Mezey Mihály

oldal nyomtatása Share

Mezey Mihály (Kolozsvár, 1882. aug. 7. 1963. máj. 11. Pesterzsébet) tanügyi és egyházi író. A tanítóképzőt Debrecenben végezte (1901), a *Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett (1912). Pályáját a segesvári tanfelügyelőségen kezdte, s több mint három évi frontszolgálat után a világháborúból hazatérve rövid ideig a kolozsvári tanfelügyelőségen szolgált, a Család és Iskola c. közlönyt szerkesztette (1919). A Református Teológia elvégzése (1921) után Magyarláposon lelkész (1922-38), majd Zilahon szolgál (1938-39), de hatósági zaklatások miatt Magyarországra kényszerül. Tanügyi előadó Marosvásárhelyen (1941), főtanfelügyelő (1941-43). Magyarországra távozva 1945-től Pesterzsébeten lelkész.

#SZTLAZA = Olvasókönyveket állított össze a népiskolák számára (1921). Írásait közölte az Ellenzék, Kalotaszegi Lapok, Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz; a nagybányai Református Őrálló (1933) és *Református Lelkipásztor (1933-38) szerkesztője, a Keresztyén Élet munkatársa.

#SZTLAZA = Munkái: A népiskolai tanügyi közigazgatás alapelve (Kv. 1912); A damaskusi fény (Kv. 1929); A református istentisztelet (Szatmár 1929); Konfirmándus fiamhoz! (Kv. 1933); Krisztusért követségben (Nb. 1936).