Molter Károly

oldal nyomtatása Share

Molter Károly (Óverbász, 1890. dec. 2. 1981. nov. 30. Marosvásárhely) író, kritikus, irodalomtörténész. Marosi Péter, Pál és Barna apja. Kecskeméten érettségizett (1908), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos diplomát (1912). A marosvásárhelyi Református Kollégium tanára (1913-45), majd a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1945), az egyetem német irodalom szakos professzora (1945-51). Tevékeny résztvevője az 1918 után önállóan kialakuló erdélyi magyar irodalmi életnek, 1920-tól a KZST tagja, a *Zord Idő társszerkesztője, 1926-tól rendszeresen *jelen volt a marosvécsi helikoni találkozókon, az *Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi lektora.

Írói sajátossága a bácskai sváb kovácsmester-családból örökölt 48-as magyar öntudat demokratizmusa: elutasít minden faji kizárólagosságot. A néptestvériség gondolata vezette a magyar októbrizmus radikális táborába, s írói pályáján a szociális *haladás szószólója is lett. A marosvásárhelyi *Tükör hasábjain kifejtett újságírói tevékenysége során (1918-25) "a helyi ügyek szinte észrevétlenül világproblémákká tágulnak és súlyosodnak" írja fél századdal később a Buborékharc címen kötetbe foglalt esszékről Kovács János, a kétkedés fölényét értékelve e korai publicisztikában.

A szülőházból hozott gondolatvilágból indul a szépírói pálya is. A fiatal tanárnak az *Erdélyi Helikon 10 éves jubileumára kiadott antológiában megjelent A gomb (1934) c. novellájában a hős vita közben leszakítja a hazafiaskodó alispán mentegombját, s míg az repatriál, a beszármazott az államfordulatkor helyben marad... A rejtett önéletrajznak tekinthető Tibold Márton (1937) c. regényről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a svábból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál. *Láng Gusztáv írja e mű egy későbbi kiadásával kapcsolatban: "...a Tibold Márton-féle humanista nemzetköziségnek egészséges népi hagyományai vannak, s hősünkben is egyre világosabb a felismerés, hogy a nemzetiségek problémájának megoldása elválaszthatatlan a társadalmi alapkérdésektől; hogy a faji gőg mindig osztálygőggel, népellenes reakcióval párosul." Nem véletlen, hogy az éles szemű Móricz Zsigmond a *Kelet Népe szervezése közben erről a néptestvéri humánumról kér cikket a marosvásárhelyi tanártól, aki azt Erdélyi vérkeveredés c. alatt meg is írja (1941).

Az antifasiszta vonulathoz tartozik Baj van Metániában c. cikke a Brassói Lapokban (1933), mely a régebbi Metánia RT szatirikus-szürrealista regény logikai folytatásaként az uralomra jutott Hitler rendszerének a gázhalállal való borzalmas összefüggését jelzi *előre. Nem véletlen, hogy az I. világháborút követő német humanista írók, egy Thomas Mann, egy Ernst Toller írásait bemutató, a szász Klingsor transzilvanista íróit fogadó marosvásárhelyi tanár hamarosan a német nemzetiszocialisták támadásainak pergőtüzébe került.

Megkapta az *Igaz Szó kritikai és irodalomtörténeti díját (1968), s érdemeinek előtérbe helyezésével a bírálóbizottság kiemelte, hogy írásaiban átfogóan igazolta szellemi *haladásunk hasznos irodalmi pluralizmusát. Amit hirdetett és vallott, az a humánum találkozása a *Korunktól az *Erdélyi Helikonig, a munkásotthon szociális tüzű irodalmi életének felkarolásától A Hírnök katolikus irodalmi estjeinek méltatásáig vagy a népi-konzervatív *Pásztortűz hagyományőrző íróinak fogadásáig.

70. születésnapja alkalmából az *Igaz Szó külön összeállításban ünnepelte tizenkét író megemlékezéseivel. Születésének 100. évfordulóján a Helikon időszerűnek érezte 1924-ben írt Calais-i polgárok c. esszéjét újraközölni, amely Georg Kaiser drámája nyomán "sok-sok önfeláldozást" követelt Erdélyünkben egy "meddő katasztrófavárás" helyett.

Munkái: Harámbasák (vígjáték, Mv. 1920); Majdnem hősök (novellák, Mv. 1925); Özvegyország (színdarab Lenauról, Mv. 1926); Tank (színmű, Mv. 1926); Metánia RT (regény, Kv. 1929); Faluszerző (kisregény, Brassó 1935); Tibold Márton (Kv. 1937, 2. kiadás 1958); Bolond kisváros (elbeszélések, Kv. 1943, 2. kiadás Kv. 1976); Reformáció és magyar műveltség (tanulmány, Kv. 1944); Deutsche Literatur im XX. Jahrhundert (egyetemi jegyzet, Kv. 1946); Der Bürger in der deutschen Literatur (egyetemi előadások, Kv. 1948); Csaló is csalódik (vígjáték, 1955); Harci mosolyok (karcolatok, elbeszélések, Mv. 1956); Iparkodj, kisfiam! (elbeszélések, *Izsák József bevezetésével, RMI, 1964); Szellemi belháború (tanulmányok, cikkek, krokik, 1918-1944, RMI, 1968); Metánia RT Tibold Márton (két regény, RMI, 1969); Komor *korunk derűje (anekdoták, 1971); Örökmozgó Tank Csaló is csalódik (három színmű, RMI, 1974); Buborékharc (publicisztika, 1980).

(B. .)

Izsák József: Népi humorunk irodalmi hagyományai. *Igaz Szó 1956/4; uő. M. K. száz éve. Helikon 1990/49. Antal Péter: Tibold Márton vándorévei. *Utunk 1958/45. *Láng Gusztáv: Régi könyv mai mondanivaló. *Korunk 1959/1. Baróti Pál: Élményből is lehet adoma. *Utunk 1963/22. Sőni Pál: Tiszta humánum forrása. *Utunk 1965/49. Sütő András: M. K. köszöntése. *Igaz Szó 1965/12. Huszár Sándor: Vidéken él-e vidéken az író? *Utunk 1966/27. Domokos Géza: M. K. az újságíró. *Előre 1968. márc. 17. Balogh Edgár: Egy *irodalmi díj kapcsán. *Korunk 1969/5. Jancsó Elemér: A kritikus és az irodalomtörténész. Keresztury Dezső: Derűs fölény. Olosz Lajos: Az emlékezés tükrében. *Igaz Szó 1969/11. Szász János: Emlék, főhajtás, búcsú. *Előre 1981. dec. 6. Kovács János: A kétkedés fölénye. Közli A kockázat bűvölete. 1986. 264-69.

ÁVDolg. Simon György: M. K. irodalomszervezői és irodalomkritikusi tevékenysége. Kv. 1972. Veres György: Karácsony Benő és M. K. humorának színskálája. Kv. 1980.