Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.

oldal nyomtatása Share

Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. Kolozsváron 1920 és 1948 között működő nyomdaipari nagyvállalat, a két világháború között a *romániai magyarság kiemelkedő szellemi értékteremtő műhelye. 1920. aug. 16-án alakult 653 részvényes által jegyzett 1,5 millió lej alaptőkével, azzal a céllal, hogy megoldja az új történelmi helyzetben a *romániai magyarság számára a tankönyvkiadást, lehetővé tegye irodalmi termékek megjelentetését, szépirodalmi folyóiratok, néplapok, esetleg politikai lap kiadását, sőt terjesztését is.

Az alapítók az induláskor megvásárolták Stief Jenő kolozsvári nyomdáját és könyvkötészetét, de már 1921-ben cinkográfiával, klisékészítő osztállyal is gyarapítják a felszerelést. 1922-ben a három erdélyi magyar egyház (a római katolikus, a református és az unitárius) nagy tőkeérdekeltséggel lép be a vállalatba, így sikerül 1923-ban megvásárolni a Brassai utca 5. számú házastelket, ahol 1924-ben felépül az új emeletes nyomdaszékház. Ugyancsak 1923-ban a ~ részvényérdekeltséget vállal a marosvásárhelyi Bolyai Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt-nál, majd a dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda Rt-nál; ez utóbbit teljes egészében magához váltja és 1928-ban Kolozsvárra költözteti, így a géppark és a szedőterem felszerelése tovább gazdagodik. Ugyancsak 1928-ban három Linotype szedőgép beállításával további lendületet ad a megnövekedett munkának. 1929-ben a ~ megvásárolja a Gutenberg (ma Andrei Şaguna) utca 5. szám alatti házastelket, amelyen újabb emeletes nyomdaépületet emelnek. A tízéves jubileum idején (1929) a ~ 45 helyiséget foglal el, 115 szakmunkást, 52 központi és 15 külső tisztviselőt foglalkoztat. 1930-ban megvásárolják Újhelyi Mór különleges dombornyomdáját, s ezzel még változatosabbá lesz a ~ műszaki teljesítőképessége.

Az 1929-1933-as gazdasági válság a ~ számára is súlyos nehézségeket hoz magával: a személyzet egy részének kénytelenek felmondani, a visszamaradott tisztviselők fizetését lényegesen csökkenteni. Később különböző állami rendelkezések idéznek elő válságos helyzeteket: 1934-ben a vállalatokra kényszerített belföldi államkölcsönjegyzésre kell kifizetni 60000 lejt, 1939-ben pedig a háborús előkészületekre 1,2 millió áldozati adót.

1941-ben újabb nagyarányú alaptőkeemelést hajt végre a ~, s ez lehetővé teszi a Concordia-nyomda és a Lapkiadó Rt. üzemeinek beolvasztását, valamint a kolozsvári Ardealul nyomda megvásárlását. 1944. dec. 31-én, a XXV. üzleti év zárásával jelentős változás következik be a ~ életében: a társtulajdonos három magyar egyház a részvények 52%-át átengedi a nyomda szakszervezeti tanácsának. "Ezáltal akarta bizonyítani olvassuk a vállalat évi jelentésében elismerését és nagyrabecsülését a munkásság kultúrerőfeszítései iránt s egyúttal lehetőséget adott arra, hogy ez az intézmény, amely a munkások szorgalmából és verejtékéből nőtt nagyra, a Szakszervezeti Tanácson keresztül visszaszálljon azoknak a nyomdai munkásoknak a kezébe, akik naggyá tették, nehéz időkben megvédték és a jövőben is tovább fogják fejleszteni az itt élő népek közös kultúrájának érdekében." A ~t 1948. jún. 11-én államosították.

