Bartis Ferenc

oldal nyomtatása Share

Bartis Ferenc (Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – 2006. jún. 9., Budapest) – szerkesztő, író, költő. Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, majd kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953 óta jelennek meg. Szerkesztői pályáját a Falvak Dolgozó Népénél kezdte, majd a Hargitánál dolgozott, 1970 óta az Új Élet riportere, a Művelődés munkatársa.

Munkái: Konok szeretet (versek, Katona Szabó István előszavával, Forrás 1972); Felsült próbatevő (színpadi karikatúra, Mv. 1972); Kegyetlen szépség (versek, Kv. 1975); Ha éjfélkor virrad (színdarab, 1979); Kövek és fűszálak (gyermektörténetek, 1980.) Írói álneve Karda Ferenc.

Mózes Attila: Paradoxonok útvesztőin. Utunk 1976/15.