövid története (Bp. 1989) c. műbe, ahol A rendi társadalom kialakulása (1162-1526) c. fejezet szerzője.

Főbb munkái: A románok története (Gáldi Lászlóval, Lukinich Imre előszavával. Bp. 1941); Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben (ETF 157. Kv. 1943); Kiadatlan oklevelek Kolozsvár középkori történetéhez (Kv. 1947); A magyar puritánok harca a feudalizmus ellen (Bp. 1952); I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (Bp. 1954); A kuruc nemzeti összefogás előzményei (Bp. 1956); Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században (Bp. 1957); Die Entstehung der gesellschaftlichen Basis des Absolutismus in den Ländern der österreichischen Habsburger (Bp. 1960).

(B. E.)