Mózes Attila

oldal nyomtatása Share

Mózes Attila (Marosvásárhely, 1952. ápr. 8.) író, irodalomkritikus, szerkesztő. A belváros peremén élő tisztviselő család válik első, a világirodalom és a magyar irodalom olvasására, tiszteletére s általában műélvezetre nevelő iskolájává. Hegedülni tanul, kedvenc olvasmányai orosz klasszikusok és francia egzisztencialisták. És Krúdy Gyula, Németh László. Játszani, barátkozni, "világot látni" azonban a közeli külvárosi negyedbe jár, s az irodalom mellett az ottani "grundokon" összeverődő *fiatalok csapatjai alakítják mentalitását. Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Al. Papiu Ilarian *Líceum magyar tagozatán fejezte be (1971), majd a Babeş-Bolyai Egyetem bölcsészeti karán orosz-magyar-francia tanári diplomát szerzett (1976). Székelyhidas román lakosságú falu általános iskolájában tanít franciát és tornát (1976-79), itt barátkozik össze egy másik havasalji község orvosával, *Vásárhelyi Géza költővel. Kolozsvárra kerül az *Utunk szerkesztőségébe, majd 1990-től a Helikon rovatvezetője.

Első írását a marosvásárhelyi Vörös Zászló irodalmi melléklete közölte (1968). Prózai írásai, esszéi, kritikái az *Utunk, *Igaz Szó, *Korunk, *A Hét, Napsugár, *Új Élet hasábjain, majd a *Látóban jelentek meg, Magyarországon az Életünk, Rakéta és más irodalmi folyóiratok munkatársa. Már első kötete, a Forrás-sorozatban megjelent Átmenetek c. novellagyűjtemény (1978) felkelti a kritikusok figyelmét. *Marosi Péter szerint: "Szövegelései a kollektív pszichoanalízis sajátos formái." Nem ír fontos dolgokról, csak az életéről, "belefér mondókáiba valamennyiünk életéből a sorsunkból is valami. És ez nem is a legkisebb dolog." Az Egyidejűségek c. "rendhagyó falumonográfia" (1980) *Cs. Gyímesi Éva értékelése szerint "az átmeneti, a felemás, az önazonosságát elvesztett mai falu sorsának analogonja. Paradoxális világ, mert számára a korral együtt haladni létjogosultságának megszűnését jelenti. A falu kapcsán az Anyám könnyű álmot ígér óta nem írtak időszerűbbet itt nálunk."

Fejlődéstörténeti vázlatoknak, az agresszivitásról szóló, freudi vétetésű egységes regény fejezeteinek tekinti az Üvegcsendélet (1982) kilenc elbeszélését Szőcs István. Megfigyelése szerint egészében olvasva a könyvet összhatásként szerzői igazságszolgáltatás érvényesül: "az alantas agresszivitás, kegyetlen virtuskodás, hetvenkedés, huligánnagyzolás visszavezetődik forrásához, a gyávasághoz". Amikor A Gonosz színeváltozásai c. három kamaratörténet (1985) megjelenése alkalmából az *Igaz Szó Fórum-cikkcsoportba foglalja Lászlóffy Aladár, Nemess László, Nagy Pál, Szőcs István és *Kovács János recenzióit, a hozzászólók legidősebbje, *Kovács János így üdvözli az immár új nemzedéket képviselő írót: "Mózes Attila realista víziói az egységesített modern művészetek kombinált teljesítményei, parabolás valóságközelsége az egykori próféták tartására emlékeztet, a világot féltő szüntelen gondja pedig a mai ember mindennapos szorongása."

Szinte áthidaló válaszként hat az új magaslatokra ért ifjú író Vallomás egy nemzedékről c. bevezetője Nagy István novelláinak egy új válogatása élén (Kilincselők, 1987), amely kiemeli a munkásíró igazi értékeit a méltatlan tankönyvi szólamokból s az utódnemzedék félreértéseiből egyaránt, a "könyörtelen megfigyelő"-t értékelve a külváros megszólaltatójában. Közben (1986) megszerkesztette saját nemzedéke fiatal prózaíróinak antológiáját Ajtók c. alatt.

Kötetei: Átmenetek (novellák, Forrás, 1978); Egyidejűségek. Rendhagyó falumonográfia évszakokban (1980); Fény, árnyék átdereng (elbeszélések, novellák, karcolatok, Kv. 1980); Üvegcsendélet (kilenc elbeszélés, 1982); Füstkorom. Történetek ellenfényben (1984), A Gonosz színeváltozásai (három kamaratörténet, 1985); Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (beszély, *Panek Zoltán címötletére, Kv. és Bp. 1990); Yesterday, Az Oroszlán Hava és egyéb történetek (1990); A vénasszonyok nyara c. kisregényét a *Látó közölte (1990/1-3).

Románul: Epilog la un adio (elbeszélések Paul Drumaru fordításában, Mircea Ciobanu utószavával, 1986).

Álnevei: Kibédi Attila, Finta Balázs.

(M. P.)

Panek Zoltán: Két új novelláról. *Utunk 1978/13; uő. Orpheusz alászáll. *Igaz Szó 1985/7. *Marosi Péter: Monológok füstökön. *Utunk 1979/27. Újraközölve Világ végén virradat, 1980. 129-25; uő. A megállt idő nyomása. *Korunk 1981/4; uő. Fejezetek nehéz emberek életéből. *Igaz Szó 1984/7. *Cs. Gyímesi Éva: Vízió a lát- és léthatárról. *Utunk 1980/33; uő. A rezervátum-lét metaforái. *Utunk 1984/38. Szőcs István: Fény-árnyék egyidejűsége. *Előre 1980. szept. 4; uő. A Gonosz színeváltozásai. *Igaz Szó 1986/7; uő. Egyéb történetek és az oroszlánszelídítőnő. Helikon 1990/45. Szász János: M. A. A-tól Z-ig. *A Hét 1980/47. Szilágyi Júlia: Falu a Koporsókő alatt. *Igaz Szó 1981/6. Bogdán László: Mi lesz a hőssel? *A Hét 1982/44. *Vásárhelyi Géza: Kamasz-változatok. *Igaz Szó 1983/6. Nemess László: A megidézett Gonosz. *Kovács János: Az erkölcs színeváltozásai. *Igaz Szó 1986/7.

ÁVDolg. Timár Ágnes: M. A. két regényének időszerkezete. Kv. 1990.