A ~ megalakulásától kezdve kiadója volt a romániai magyar elemi és középiskolák számára érvényes tankönyveknek. 1920-tól kiadta az Erdélyi Orvosi Lapot, a Közgazdaság c. hetilapot, az Erdélyi Gazdát, *Az Út c. egyházi lapot, 1921-től a Pásztortüzet, a *Magyar Népet és a Református Szemlét, 1922-től a Keresztény Magvetőt és a Méhészeti Közlönyt. 1925-től a Jóbarátot, 1928-tól az Erdélyi Irodalmi Szemlét és az Erdélyi Helikont; 1940 után az Ellenzéket, az Esti Lapot, a Keleti Újságot, a Magyar Újságot és a Múzeumi Füzeteket; 1944 után a Világosságot, az Erdélyt, a Falvak Népét, az Erdélyi Szikrát, ill. Igazságot, a Népvédelem Lapját, az Egységet, az Utunkat, a Dolgozó Nőt összesen több mint 40 magyar és román nyelvű lapot és folyóiratot.

Saját kiadásában bocsátja ki a ~ 1921-től az Erdélyi Magyar Naptár huszonöt kötetét, a *Tavaszy Sándor és *Rass Károly szerkesztette *Minerva Könyvtár és a *Minerva Népkönyvtár köteteit. A XXV. éves jubileumi jelentés szerint 1944-ig 265-féle tankönyv (1 055 999 példányban), 441-féle irodalmi és tudományos mű (936376 példányban) hagyta el a nyomdát, mint a ~ saját kiadása, ezenkívül megrendelői számára 2 226 477 példányban szállított irodalmi, ismeretterjesztő és tudományos műveket nemcsak magyar, hanem román és német nyelven is. Itt jelent meg az ESZC köteteinek nagy része, a *Gyallay Domokos szerkesztette *Magyar Nép Könyvtára, az Imre Lajos és *Rajka László szerkesztette *Magyar *Ifjúság Könyvtára, a *Pásztortűz Könyvtára, az *Erdélyi Tudományos Füzetek, az *Erdélyi Ritkaságok és még számos más romániai magyar irodalom-, művelődés- és tudománytörténeti sorozat.

Ugyancsak a ~ jelentette meg 1930-ban *Krizsó Kálmán Grafikai Évkönyvét, Románia grafikai iparának országos statisztikájával; 1936-ban Nagy Endre és *Szász Ferenc szerkesztésében a 600 oldalas Gazdatudomány c. kötetet, Jancsó Benedek Erdély története, Görög Ferenc A *magyar nép története c. munkáját. Úttörő vállalkozás volt az 1929-ben napvilágot látott 1000 oldalas Minerva Enciclopedia Română, az I. világháború utáni első román lexikon, mintegy ezer szöveg közti képpel, 100 térképpel, 50 színes műmelléklettel és 10 színes térképlappal.

A ~ még 1920-ban megvásárolja az 1835 óta fennálló főtéri Stein János-féle könyvkereskedést, amelyet könyvterjesztő hálózatának központjává fejleszt. A könyvforgalmazás fejlesztésére 1927-ben, 1928-ban, 1935-36-ban és 1938-ban önálló kiadványként megjelenteti A Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság könyvkereskedésének könyvárjegyzékét is. A tízéves jubileumra Minerva (Kv. 1930) címmel, a *Pásztortűz és a *Magyar Nép különszámaként 18 oldalas humoros emlékkiadványt bocsát közre. Ebben Moldován Pál a vállalat tízéves történetét foglalja össze. Utána következik *Dsida Jenő Prológus c. a jubileumra írt verse, majd "a nyomdászok és az irodisták" által szerkesztett rész.

A ~ igazgatója 1920-1926 között Imre Kálmán, 1927-1940 között Lengyel Albert, 1940-48 között Major József volt. A szedőosztályt Ferdinánd Géza (1926), Deák Ferenc (1927), *Kovács Gyula (1928-1931), Lauf Rudolf (1932-40), Szabó Zoltán (1941-43), Mogyorós Géza (1944-47), majd az államosításig és még azután is Katóka Gyula vezette.

(Kr. K.)