Mihály László Barna

oldal nyomtatása Share

Mihály László Barna, Cs. Mihály (Székelyudvarhely, 1902. dec. 29. 1977. júl. 5. Budapest) költő, regényíró, közíró, újságíró. Jánossy Margit írónő férje. Középiskolát szülővárosa Római Katolikus Gimnáziumában végzett, magyar-történelem szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen szerzett (1930). Az Ifjú Erdély, Pásztortűz, Vasárnap, Dacia, Délkelet, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, *Ellenzék munkatársa; a *Tizenegyek antológiája egyik szerzője. Írásait katolikus erkölcsi irányzat s a székely szülőföld iránt érzett mély *szeretet és honvágy jellemzi. A II. világháború alatt olaszországi sajtótudósító. 1949-től a budapesti Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, később segédmunkás.

Kötetei: Áldozat a jövőért (színmű, Székelyudvarhely 1920); Hóvirágok (versek, Kv. 1923); Hazavágyom! (versek, Bp. 1926); A végtelen felé (Csíkszereda 1927); Öröktűz (versek, Csíkszereda 1928); Új harcos székely nép (színmű, Bp. 1928); Keleten pirkad (Csíkszereda 1930); Bíbor hajnalon (versek, Arad 1933); Tavaszi vihar (regény, Kv. 1933); Költő, ne félj! (versek, Kv. 1936); Bomlik az ős (Kv. 1936); Búg a Bálványos (Kv. 1937); Fenyő a hegytetőn (Kv. 1938); Tengeri tündér (történelmi regény, Kv. 1938); A lélek ha sikolt (Kv. 1938); Presente! (publicisztikai írások, Kv. 1940); Lármafa Csíkország felett (Gáll Ferenc címlapjával, Kv. 1940).

Álneve: Pasquino.